176288. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vérnyomás, elsősorban csecsemők vérnyomásának nem invazív úton történő meghatározására
7 176288 S Vj-i = Vj Vk-x Vk = tj-i = tj tj+i tk_i tk _ Vk+1 (2) tk+l Az egyes időpontokhoz tartozó meredekségeket összehasonlítva, a PR aritmetika megállapítja azt a tj időpontot, amikor a végtag térfogatának változása megindul, valamint azt a tk időpontot, amelytől kezdődően a végtag térfogata változásának gradiense már nem növekvő, hanenï állandó. A tj időpontnak megfelelő Pj mandzsettanyomás a szisztolés, a tk időpontban fellépő Pk mandzsettanyomás pedig a diasztolés vérnyomással egyezik meg (6. és 7. ábra). A Pj és Pk nyomások kijelzése legalább egy, a PR aritmetikához csatlakozó K kijelző műszeren történik. (A rajzon nem ábrázoltuk). A 7. ábra szerinti görbe úgy is vizsgálható, hogy több pulzusperiódusnyi távolságban levő pontokat használunk fel a meredekség megállapítására. Ennek egy példaként! esetét a diasztolés vérnyomás meghatározásakor az alábbi összefüggés szemlélteti: Vk ~ vk-2 Vk+i - Vk-i Vk+2 -Vk tk—tk-2 tk+l-tk-l tk+2 — tk _ Vk+3 -Vt+1 _ tk+3-tk+i (3) Természetesen ez utóbbi eljárással is a tk időponthoz tartozó Pk mandzsettanyomás felel meg a diasztolés vérnyomásnak. Belátható továbbá, hogy a 7. ábrán levő görbe meredekségének meghatározását nem zavarja az, hogy a görbére szuperponálódó pulzushullám és a GP pulzusérzékelő jele között fáziseltolódás van, tehát ha a PA analizátor által kiválasztott, például szisztolés pontok nem esnek egybe a 7. ábra görbéjére szuperponálódó pulzushullám szisztolés pontjaival. Legyen például a fáziseltolódás mértéke tk,-tk (7. ábra). Ebben az esetben a meredekség számított értéke nem változik, mivel tk, = tk és Vk, = Vk (7. ábra). A tk, időponthoz azonban más mandzsettanyomás tartozik, tehát a diasztolés nyomás mért értéke nem egyezik meg az előbbiekben meghatározottal (6. ábra, P^Fjc). Ez az eltérés azonban elhanyagolható, mert maximális értéke gyakorlatilag az egy pulzusperiódusra eső mandzsettanyomás csökkenésének a fele. Ez pedig például 120/perc, a csecsemőknél szokásos értékű pulzusfrekvencia és 1 Hgmm/sec sebességű mandzsettanyomás-csökkenés esetén 0,25 Hgmm. Az elmondottak értelemszerűen érvényesek a szisztolés nyomásérték meghatározására vonatkozóan is. A fentiekből következően tehát a GP pulzusérzékelő a test bármely részén elhelyezhető, illetve a szinkronizáláshoz az EKG jel is felhasználható. A PA analizátorhoz tehát EKG csatorna is csatlakoztatható (8. ábra). A mérés a 6. ábrán látható mandzsettanyomás időbeli változásának módosításával finomítható, ill. a mérés időtartama jelentősen csökkenthető. Ennek egy példakénti megoldását a 9. ábrán láthatjuk. Lényege a következő: a VI vezérlő egység utasítására a N pneumatikus egység az' M mandzsetta nyomását PM Ps értékre történő felfújása után gyorsan pl. 3 Hgmm/sec sebességgel csökkenti. Eközben a PR aritmetika az író-olvasó R memóriába juttatott adatokból az előbbiekben ismertetett módon folyamatosan számítja a térfogatváltozást leíró görbe meredekségét, közelítőleg meghatározza a szisztolés nyomás elérésének időpontját, és azt követően jelzést küld a VI vezérlő egységnek, amely ezt követően úgy vezérli az N pneumatikus egységet, hogy az az M mandzsetta nyomását impulzusszerűen, kis értékkel pl. 3 Hgmm-rel a szisztolés nyomás fölé emelje, majd lassan, pl. 0,5 Hgmm/sec sebességgel csökkentse. Ezen a szakaszon történik a szisztolés nyomás pontos értékének a megállapítása, az előbbiekben ismertetett módon. Ezt követően az N pneumatikus egység ismét gyorsan, pl. 3 Hgmm/sec sebességgel csökkenti az M mandzsetta nyomását, miközben a PR aritmetika közelítőleg meghatározza a diasztolés nyomás elérésének időpontját és ezt követően jelzést küld a VI vezérlő egységnek. A VI vezérlő egység utasítja az N pneumatikus egységet, hogy impulzusszerűen kissé, például 3 Hgmm-rel a diasztolés nyomás fölé emelje az M mandzsetta nyomását, majd lassan, például 0,5 Hgmm/sec sebességgel csökkentse. Ezen a lassú nyomásváltozású szakaszon történik a korábbiakban ismertetett módon a diasztolés nyomás pontos értékének meghatározása (9. ábra). Egy további, a vénás vérnyomás meghatározására is alkalmas eljárást a 10. és 11. ábrával kapcsolatban ismertetünk. A mérési eljárás realizálása ugyancsak a 8. ábrán látható elrendezéssel történik, az egyes elemek funkcióját illetően nincs lényeges változás, ezért csak az elvi működést ismertetjük az alábbiakban. Az M mandzsetta nyomását a 10. ábra szerint például 1 Hgmm/sec sebességgel növelve, a vénás vérnyomás elérésekor az M mandzsettától disztálisan elhelyezkedő végtagi szakaszból történő vénás elfolyás megszűnik, a ti időpontban tehát megindul a végtag térfogatának a növekedése (11. ábra). A tt időpontban fenálló mandzsettanyomás megegyezik a vénás vérnyomással. Az M mandzsetta nyomásának további növekedése az artériás befolyást nem gátolja, a végtag térfogatának változása tehát egyenletes lesz mindaddig, amíg a nyomás a tj időpontban el nem éri a diasztolés nyomás értékét. Ezt követően a térfogatváltozást leíró görbe meredeksége mindinkább csökken, annak megfelelően, hogy egy-egy szívciklus során mind kevesebb vér jut a végtagi szakaszba. A tj időpontban fellépő mandzsettanyomás tehát megegyezik a diasztolés vérnyomással. A további mandzsettanyomás-növekedés során, amikor a nyomás a tk időpontban eléri a szisztolés értéket, a vér beáramlása megszűnik, a térfogatváltozást leíró görbe tehát vízszintes, vagy közel vízszintes lesz. A tk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
