176481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-[3-(4-fenoxi- metil-piperidino)- propil]-adenin- származékok előállítására

3 176481 4 lúgos közegben, előnyösen rövidszénláncú alkoholban, például izopropanolban hajtjuk végre nátrium-izopro­­panolát jelenlétében. A fenti körülmények között az I általános képletű vegyületeket kevés izomer, 7-helyzet­­ben szubsztituált származékkal együtt nyerjük, az utóbbi azonban átkristályosítással eltávolítható a reak­ciótermékből. Abban az esetben, amikor A reaktív csoport, az —NR(R2-csoportot (a általános képletü csoport) utólag kell bevezetnünk. Ez a purin-kémia területén általánosan ismert eljárásokkal történik. A II és III általános képletü vegyületek az irodalom­ból ismertek, vagy ismert vegyületekből kiindulva szo­kásos módszerekkel előállíthatok. A IV általános képletű vegyületek a 171 237 számú magyar szabadalmi leírásban közölt eljárással állíthatók elő. A gyógyászatban alkalmazható sókat szokásos mó­don állítjuk elő, például úgy, hogy az I általános képletű vegyületeket szervetlen vagy szerves savakkal, mint például sósavval, kénsavval, foszforsavval, hidrogén­­-bromiddal, ecetsavval, tejsavval, citromsavval, alma­savval, szalicilsavval, malonsavval, maleinsavval vagy borostyánkősavval semlegesítjük. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű új vegyületek és sóik folyékony vagy szilárd alakban enterálisan és parenterálisan alkalmazhatók. Erre a célra minden szokásos alkalmazási forma tekin­tetbe jön, például tabletták, kapszulák, drazsék, szi­rupok, oldatok, szuszpenziók és hasonlók. Injekciós oldatok közegeként előnyösen vizet használunk, amely szokásos adalékokat, mint stabilizálószereket, oldódást elősegítő anyagokat és puffert tartalmazhat. Ilyen ada­lékanyag például a tartarát- vagy citrát-puffer, etanol, komplexképző vegyületek (mint etilén-diamin-tetraecet­­sav és nem mérgező sói), nagymolekulájú polimerek [mint folyékony poli(etilén-oxid)] a viszkozitás szabá­lyozása céljából. Az injekciós oldatokhoz használt fo­lyékony vivőanyagoknak sterileknek kell lenniök és elő­nyösen ampullákba töltjük ki őket. Szilárd vivöanyagok például a keményítő, laktóz, mannit, metil-cellulóz, tal­­kum, nagydiszperzitású kovasavak, nagymolekulasúlyú zsírsavak (mint sztearinsav), zselatin, agar-agar, kal­cium-foszfát, magnézíum-sztearát, állati és növényi zsí­rok, szilárd nagymolekulasúlyú polimerek [mint polieti­lén-glikolok)]; az orálisan adagolandó készítmények kí­vánt esetben ízesítő- és édesítőanyagokat tartalmazhat­nak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek alkalmazhatók orálisan, például tablettaként, pilula­­ként, kapszulaként, porként. Az orális alkalmazás leg­megfelelőbb formája a 10—300 mg hatóanyagot tartal­mazó tabletta. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket parenterálisan is alkalmazhatjuk. Az 50 mg/ml injekciós oldatokat részesítjük előnyben. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek helyes adagolása és alkalmazási módja összehasonlít­ható a már forgalomban levő „Fragivix” nevű készít­ménnyel, azaz a 2-etiI-3-(4'-hidroxi-benzoil)-benzo-fu­­ránnal. A vegyületek egyaránt lehetővé teszik az akut és a krónikus, vénás és kapilláris károsodások, valamint a varikozitás tünetegyüttes kezelését. A vegyületek gátol­ják az ödémához és gyulladáshoz vezető reakciókat, beleértve az allergiás eredetűeket is. A szokásos napi adag 10—300 mg, a fenti körfolya­matok csökkenését vagy megszűnését eredményezi, rendszerint néhány napon belül. Az előnyös adag 30— 100 mg. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek nagyobb aktivitása kimutatható, ha összehasonlítjuk a patkány passzív anafilaxiás bőrreakciójának gátlásával, mely tojásalbumin-ellenes reagén-típusú antitestet tar­talmazó szérum befecskendezésével váltható ki. Dietil­­-karbamazínt, azaz l-dietil-karbamoil-4-metil-piperazint használunk összehasonlító vegyületként. A vizsgálato­kat a következő módon végezzük : Tojásalbumin-ellenes reagén-típusú (IgE-szerű) anti­testet tartalmazó szérum előállítását úgy végezzük, hogy patkánynak 0,1 ml oldatot fecskendezünk be intra­­muszkulárisan, amely 10 mg/ml antigént tartalmaz konyhasó-oldatban 0,5 ml Bordetella pertussis vakciná­val együtt (Behring; 2.101/ baktérium/ml). 9—14 nappal később az állatokat hasi aortájukból elvéreztetjük, a szérumot kívánt ideig —20°-on tartva tároljuk. A szé­rum titere — vagyis az a legnagyobb hígítás, mely 48 órás látencia idővel patkányban passzív kután anafilaxi­­át (PCA) okoz — 1 ; 8 és 1: 32 közötti. Ezekhez a kísér­letekhez a szérumot 1 ; 24 arányúra hígítjuk. Az anti­test reagén jellegét egy 7 napos látencia időszak során a PCA-t okozó képességgel és egy órán át tartó 56 °C-on történő inkubálással a PCA-aktivitás megszűnésével mutatjuk ki. Az állatokat 2,2-diklór-l,l-difluoro-metiléterrel (véd­­jegyzett neve: Penthran) altatjuk, és a leborotvált hasuk oldalsó részébe 0,1 ml antiszérum befecskendezés­sel szenzibilizáljuk. 48 óra múlva a reagén-típusú PCA kiváltásához az állatoknak 1 ml 0,5 súly% tojásalbu­­mint és 0,25 súly% Evans-kéket tartalmazó nátrium­­-klorid-oldatot adunk intravénásán. Az állatok leölése és kivéreztetése után meghatároz­zuk a keletkezett kék folt területét mm2-ben, és intenzi­tását önkényesen meghatározott egységekben. A két paraméter szorzatát használjuk à reakció fokának meg­határozásához, és a hatóanyagot nem tartalmazó reakció mértéke szolgál standardként az anafilaxiás reakció gát­lásának %-os méréséhez. Hat állatot alkalmazunk kontrollként, és a dózis­szinteknek megfelelően. A vizsgálandó anyagot közvetlenül az antigén előtt adjuk be intravénásán, oldatként 0,5% sósavat és 2% dimetil-formamidot tartalmazó vizet használva, össze­hasonlító vegyületként a dietil-karbamoil-4-metil-pipe­­razint — védjegyzett név: dietil-karbamazin — is vizs­gálunk. A beadott injekció mennyisége különböző, hogy a javallt hatóanyag mennyiségét meghatározzuk. A ka­pott eredmények a következők : Reagén-típusú antitest által kiváltott PCA-reakció patkányokban (Ovalbumin 2xcryst.és Bordatella pertussis 2.101/) A hatóanyagot közvetlenül az antigén előtt intravéná­sán adjuk be. A vérnyomáscsökkenést előidéző adagok meghatáro­zása teljes mértékben a beteg állapotától, a kezeléssel történő válaszától függ és attól, hogy járó vagy fekvő beteg-e az illető. A kezelést kis adagokkal (100 mg) kell kezdenünk, és a beteg válaszától függően fokozatosan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom