176109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidin-származékok előállítására

Í76I09 6 der organischen Chemie” 9, kötet, 884 old., 4. kiadás, 1955. A (II) általános képletű vegyületekben a Z aktivált észter-maradék, például klór-, bróm- vagy jódatom, me­­tánszulfoniloxi-, etánszulfoniloxi-, benzolszulfoniloxi­­vagy toluolszulfoniloxi-csoport lehet. Ezeket a vegyüle­­teket különböző módszerekkel állíthatjuk elő. Reagáltathatjuk például a (XI) általános képletű diazo-ketonokat — ahol R4, R5 és Y jelentése a fentivel egyező — savakkal a (II) általános képletű ketonok elő­állítása céljából. Ez az eljárás, valamint számos (II) és (XI) általános képletű vegyület az irodalomból — 389 591 sz. svájci és 610 633 sz. belga szabadalmi leírás — már ismeretes; további hasonló (II) általános képletű vegyületek a leírt módszerhez hasonló módon állítha­tók elő. Minthogy a diazo-alkánok rendkívül mérgező, rob­banékony és nehezen kezelhető anyagok, előnyösebben oly módon állíthatjuk elő a (II) általános képletű vegyü­­leteket — ahol R4, Rs és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Z pedig klór- vagy brómato­­mot képvisel — hogy valamely (XIII) általános képletű vegyületet — ahol R4, R5 és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely erre alkal­mas halogénezőszerrel, például elemi klórral vagy bróm­­mal, szulforil-kloriddal, monoklór-karbamiddal, réz(Il)­­-bromiddal, bróm-dioxánnal vagy N-bróm-szukcinimid­­del reagáltatunk az irodalomban leírt reakciókörülmé­nyek alkalmazásával. A (XII) általános képletű vegyületek könnyen hozzá­férhetőek; az Y helyén klóratomot, R4 és R5 helyén pe­dig hidrogénatomot tartalmazó (XII) általános képletű vegyületek az irodalomból — Arzneimittel-Forsch. 13, 269 (1963) — már ismeretesek, a további, a találmány szerinti eljárásban felhasználható (XII) általános képletű vegyületek az irodalomban leírttal egyező módon állít­hatók elő. Előállíthatok végül a (II) általános képletű vegyületek oly módon is, hogy valamely (XIII) általános képletű alfa-hidroxi-ketont — ahol R4, R5 és Y jelentése a fenti­vel egyező; ezek a vegyületek a 389 591 sz. svájci szaba­dalmi leírásból ismeretesek — vagy megfelelően szubszti­­tuált analóg vegyületeket (amelyek ugyanilyen módon állíthatók elő) — valamely szervetlen vagy szerves sav aktivált származékával, például metánszulfonsav-klorid­­dal, etánszulfonsav-kloriddal, benzolszulfonsav-klorid­­dal, p-toluolszulfonsav-kloriddal, tionil-bromiddal, fosz­­for-trikloriddal, foszfor-tribromiddal, foszfor-oxiklorid­­dal vagy hasonlókkal reagáltatunk az irodalomból ilyen fajta reakciókra vonatkozólag ismert reakciókörülmé­nyek között. Az R4 helyén hidrogénatomot, R5 helyén hidrogén­­atomot vagy rövidszénláncü alkilcsoportot, Y helyén pedig hidrogén- vagy halogénatomot tartalmazó ilyen hidroxi-ketonok az irodalomból — 389 591 sz. svájci szabadalmi leírás — ismeretesek. A találmány szerinti eljárás b) változata szerint a (IV) általános képletű szulfokloridokat valamely (III) általá­nos képletű tiokarbamid-származékkal reagáltatjuk az a) eljárás-változat esetében említett reakcióközegek alkalmazásával; különösen előnyös reakcióközegeknek e reakcióhoz azonban az alkoholok nem tekinthetők. A reakciópartnerek mólaránya, valamint az alkalma­zandó reakcióhőmérséklet és reakcióidő megegyezik az a) eljárás-változat esetében említettekkel. 5 Az (V) általános képletű tiazolidin-származékok, amelyek ebben az eljárás-változatban közbenső termé­kekként képződnek, rendszerint nehezen oldódnak a reakcióközegben és kiválnak a reakció folyamán; adott esetben a reakcióelegy betöményítése után, valamely alkalmas kicsapószer hozzáadásával is növelhetjük az (V) általános képletű vegyületek hozamát. Lecsapószernek ebben az esetben is az a) eljárásválto­zat ismertetése során ilyen célra ajánlott oldószerek al­kalmasak. Ha a reakció lefolyása után az (V) általános képletű reakcióterméket oldatban kapjuk, akkor ennek kicsapása céljából, adott esetben a reakcióelegy be­töményítése után, valamely említett kicsapószert adha­tunk a reakcióelegyhez. Eljárhatunk előnyösen azonban oly módon is, hogy a reakcióelegyet leszűrjük és a szűr­letet közvetlenül belecsurgatjuk keverés közben az alkal­mazott kicsapószerbe. Az (V) általános képletű vegyü­letet rendszerint igen nagy tisztasági fokban kapjuk. Amennyiben azonban e vegyület további tisztítására lenne szükség, akkor ez valamely inert, lehetőleg víz- és alkoholmentes oldószerből, például acetonból, metil­­-etil-ketonból, acetonitrilből, nitro-metánból vagy ha­sonlókból való átkristályosítással történhet. Különösen előnyös tisztítási mód azonban az átcsapás, amelynek alkalmazásával elkerülhetjük az (V) általános képletű vegyület hőhatásnak való kitételét. Ebből a célból a ka­pott nyers (V) általános képletű vegyületet valamely tiszta, inert oldószerben, például dimetil-formamidban, dimetil-acetamidban, acetonban, acetonitrilben vagy nitro-metánban oldjuk 0 °C és 30 "C közötti hőmérsék­leten, adott esetben az oldatot aktívszénnel derítjük, majd leszűrjük és a szűrletböl az (V) általános képletű vegyületet az említett kicsapószerek valamelyikével ki­csapjuk. A (IV) általános képletű halogén-ketonoknak a (III) általános képletű tiokarbamid-származékokkal való re­akciója egyértelmű lefolyású, melléktermékek képződése nélkül, ami főleg azért meglepő, mert egyrészt a (III) általános képletű tiokarbamid-származékok specifikusan a (IV) általános képletű vegyületek bróm-keton-csoport­­jával reagálnak, anélkül hogy megtámadnák a klórszul­­fonil-csoportot, másrészt pedig a (IV) és (V) általános képletű vegyületekben a szulfoklorid-csoport a gyenge bázisként reagáló (III) általános képletű tiokarbamid­­származék jelenléte ellenére sem lép reakcióba az (V) általános képletű vegyületek hidroxil-csoportjával. A fenti módon kapott (V) általános képletű szulfon­­sav-kloridokat azután ammóniával vagy valamely (VI) általános képletű aminnal való reagáltatás útján alakít­juk át a kívánt (la) általános képletű vegyületekké. En­nek során az ammóniát illetőleg a (VI) általános képletű amint akár vizes oldatban, akár cseppfolyós ammónia vagy tiszta amin alakjában, feleslegben alkalmazzuk, amikoris az ammónia, illetőleg amin feleslege egyben oldószerként is szerepel. A reakciót azonban valamely szerves oldószer, például dimetil-formamid, dimetil­­-acetamid, dimetil-szulfoxid, dioxán, tetrahidrofurán, dietilénglikol-dimetiléter vagy hasonlók jelenlétében is lefolytathatjuk; különösen előnyös reakcióközegek az 1—4 szénatomos alkoholok, például metanol, etanol vagy izopropanol. Elméletileg az (V) általános képletű szulfokloridoknak a megfelelő szulfonamiddá való át­alakítására 1 mól ammónia vagy (VI) általános képletű amin szükséges további 2 mól bázis jelenlétében. A gya­korlatban 1 mól (V) általános képletű szulfokloridra 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom