176288. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vérnyomás, elsősorban csecsemők vérnyomásának nem invazív úton történő meghatározására
5 176288 6 madik bemenetével, ötödik kimenete pedig az analóg-digitál D konverter második bemenetével,, hatodik kimenete ugyanakkor a szintén említett C2 demultiplexer második bemenetével van összekötve. A VI vezérlő-egység egyszersmind a PR aritmetikával és az író-olvasó R memóriával úgy van összekötve, hogy kétirányú adatforgalom bonyolítható le rajtuk keresztül. A PA analizátor kimenete a VI vezérlőegység egyik bemenetére csatlakozik, míg ugyanezen PA analizátor második bemenete egy E EKG csatorna kimenetével is össze van kötve. A berendezés elvi működésének a következőképpen kell lezajlania: Az M mandzsettát a szisztolés nyomást meghaladó Pm Ps értékre fújjuk fel, majd a nyomást lassan, pl. 1 Hgmm/sec sebességgel csökkentve a szisztolés nyomás elérésekor az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő végtagi szakasz kezdeti V0 térfogata növekedni kezd. (6. és 7. ábra, tj időpont). A G térfogat-érzékelő által figyelt térfogatnövekedés gradiense (a 7. ábra görbéjének meredeksége) monoton növekvő, mivel az egyre csökkenő mandzsettanyomás következtében egyre nagyobb mennyiségű vér képes átjutni az M mandzsettától distalisan elhelyezkedő végtagi szakaszba (6. ábra, a vérnyomásgörbe vonalkázott területének megfelelő mennyiség). Azt követően, hogy az M mandzsetta nyomása eléri a Pn diasztolés nyomást ill. kisebb lesz annál, (Pm=P») a térfogatnövekedést leíró görbe meredeksége állandó lesz (7. ábra, tk időpontot követő szakasz), mivel a vér beáramlását az M mandzsetta nyomása már nem gátolja. A feladat tehát az, hogy meghatározzuk a tj időponthoz tartozó, a Ps szisztolés nyomásnak megfelelő, és a tk időponthoz tartozó, a Pd diasztolés nyomásnak megfelelő mandzsettanyomásokat. Mivel lényegében a 7. ábrán látható görbe adott szakaszai meredekségének meghatározásáról, ill. a megelőző szakaszok meredekségével való összehasonlításáról van szó, olyan berendezésre van szükség, amely a pulzushullám zavaró hatásának kiküszöbölésével képes a fenti értékek megállapítására. A találmány tárgyát képező berendezés (1. a 8. ábrát) alkalmas a fenti feladat megoldására. Ez a következőképpen történik: A mérés megkezdésekor a VI vezérlő egység utasítására az N pneumatikus egység a szisztolés értéknél nagyobb nyomásra (6. ábra, Pm Ps) fújja fel, majd lassan csökkenti az M mandzsetta nyomását. Az M mandzsetta nyomását a GM nyomásmérő, mérőátalakító méri, A tj időpontban meginduló, és a tk időpontig egyre meredekebbé váló görbével jellemezhető térfogatváltozást a G térfogatérzékelő figyeli. Ugyanakkor a test tetszőleges részén elhelyezett GP pulzusérzékelő letapogatja a pulzusgörbét és a PA analizátor bemenetére kapcsolja. A PA analizátor a pulzusgörbe minden egyes periódusában kiválaszt egy-egy - mindig azonos fázisban levő — pontot, és az ezeknek a pontoknak mégfelelő időpillanatokban szinkron jeleket küld, a VI vezérlő egységnek. ; A továbbiakban az egyszerűbb tárgyalhatóság kedvéért tételezzük fel, hogy a kiválasztott pontok a pulzusgörbe szisztolés pontjai, továbbá, hogy a térfogatváltozást leíró görbére szuperponálódó pulzushullám (7. ábra) és a GP pulzusérzékelővel felvett pulzusgörbe fázisa megegyezik. (Ez a feltétel akkor teljesül, ha a szív bal kamrájából kiinduló nyomáshullám ugyanazon időpontban érkezik el a G térfogatérzékelőhöz és a GP pulzusérzékelőhöz. Ez - egyelőre — bizonyos megkötést jelent a GP pulzusérzékelő elhelyezését illetően. A VI vezérlő egység a pulzushullám szisztolés pontjainak megfelelő időpillanatokban mintavételi parancsot küld az SÍ és S2 mintavevő és -tartó áramköröknek, az SÍ mintavevő és tartó áramkör a GM nyomásérzékelő, az S2 mintavevő és tartó áramkör pedig a G térfogatérzékelő kimenő jeléből vett mintát kapcsolja a Cl multiplexerre. A Cl multiplexer a VI vezérlő egység utasítására az SÍ és S2 mintavevő és tartó áramkör kimenő jelét váltakozva az analóg-digitál D konverter bemenetére kapcsolja. A D konverter kimenő jelét a VI vezérlő egység által vezérelt C2 demultiplexer választja szét a mandzsettanyomással ill. a végtagi térfogatváltozással arányos jelekre, majd ezeket a jeleket az író-olvasó R memória bemenetére kapcsolja. Az ismertetett műveletekkel párhuzamosan a T óragenerátor jeléből a VI vezérlő egység a PA analizátorból jövő szinkron jeleknek megfelelően folyamatosan képezi és az író-olvasó R memória bemenetére kapcsolja a pulzusgörbe periódusidejével arányos jeleket, miközben egyúttal ellátja a C2 demultiplexerbő! érkező jelek tárolásával kapcsolatos vezérlési feladatokat is. Az író-olvasó R memóriában ezek után tehát az alábbi összetartozó értékek találhatók:-a ... tj-!, tj, tj+i, ... tk_i, tk, tk+1 ... időpontokhoz tartozó ...Pj_i, Pj, Pj+1 ... Pk_ i, Pk, Pk+i ... mandzsettanyomások és a ..Vj_l5 Vj, Vj+i ... Vk_!, Vk, Vk+1 ... végtagi térfogat értékek, —a ... tj — 1, tj, tj+1 ... tk _ 1, tk, tk+ ! ... időpontokat közvetlenül követő pulzushullámok ... tj — i =(tj-tj-i), tj = (tj+i —tj) ... tk-i =(tk~tk-i), tk = (tk+i -tk) periódusidői. Az összetartozó értékekből a VI vezérlő egység utasítására az író-olvasó R memóriához kapcsolódó PR aritmetika meghatározza a fenti időpontokat közvetlenül követő pulzusperiódusban fellépő térfogatváltozásokat: ... Vj_ 1 = Vj-Vj-!, Vj = Vj+1 -Vj ... vk_! = vk-vk_!, vk = Vk+1-Vk ... (1) illetve kiszámítja a végtag térfogatának változását leíró görbe meredekségének változását az alábbiak szerint: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
