176066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-bisz(amino-acilamino)- és 2-amino-6-(amino-acilamino)-benzo[1,2 d,5,4-d']bisztiazolok előállítására

176066

16

méket etanolból kristályosítjuk, olvadáspontja 155— 157°.

A fentiekhez hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületeket :

2.6- bisz(hexametilénimino-acetilamino)-benzo[l,2-d;

5,4-d']bisztiazol, op. : 245—247°;

2.6- bisz(4-metil-ciklohexilamino-acetiIamino)-benzo[ 1,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 250—252°;

2.6- bisz(cikloheptilamino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol, op.: 240—242°;

2.6- bisz(ciklohexilamino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol, op.: 257—259°;

2.6- bisz(ciklopentilamino-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4- -d'jbisztiazol, op.: 258—260°;

2.6- bisz(ciklopropilamino-acetilamino)-benzo[ 1,2-d ;5,4 - -d'jbisztiazol, op.: 203—205°;

2.6- bisz[(3'-metil-ciklopentilamino)-acetilamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 220—222°;

2.6- bisz[(2'-metil-ciklopentilamino)-acetilamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 238—240°.

15

16. példa

a) 2,6-bisz[(N-Karbetoxi-piperazino)-acetilamino]-benzofl ,2-d ;5,4-d']bisztiazol

b) 2-Amino-6-[(N-karbetoxi-piperazino)-acetilamino]-benzo[l ,2-d ;5,4-d']bisztiazol

7,5 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 7 g N-piperazino-karbonsavetilészter és 4 g trietilamin keverékét 250 ml dioxánban 1 órán át visszafolyatással forraljuk, és a reakciókeveréket a 14. példában leírt módon feldolgozzuk. Ily módon 5,2 g (az elméletinek 43,5%-a) a) cím szerinti vegyületet (op.: 238— 240°), ennek dihidroklorid • 1,5HzO sóját (op.: 225°, bomlással) és 2,0 g (az elméletinek 24%-a) b) cím szerinti vegyületet (op.: 228—230°, etanolból) izolálunk.

Hasonló módon állítjuk elő a következő vegyületet:

2,6-bisz/[N-(etoxikarbonil-metil)-piperazino]-acetilamino/-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 158—160°.

17. példa

2,6-bisz{[N-(ß-Hidroxietil)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol-dihidroklorid. 1,5 H2Ó

9,5 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 16 g N-(ß-hidroxietil)-piperazin keverékét 200 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk. Ezután a reakciókeveréket szárazra pároljuk, és a maradékot dimetilformamidból kétszer átkristályosítjuk. így kapjuk a szabad bázist 238—240° olvadásponttal, amelyet a szokásos módon sóvá alakítva kapjuk a dihidroklorid. 1,5 H20-t, amelynek olvadáspontja 265—270° (bomlással). A hozam 8,0 g, (az elméletinek 47,5%-a).

Hasonló módon állítjuk elő az alábbi vegyületet is:

2,6-bisz{[N-(2,2,2-trifluor-etil)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 270—275° (bomlással).

18. példa

a) 2,6-bisz[(3-Metil-piperidino)-acetilamino}-benZb[1,2-d ;5,4-d']bisztiazol

8

b) 2-Amino-6-[(3-metil-piperidino)-acetilamino]-benzo[l ,2-d ;5,4-d']bisztiazol-monohidrát

8,0 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 9,0 g 3-metil-piperidin keverékét 100 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk. A reakciókeveréket a 14. példában leírtak szerint feldolgozzuk. A hozam 5,0 g (az elméletinek 47%-a) a) szerinti vegyület, amelynek olvadáspontja 240—242° (etanol és dimetilformamid keverékéből) és 3,8 g (az elméletinek 47%-a) b) szerinti vegyület, amelynek olvadáspontja 184° (etanolból).

19. példa

a) 2,6-bisz[(2-Etil-piperidino)-acetilamino]-benzo[l ,2- -d ;5,4-d']biszt iazol

b) 2-Amino-6-[(2-etil-piperidino)-acetilamino]-benzo[ 1,2-d ;5,4-d']bisztiazol

8,0 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol és 10,0 g 2-etil-piperidin keverékét 100 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk. A reakciókeveréket a 14. példában leírtak szerint feldolgozzuk, és izoláljuk az a) vegyületet (az elméletinek 47%-a, etanolból), olvadáspontja 201—203° és a b) vegyületet (az elméletinek 37%-a, etanolból), olvadáspontja 223—225°. Hasonló módón állítjuk elő a következő vegyületeket:

2.6- bisz[(2-hidroximetiI-piperidino)-acetilamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 226—228°;

2.6- bisz{[2-(ß-hidroxietil)-piperidino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: 185—487°;

2.6- bisz[(2-ciklohexilmetil-piperidino)-acetilamino]-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, op.: >110° (bomlással).

20. példa

a) 2,6-bisz{[4-(p-Fluorfenil)-piperazino]-acetilamino}-benzofl ,2-d ;5,4-d']bisztiazol

b) 2-Amino-6- {[4-(p-fluorfenil)-piperazino]-acetilamino}-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol

9,0 g 2,6-bisz(klór-acetilamino)-benzo[l,2-d;5,4-d']bisztiazol, 9,0 g l-(p-fluorfenil)-piperazin és 5,0 g trietilamin keverékét 200 ml dioxánban 2 órán át visszafolyatással forraljuk. Ezután a reakciókeveréket bepároljuk, a maradékot kloroformmal és vízzel kezeljük, az oldhatatlan részt kiszűrjük, és dimetilformainidból átkristályosítjuk. így 5,3 g (az elméletinek 33%-a) a) szerinti vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 268— 270° (dimetilformamid és etanol keverékéből).

A kloroformos szűrletet megszáritjuk, és szárazra pároljuk. 9,0 g maradékot kapunk, amit 50 ml kloroformmal kezelünk* 1,6 g szilárd anyagot kiszűrünk, ami az a) szerinti vegyülettel azonos/ A szűrletet 100 g szilikagélt tartalmazó oszlopon kloroformmal és kloroform és metanol (95: 5) keverékével eluálva kromatografáljuk. Az első frakció (14 g) az a) szerinti vegyülettel azonos (az egyesitett hozam az elméletinek 54%-a). A második frakció (1;1 g, aZ elméletinek 10,5%-a) megfelel a monoacctilezett bj analógnak, amelynek olvadáspontja 230° (etanol és kloroform keverékéből).

Hasonló módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket:

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

«5