176136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklusos vegyületek előállítására

3 176136 4 sen azok a vegyületek előnyösek, amelyekben R1 és R2 jelentése azonos. Képviselhetnek azonban az R' és R2 szubsztituensek etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izo­­butil-, szek-butil- vagy terc-butilcsoportot is. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános kép­iem vegyiileteket és fiziológiai szempontból ártalmatlan sóikat a találmány értelmében oly módon állítjuk elő, hogy valamely egyébként az (I) általános képletnek meg­felelő, de legalább egy hidroxil- vagy aminocsoportot funkcionálisan módosított alakban tartalmazó vegyüle­­tet valamely szolvolizáló vagy hidrogenolizáló szerrel kezelünk, vagy valamely (II) általános képletü vegyületet — ahol R1 és R2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — valamely hidroxilező­­szerrel reagáltatunk, és kívánt esetben a kapott termékben az R1 és R2 szubsz­tituensek valamelyikét egy alkilező szerrel kezeljük, és/vagy a —NR'R2 csoportot epimerizáljuk, és/vagy adott esetben valamely (I) általános képletü bá­zist a megfelelő savval való kezelés útján valamely fizio­lógiai szempontból ártalmatlan savaddíciós sóvá alakí­tunk át. Az (I) általános képletü vegyületek előállítása egye­bekben önmagukban ismert eljárási műveletekkel tör­ténik, amint ezek a szakirodalomban — például az olyanfajta kézikönyvekben, mint Houben-Weyl, Metho­den der Organischen Chemie, Georg-Thíéme-Vertag, Stuttgart, különösen pedig a tetraciklinek kémiájával foglalkozó irodalomban ismertetve vannak; az égyes reakciókat az ilyenfajta kémiai műveletek esetében is­mert és szokásos reakciókörülmények között folytat­juk le. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános kép­­letű vegyületek előállítása során felhasználásra kerülő valamennyi kiindulási vegyület kívánt esetben in situ is előállítható, oly módon, hogy uZ illető kiindulási vegyü­letet annak előállítási reakcióelegyéből nem különítjük el, hanem közvetlenül az említett reakcióelegyben rea­­gáltatjuk tovább a kívánt (I) általános képletü vegyü­­letté. A találmány szerinti eljárásban felhasználásra kerülő kiindulási vegyületek szintén újak; ezek a vegyületek az irodalomban leírt módszerekkel könnyen előállíthatok teljes szintézis útján. Az olyan kiindulási vegyületek közül, amelyek egyéb­ként az (1) általános képlet fenti meghatározásának fe­lelnek meg, de legalább egy hidroxil- vagy aminocsopor­tot funkcionálisan módosított alakban tartalmaznak, különösen azok előnyösek, amelyekben a 4-helyzetü aminocsoport és/vagy a 10-helyzetű hidroxil-csoport van funkcionálisan módosítva. Lehet továbbá funkcionálisan módosítva például a 2-helyzetben álló karbamoilcsoport aminocsoportja is. A 4-helyzetű aminocsoportot előnyösen acil- vagy tioacil-származékká vagy egy ilyen származékból leve­zethető iminotioéterré vagy imutoéterré lehet átalakí­tani. Lnnék megfelelően ez a csoport —NR1—CY—R3 vagy —N =C(YR4)—R3 alakú lehet, ahol R3 célszerűen hidrogénatomot, merkapto-, 1—4 szénatomos alkilmer­­kapto-, benzilmerkapto-, 1—10 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkdcsoporttal helyettesített vagy nem he­lyettesített hidroxil-, átmenetileg megvédett hidroxil-, a hidroxi-csoporton átmenetileg megvédett hidroxitnetil-, nitro-, amino-, alkilamino-, diáikilamino-, hidroxilalkil­? amino-, acilamino-csoportot, halogénatomot, karboxil-, alkoxikarbonil-, karboxamidot, alkilaminokarbonil-, mono- vagy diszubsztituált fenil-, benzil-, fenoximetil­­vagy fenoxipropil-csoportot, Y oxigén- vagy kénatomot és R4 alkilcsoportot képvisel; e meghatározásban az alkilcsoportok (amennyiben más megadva nincs) elő­nyösen legfeljebb 4, az acilcsoportok pedig előnyösen legfeljebb 7 szénatomot tartalmaznak. Az „átmenetileg védett" hidroxilcsoportok célszerűen RsO-csoportok lehetnek, ahol R5 legfeljebb 5 szénatomos alkil-, alkoxi­­metil- vagy acilcsoportot, tetrahidropiranil-, karbo­­benzoxi- vagy különösen benzilcsoportot képvisel. Amennyiben a 10-helyzetű hidroxilcsoport vagy funk­cionálisan módosított alakban, akkor ez is előnyösen egy RsO-csoport lehet, amelyben R5 jelentése a fentivel egyező. Ha a 2-helyzetű karbamoilcsoport van funkcionálisan módosítva, akkor ez különösen egy —CO—NHR6 cso­port lehet, amelyben R6 1—6 szénatomos alkilcsoportot, különösen terc-butilcsoportot képvisel. A funkcionálisan módosított hidroxil- és/vagy amino­csoport szolvolizises hasítása tenmészetesen olyan enyhe reakciókörülmények között hajtandó végre, hogy ezáltal a molekulában jelén levő egyéb csoportok, például a 2-helyzetű karbamoilcsoport ne szenvedjen károsodást, ez a cél az irodalomban leírt ezirányú ismeretek alapján könnyen megvalósítható. A szolvolízis általában vala­mely savval, például ásványi savval, mint sósavval, brómhidrogénsavval, kénsavval, foszforsavval, továbbá valamely szerves karbonsavval, mint ecetsavval vagy valamely szutfonsavval, mint metán- vagy p-toluolszul­­fonsavval történhet. A funkcionálisan módosított hid­roxilcsoportok hasítására Lewis-savak, mint bór-trifluo­­rid vagy bór-tribromid is alkalmasak. A szolvolízisf valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer jelenlétében vagy enélkül folytathatjuk le. Oldószerként például metanol, etanol, izopropanol vagy hasonló al­koholok, továbbá éterek, mint dietiléter, tetrahidro­­furán, vagy dioxán, klórozott szénhidrogének, mint di­­klór-metán, kloroform vagy triklóretilén, szénhidrogé­nek, mint benzol, továbbá víz vagy az említett oldó­szerek elegyei alkalmazhatók. Szerepelhet oldószerként a szolvolízis lefolytatására alkalmazott sav, például ecetsav feleslege is. A szolvolízist általában 0 °C és 150 °C közötti, előnyösen 20 °C és 100 °C közötti hő­mérsékleten folytathatjuk le. A 2-helyzetben álló N-helyettesitett karbamoil-cso­­port, különösen a —CO—NH-terc-butil-csoport sósav­val, hidrogén-bromiddal, kénsavval vagy foszforsavval való kezelés útján alakítható át szabad karbamoilcso­­porttá. Különösen előnyösen alkalmazható erre a célra ecetsavban oldott hidrogén-bromid, 20—80 °C hőmér­sékleten. A 4-helyzetű amido-csoport hidrolízise különösen olyan esetekben megy könnyen végbe, amikor a védő­csoportban levő R3 alkilcsoportot vagy egy legalább az o-helyzetben helyettesített fenilcsoportot képvisel, mi­­mellett a fenilcsoport olyan helyettesítőt hordoz, amely az úgynevezett „szomszéd-csoport-hatás” révén elő­segíti a hidrolízist. Ilyen esetekben a hidrolízis már igen enyhe reakciókörülmények között, például híg ecetsav­val gyengén megsavanyított közegben végbemegy, elő­nyös ilyen esetekben a víz mellett további mert oldószer­ként metanolt, etanolt, tetrahidrofuránt vagy díoxánt is alkalmazni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom