176180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigénkészítmények előállítására
3 176180 4 patogén organizmusból származó antigén protein kapcsolódik. A mikrohólyagok maguk lehetnek liposzómák vagy egylamellás testek, amelyek egy vizes részt közbezáró egyedi lipoid kettősrétegből állnak. Az egy törzs-típusból, az azonos törzs különböző típusaiból, vagy a különböző törzsekből származó antigén proteinek ugyanahhoz a testhez kapcsolódhatnak, illetve valamely készítmény ezek keverékeit tartalmazhatja. A mikrohólyagok előnyös mérete 4Ó-100nm, bár a találmány oltalmi körébe tartoznak az ennél kisebb vagy nagyobb mikrohólyagok is, például a 20—200 nm méretűek. Az antigén protein bármely patogén mikroorganizmusból, például protozoákból, metazoákból és baktériumokból, különösen a vírusokból származtatható. Ugyancsak alkalmas védő felületi antigének azok, amelyek a mixovírusokból, például az A, B és C influenza-vírusból, a Newcastle betegség vírusokból, az 1, 2, 3 és 4 típusú parainfluenza-vírusból, valamint más vírusokból, például a kanyaró-vírusból, mumpsz-vírusból, a citomegalovírusból, és egyéb herpesz-vírusokból, a picorna-vírusokból, például száj-és-körömfájás-vírusból származó corona-vírusokból és kapszomérekből, a poliomyelitis-vírusokból, a rhinovírusokból, szemölcs-vírusokból és entero-vírusokból származnak. Legjobb tudomásunk szerint a protein antigének hidrofób kötéssel kapcsolódnak a mikrohólyagokhoz, és ha az antigén protein maga nem tartalmaz a kapcsolódáshoz alkalmas helyzetű vagy ilyen helyzetbe hozható hidrofób részt, úgy ezt a hidrofób csoportot oly módon képezhetjük, például a picornavírus kapszomerek esetében, hogy ezt valamely hidrofób csoportot, például palmitü-, sztearil-, lauril-, polialanil-csoportot vagy egyéb hosszú alifás láncot tartalmazó reagenssel reagáltatjuk. A mikrohólyagokat készíthetjük bármely lipoid anyagból, célszerűen olyanból, amely önmaga is biológiailag lebontható és nem antigén tulajdonságú. Igen alkalmasak e célra a szokásos anyagok, például a természetes vagy a szintetikus lecítinek vagy egyéb foszfolipoidok. De alkalmazhatunk más lipoidokat is, nevezetesen koleszterint — erősítőként —, előnyösen < 30 mól térfogatiban, a teljes lipoid-kompozícióra számítva. Adott esetben hozzáadhatunk egy harmadik anyagot is, amely a készítménynek pozitív vagy negatív töltést biztosít. Negatív töltést adó anyagok például a foszfatidosav, marhaagy-gangliozid, dicetilfoszfát, foszfatidil-szerin és foszfatidil-inozitol. Pozitív töltést adó anyagok például a sztearilamin és egyéb primer aminok. A mikrohólyagok tartalmazhatnak még beágyazva egy másik adalékanyagot, valamely ismert szokásos adalékanyagot. Az antigén proteint a lipoid anyaghoz hozzáadhatjuk a mikrohólyagok képzése előtt vagy után, de célszerűen utána, hogy elkerüljük azt a lehetőséget, hogy a protein inkább a testekbe ágyazódjék, nem pedig a külső felülethez kapcsolódjék. A multilamellás mikrohólyagok (liposzómákat) előállíthatjuk bármely ismert módszerrel. Célszerűen úgy járunk el, hogy a kiindulási lipoid anyag(ok)at feloldjuk valamely oldószerben és elpárologtatjuk az oldószert. A lipoid-fázist ezután vi zes nátriumklorid-oldatban vagy valamely puffer-oldatban (ha az a célunk, hogy a proteint a mikrohólyag-képzés után adagoljuk), vagy a protein valamely vizes szuszpenziójában (ha az a célunk, hogy a proteint a mikrohólyag-képzés előtt adagoljuk) diszpergáljuk, majd erélyesen keverjük a kapott keveréket. Ha a proteint még nem adtuk hozzá, úgy ezt most megtehetjük, és a mikrohólyagokat újabb erélyes keverésnek vetjük alá. Amennyiben. egylamellás mikrohólyagokat kívánunk előállítani, úgy a kezdeti keverési időt meghosszabbítjuk, hogy csökkentsük a jelenlevő liposzómák számát. Egy alternatív módszer értelmében a kiindulási lipoid anyag(ok)at hozzáadjuk valamely vizes fázishoz, és lassan melegítjük a keveréket. Ezután kezdjük az erélyes keverést a liposzómák képzése céljából. A vizes fázis tartalmazhatja az antigén proteint, vagy ezt ezután adjuk hozzá. Egy további módszer mikrohólyagok (liposzómák) előállítására abból áll, hogy vizes nátriumklorid-oldatba vagy nitrogéngázzal előzetesen átfújt puffer-oldatba gyorsan beinjektáljuk a foszfolipoid etanolos oldatát. A keletkező liposzóma-készítményt ezután nitrogéngáz alatt, alacsony nyomáson gyors keveréssel végzett ultraszűréssel töményítjük, hogy elkerüljük a nagyobb, nem-heterogén liposzómák képződését. A liposzóma-frakcióról az etanolt dialízissel vagy ultraszűréses mosással távolíthatjuk el. Az antigén protein, amely a liposzómához kell, hogy kapcsolódjék, lehet a vizes oldatban, vagy pedig az ultraszűrés után kapott liposzóma-frakció enyhén szonikált alakban tartalmazza az antigén proteint. A fentiek szerint kapott antigén készítmények a mikrohólyagok vizes diszperziói, és ezeket oly módon alakíthatjuk át vakcinákká, hogy sterilizált formában egységnyi adagú vagy multidózisú tartályban leforrasztjuk. A készítményekhez adhatunk még stabilizátorokat, konzerválószereket és egyéb szokásos vakcina-segédanyagokat. Az így kapott vakcinákat az antigén protein vagy protein-tartalmú vakcina adagolásának szokásos módszereivel adagolhatjuk. Ez rendszerint nazális alkalmazást, intramuszkuláris vagy szubkután injekciót jelent, mind az ember, mind az állat esetében. A beadott adag természetesen függ az antigén természetétől, a kezelt állattól (embertől), a vakcinálási programtól és a készítményben levő adalékanyagoktól, illetve azok mennyiségétől, és természetesen a kezelő orvos (állatorvos) véleményétől. A vakcina egy adagját beadhatjuk általában egyetlen egységben, vagy kisebb adagokban elosztva többször, meghatározott ideig. A fentiek értelmében a következő tartozik a találmányunk tárgyához: eljárás antigén készítmény előállítására, amely számos mikrohólyagból áll, amelyek külső felületéhez antigén protein kapcsolódik. A következő példák a találmány szerinti eljárást illusztrálják, minden korlátozó jelleg nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
