176059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-azolil-3,3-dimetil-1-fenoxi-bután-2-onok előállítására
3 176059 4 val 60 és 150 °C közötti hőmérséklettartományban reagáltatunk, a képződött IV általános képletű éter-ketonokat — ahol Y és n jelentése a fenti — elkülönítés nélkül az előbbivel azonos oldószerben 20 és 60 °C közötti hőmérsékleten halogénezőszerekkel továbbreagáltatunk, a képződött V általános képletű halogénéter-ketont — ahol Y és n jelentése a fenti, Hal jelentése halogénatom, főként klór- vagy brómatom — elkülönítés nélkül valamely VI általános képletű azollal — ahol X jelentése a fenti — az előbbivel azonos oldószer és savkötőanyag jelenlétében 20 és 120 °C közötti hőmérsékleten reagáltatunk. Kifejezetten meglepőnek minősíthető, hogy a találmány szerinti reakciófeltételek mellett az I általános l-azolil-3,3-dimetil-l-fenoxi-bután-2-on jó hozammal és nagy tisztaságban képződik, mivel a technika állása alapján feltételezni lehetett, hogy ez csak négyszeres oldószercsere alkalmazása esetén valósítható meg. Általában ismert az is, hogy a nukleofil helyettesítések----halogén-keton esetében főként poláros szerves oldószerekben, így ketonokban, például acetonban, amidokban, például dimetilformamidban vagy nitrilben, például acetonitrilben mennek könnyen végbe. Annál meglepőbb tehát, hogy az összes aromás és klórozott aromás szénhidrogén oldószerként egységesen alkalmazható a szintézis összes részműveleteiben. A találmány szerinti eljárásnak számos előnye van. Legfőbb előnye az, hogy egy berendezésben végezhető, sem a köztitermékek elkülönítése, sem az oldószerek cseréje nem szükséges. A találmány szerinti eljárás gazdaságos, mivel a reakcióidő és a feldolgozási idő a felére csökken, csupán egy oldószer regenerálása szükséges, csökken a szennyvíz mennyisége, ugyanakkor a sóterhelés csekély, 94%-os magas hozam és nagytisztaságú végtermék érhető el. Ha kiíndulóanyagként klórpinakolint és 4-klórfenoIt, halogénezőszerként szulfurilkloridot, azol-komponensként 1,2,4-triazolt és oldószerként toluolt alkalmazunk, akkor a reakció lefutása a csatolt A reakcióvázlattal szemléltethető. A kiindulóanyagként alkalmazott fenolok a III általános képlettel jellemezhetők. E képletben Y előnyösen halogénatom, főként klór-, bróm-, fluoratom vagy fenilvagy fenoxi-csoport, továbbá célszerűen nitro-csoport, legfeljebb 4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkil- vagy alkoxi-csoport, 5- vagy 6-szénatomos cikloalkil-csoport, n index 0—3 közötti egész szám lehet. A találmány szerinti eljárásban oldószerként alkalmazható aromás szénhidrogének a benzol, toluol, xilol vagy nitrobenzol, klórozott aromás szénhidrogének, a klórbenzol, diklórbenzol vagy klórtoluol vagy klórozott alifás szénhidrogének, így a diklóretán. Különösen előnyös aromás szénhidrogének, így például a toluol felhasználása. Halogénezőszerként a találmány szerinti eljárásban főként szulfurilklorid használható. A VI általános képletű azolként 1,2,4-triazolt vagy imidazolt alkalmazunk. A találmány szerinti eljárást előnyösen valamely szervetlen savkötőanyag, így például alkálikarbonát jelenlétében végezzük. Különösen előnyös a száraz, porított káliumkarbonát alkalmazása. Az 1,2,4-triazolIal illetve imidazollal történő reakció során a mindenkori azolból megfelelő felesleget alkalmazunk. A reakcióhőmérsékletet tág határok között változtathatjuk. Az első eljárási lépést (fenol-reakciót) 60—150, előnyösen 80 és 120 °C, a második eljárási lépést (halogénezést) 20—60, előnyösen 30 és 50 °C, a harmadik eljárási lépést (azol-reakciót) 20—120 °C, előnyösen 60 és 110 °C között végezzük. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során célszerűen 1 mól l-klór-3,3-dimetil-bután-2-ont 1—1,2 mól 111 általános képletű fenollal és 1—2 mól savkötőanyaggal reagáltatjuk, a reakció során 1 mól halogénezőszert, 1—1,2 mól 1,2,4-triazolt illetve imidazolt, 1—1,2 mól savkötőanyagot alkalmazunk. A mólarányok 20 mól%nyi különbséggel lényegesebb kihozatali csökkenés nélkül változtathatók. A találmány szerinti hatóanyagok elkülönítése céljából a reakcióelegyet vízzel elkeverjük és addig tartjuk keverésben, míg a vízoldható szilárd rész oldatba megy. A vizes fázis leválasztása után a szerves fázist híg alkálilúggal kezeljük, végül semlegesre mossuk. Az oldószert ellenáramú vízgőzdesztillációval eltávolítjuk és a maradékot átkristályosítással tisztítjuk. A találmány szerinti hatóanyagoknak ismert módon igen jó fungicid hatásuk van (vö. 2 201 063 és 2 325 156 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat). A hatóanyagok jó eredménnyel használhatók lisztharmat (levélfungicid), a gabonabetegség, így gabonaüszög (vetőmag csávázószerként) ellen. A találmány szerinti eljárást a következő kiviteli példákban közelebbről ismertetjük : 1. példa 1 -(4-klórfenoxi)-3,3-dimetil-1 -(1,2,4-triazol-1 -il)--bután-2-on (VII képletű vegyület) előállítása Oldószer: toluol Vízleválasztó feltéttel, keverővei, hőmérővel és csepegtető tölcsérrel ellátott 12 literes lombikba 3 kg toluolt, 1,2 kg (9,4 mól) 4-klórfenolt és 1,25 kg (9 mól) káliumkarbonátot elkeverünk és keverés közben melegítőfürdőn 90 °C-ra melegítjük. 90 °C-on 1,2 kg (9 mól) l-klór-3,3-dimetiI-bután-2-ont adunk hozzá, 1 óra leforgása alatt. A lombik tartalmát ezután 6 óra hosszat forrásponthőmérsékleten (körülbelül 115—120 °C) melegítjük és körülbelül 100 ml vizet vízleválasztó feltéten azeotrop úton ledesztillálunk. Ezután a lombik tartalmát 40 °C-ra lehűtjük és 6 kg vizet adunk hozzá. 20—30 °C-on annyi ideig keverjük, míg a szilárdanyag feloldódik és a vizes fázis leválik. A lombikban maradó szerves fázist desztillációval vízleválasztó feltéten keresztül szárítjuk. Ezután 30—35 °C közötti hőmérsékleten 1,2 kg (9 mól) szulfurilkloridot adunk hozzá 6 óra leforgása alatt és az elegyet 3 óra hosszat 35 °C-on keverjük. A feleslegben levő szulfurilklorid és a részben feloldott gázalakú sósav és kéndioxid eltávolítása céljából 200 ml toluolt körülbelül 50 Torr nyomáson ledesztillálunk. Végül a lombik tartalmához 1,3 kg (18,8 mól) 1,2,4- -triazolt adunk hozzá és 6 óra hosszat 95 °C-on keverjük. 20—30 °C-ra történő lehűtés után a lombik tartalmát 2,5 kg vízzel keverjük, míg a vízoldható szilárd anyagok oldatba mennek. Ezután a vizes fázist leválasztjuk, a szerves fázist kétszer 1,5—1,5 kg 5%-os nátrium-hidroxiddal és 1 x 1,5 kg vízzel 20—30 °C közötti hő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
