176288. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vérnyomás, elsősorban csecsemők vérnyomásának nem invazív úton történő meghatározására

9 176288 10 időpontban fellépő mandzsettanyomás megegyezik a szisztolés vérnyomással. A t|, tj és tk időpontokban fellépő mandzsetta­nyomások megállapítása a 6. és 7. ábrával kapcso­latban elmondottak szerint történik. A mérés a 10. ábrán látható mandzsettanyomás időbeli változásának módosításával tovább finomít­ható, ill. a mérés időtartama csökkenthető. Ennek egy példakénti kivitelét a 12. ábrán látjuk. Ebben az esetben a VI vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység viszonylag gyorsan, pl. 3 Hgmm/sec sebességgel emeli az M mandzsetta nyomását. Eközben a PR aritmetika az író-olvasó R memó­riába jutó adatokból folyamatosan számítja a térfo­gatváltozást leíró görbe meredekségét, közelítő pon­tossággal meghatározza a vénás nyomás elérésének időpontját, és ebben az időpontban jelzést küld a VI vezérlő egységnek, amely utasítja az N pneu­matikus egységet az M mandzsetta nyomásának gyors, impulzusszerű, pl. 3 Hgmm-rel történő csök­kentésére, majd lassú, például 0,5 Hgmm/sec se­bességgel történő emelésére. Ezen a lassan emel­kedő szakaszon történik a vénás vérnyomás értéké­nek a meghatározása (12. ábra, tj időpont, Py nyomás) az előbbiekben ismertetett módon. Ezt követően az N pneumatikus egység ismét gyorsan, például 3 Hgmm/sec sebességgel emeli a mandzsetta nyomását, a PR aritmetika pedig közelítő pontos­sággal meghatározza a diasztolés nyomás elérésének időpontját és ugyanekkor jelzést küld a VI vezérlő egységnek. A VI vezérlő egység utasítja az N pneumatikus egységet a mandzsettanyomás impul­zusszerű, például 3 Hgmm-rel történő csökkentésére, majd lassú, például 0,5 Hgmm/sec sebességgel tör­ténő növelésére. Ezen a lassan emelkedő szakaszon (12. ábra, tj időpont, PD nyomás) történik a diasztolés nyomás meghatározása a korábbiakban ismertetett módon. Ezt követően az M mandzsetta nyomása ismét gyorsan emelkedik, például 3 Hgmm/sec sebességgel, majd az előbbiekkel ana­lóg módon a szisztolés nyomás elérésekor például 3 Hgmm-rel impulzusszerűen csökken, ezt követően pedig lassan, például 0,5 Hgmm/sec sebességgel emelkedik. A lassan emelkedő szakaszon történik meg a korábbiakban ismertetett módon a szisztolés nyomás meghatározása (12. ábra, tk időpont, Ps nyomás). A 6., 9., 10. és 12. ábrán ismertetett nyomás­programok példakénti kiviteli esetek. Természetesen nincs akadálya annak, hogy azok kombinációjával valamilyen új nyomásprogramot hozzunk létre, il­letve, hogy a lineáris pyomásváltozást jelképező egyeneseket tetszőleges görbékkel vagy görbesza­kaszokkal helyettesítsük. A találmány tárgyát képező 8. ábra szerinti berendezés egy további kiviteli példája a 13. ábrán található. A 13. ábra szerinti elrendezésnek megfe­lelően a 8. ábra elrendezéséből elhagyjuk az SÍ és S2 mintavevő és tartó áramkört, a Cl multiplexert és a C2 demultiplexert. A GM nyomásérzékelő kime­netét a Dl konverter, a G térfogatérzékelő kime­netét a D2 konverter egy-egy bemenetéhez kap­csoljuk, ez utóbbi kimenete pedig az író-olvasó R memória bemenetére van kötve. Az elrendezés mű­ködése természetesen megegyezik a 8. ábrával kap­csolatban ismertetekkel. A találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példájának megfelelően (14. ábra) az SÍ és S2 mintavevő és tartó áramköröket elhagyva a GM nyomásérzékelő és a G térfogatérzékelő közvetlenül csatlakozik a VI vezérlő egység által vezérelt Cl multiplexerhez. Mivel időben lassan változó jelek átalakításáról van szó, a fenti megoldás megenged­hető, mert még közepesen gyors működésű A/D konverter ill. Cl multiplexer alkalmazása sem ered­ményez a szekvenciális átalakításból adódó számba­­jöhető szinkronitást a két jel között. A találmány szerinti berendezés egy harmadik, a mikroprocesszor technikára épülő kiviteli példája a 15. ábrán látható. Az elrendezés szerint a Hl adatvonalhoz és a H2 címvonalhoz csatlakozik a lényegében a korábbiakban ismertetekkel meg­egyező funkciókat ellátó PR aritmetika, az író-ol­vasó R memória és T óragenerátor, továbbá a V2 vezérlő egység, a Q programtár és I illesztő egység. A V2 vezérlő egység alapelveiben ugyanolyan fel­adatokat lát el, mint a VI vezérlő egység, azonban nem autonóm módon működik, hanem a rendszer vezérlését, a PR aritmetika működtetését a Q prog­ramtárban foglalt program szerint végzi. Az 1 il­lesztő egység bemenetéihez csatlakozik a GM nyo­másérzékelő, a G térfogatérzékelő és a PA anali­zátor, kimenetére pedig az N pneumatikus egység. A Hl adatvonalhoz csatlakozik a K kijelző műszer. A külön adat- és címvonallal rendelkező mikro­számítógép-struktúra természetesen csak egy lehet­séges kialakítási változat. Nincs akadálya annak, és nem érinti a találmány lényegét, ha az ismert funkciójú részegységek közötti, előírt adatáramlást másként szervezzük meg. Minden további nélkül belátható, hogy a talál­mány szerinti berendezés vénaelzárásos pletizmog­­ráfiás vizsgálatok végzésére is alkalmas. Ha ugyanis a VI ill. V2 vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység az M mandzsettát impulzus­szerűen a vénás nyomásnál nagyobb, de a diaszto­lés nyomásnál kisebb értékre fújja fel, akkor az M mandzsetta utáni végtagi szakasz térfogata a gá­tolt vénás elfolyás következtében nő. A mandzsetta nyomásának emelkedését követő, a G térfogat-érzé­kelő által figyelt térfogatváltozás mértéke, tehát a térfogatváltozást leíró görbe kezdeti meredeksége csak az artériás áramlásra, tehát közvetlenül az artériás rendszer állapotára jellemző, miután a kez­deti időpontban a vénás oldali nyomásemelkedés az artériás áramlási viszonyokat még nem zavarja. A térfogatváltozás mértéke a 8. ábrával kapcsolatban elmondottak szerint határozható meg a pulzus­hullám zavaró hatásától mentesen. Ha a vénás oldali nyomásemelkedés következtében kialakult kvázistacionér állapot után a VI ill. V2 vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység hir­telen megszünteti az M mandzsetta nyomását, az M mandzsetta utáni szakaszból megindul a vénás elfolyás. A végtagi szakasz térfogatának csökke­nését a G térfogatérzékelő figyeli. A vénás elfo­­lyást az M mandzsetta előtti, kiürült vénák nem gátolják, így annak kezdeti mértéke, a térfogatvál­tozást leíró görbe induló meredeksége közvetlenül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom