176066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-bisz(amino-acilamino)- és 2-amino-6-(amino-acilamino)-benzo[1,2 d,5,4-d']bisztiazolok előállítására
13 176066 14 tiazol. A terméket mossuk, és dimetilformamidból átkristályosítjuk. A hozam 6,5 g az elméletinek 66%-a). A termék olvadáspontja 330°. Hasonló módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket is: 2.6- bisz(dietilamino-acetilamino)-8-metoxi-benzo[l,2- -d;5,4-d']bisztiazol, op.: 176—178°; 2.6- bisz(dietiIamino-acetiIamino)-4-metoxi-benzo[ 1,2- -d;5,4-d'Jbisztiazol, op.: 175—177°. 11. példa 2-(Dietilamino-acetilamino)-6-(piperidino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol a) 2-Klóracetilamino-6-amino-benzo[l,2-d;5,4-d’]bisztiazol 2,2 g 2,6-diamino-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol 20 ml dimetilformamidda] készített oldatához keverés közben 5°-on lassan 1,2 g klóracetilkloridot adagolunk. Az így kapott szuszpenziót 1 órán át vízfürdőn melegítjük, majd lehűtjük, és a szilárd 2,6-bisz(klór-acetilamino(-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazolt kiszűrjük. A szűrlethez keverés közben 0,5 g telített nátriumkarbonát-oldatot adunk. Egy óra múlva a csapadékot kiszűrjük, dimetilformamid és dioxán (1: 1) 30 ml keverékében feloldjuk, az oldhatatlan anyag nyomait eltávolítjuk, és a terméket vízzel ismét kicsapjuk. A kristályokat dimetilformamidban feloldjuk, és az oldatot feleslegben vett 2 n sósavval kezeljük. A termék hidrokloridját mossuk és szárítjuk. A hozam 1,0 g (az elméletinek 30%-a), az olvadáspont 300°. b) 2-(Dietilamino-acetilamino)-6-amino-benzo[l,2- -d ;5,4-d']bisztiazol 0,5 g 2-klóracetilamino-6-amino-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 0,7 g dietilamin keverékét 3 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk. Ezután az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot etilacetátban feloldjuk, vízzel mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert elpárologtatva 0,3 g (az elméletinek 60%-a) cím szerinti vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 203—205° (etanol és dimetilformamid keverékéből). c) 2-(Dietilamino-acetilamino)-6-klóracetilamino-benzo[l ,2-d;5,4-d']bisztiazol 950 g 2(dietilamino-acetilamino)-6-amino-benzo[l,2- -d;5,4-d']bisztiazoI 5 ml dimetilformamiddal készített oldatához keverés közben 0—5°-on 500 mg klóracetilkloridot adunk. A keveréket 30 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtjük, 50 ml vízzel kezeljük, és piridinnel meglúgosítjuk. A csapadékot kiszűrjük, mossuk és dimetilformamidból átkristályosítjuk. A hozam 500 mg (az elméletinek 43%-a). A termék olvadáspontja 280— 282°. d) 5,0 g 2-(dietiIamino-acetilamino)-6-klóracetilamino-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol 70 ml dioxánnal készített oldatához 6 g piperidint adunk, és a keveréket 2 órán át visszafolyatással forraljuk. A reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, az így kapott maradékot kloroformban feloldjuk, és 150 g száraz szilikagélt tartalmazó oszlopon kloroformmal eluálva kromatografáljuk. Az első frakciót elkülönítjük, a kapott bázist (4,6 g, op.: 221—223° acetonitrilből) kloroformban feloldjuk, és feleslegben vett éteres sósavval hidrokloriddá alakítjuk. A hozam 5,0 g (az elméletinek 70%-a)/Az olvadáspont 280° (bomlással). 12. példa 2,6-bisz(Dimetilamino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4--d'jbisztiazol 11 g 2,6-diamino-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 14 g N,N-dietiI-glicinészter 50 ml dimetilszulfoxiddal készített keverékéhez nitrogénatmoszférában részletekben keverés közben nátriumhidridet adunk. (5 g 50%-os olajos szuszpenzió), eközben a keveréket 5—10°-on tartjuk. A reakciókeveréket éjszakán át állni hagyjuk, majd 600 ml vízbe öntjük, és kloroformmal extraháljuk. A vizes oldatot hígított sósavval semlegesítjük, a szabad bázist kiszűrjük, és etanol és dimetilformamid (1: 1) keverékéből átkristályosítjuk. A hozam 6,5 g (az elméletinek 33%-a), az olvadáspont 288—290°. A terméket feleslegben vett tömény sósav jelenlétében etanol és víz (4: 1) keverékéből átkristályosítva kapjuk a dihidroklorídot, amelynek olvadáspontja 270—273° (bomlással). 13. példa 2,6-bisz(Etilamino-acetilamino)-benzo[ 1,2-d ;5,4-d'jbisztiazol-dihidroklorid 16 g 2,6-diamino[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 20,5 g N-etil-glicinészter 75 ml dimetilszulfiddal készített és jégbe hűtött keverékéhez keverés közben részletekben nátriumhidridet (7,3 g 50%-os olajos szuszpenzió) adunk olyan sebességgel, ami lehetővé teszi, hogy a hőmérsékletet 5—10°-on tartsuk. A reakciókeveréket éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd 200 ml vízbe öntjük, és tömény sósavval semlegesítjük. A csapadékot elkülönítjük, 200 ml forrásban levő dimetilformamiddal kezeljük, a szuszpenziót forrón szűrjük, és a csapadékot etanol és 2 n sósav (9: 1) keverékéből átkristályosítjuk. A hozam 3,7 g (az elméletinek 11,3%-a) cím szerinti termék, amelynek olvadáspontja 230—250° (bomlással). 14. példa 2,6-bisz[di-(n-Propil)-amino-acetilamino]-benzo[l,2--d;5,4-d']bisztiazol-dihidroklorid 7,2 g 2,6-bisz(klór-acetiIamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 10 g di-(n-propil)-amin keverékét 100 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk, és vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot kloroformban feloldjuk, az oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, betöményítjük kis térfogatra, és 300 g szilikagélt tartalmazó oszlopon kloroformmal és kloroform és metanol (95:5) keverékével eluálva kromatografáljuk. 2,5 g (az elméletinek 25,5%-a) cím szerinti vegyületet eluálunk, ezt kloroformban feloldjuk, sósavgázzal kezeljük, és az így kapott hidrokloridot etanol és víz keverékéből átkristályosítjuk. A termék olvadáspontja 210°. 15. példa 2-Amino-6-[di-(n-propil)-amino-acetilamino]-benzo[ 1,2-d ;5,4-d'jbisztiazol A cím szerinti vegyületnek a 14. példa szerinti eluálását követően eluáljuk a monoacetilezett analógot. A ter-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
