176033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-diszubsztituált karbamid-származékok előállítására
II.5.2. l,3-bisz(l-Hidroxietil)-karbamid alkalmazása 19 176033 20 34 g (0,4 mól) 2-pirrolidinon és 0,3 g (0,0016 mól) p-toluol-szulfonsav 60 °C-ra melegített oldatához hozzáadunk 14,8 g (0,1 mól) l,3-bisz(l-hidroxietil)-karbamidot [amelyet E. Ninagawa és munkatársai módszerével állítunk elő, Nippon Kagaku Zasshi, 87, 1343 (1966); Chem. Abstr., 67, 43 407 (1967)]. A reakcióelegyet további 30 percig hevítjük. A kapott maradékot etilacetát és dietiléter elegyéből át kristályosítjuk. 4 g (0,0142 mól, 14%) l,3-bisz[l-(2-oxo-pirrolidino)-etil]-karbamidot kapunk, amely azonos a 11. példában ismertetett termékkel. II.5.3. l,3-bisz(Hidroximetil)-2-tiokarbamid alkalmazása 34 g (0,4 mól) 2-pirrolidinon és 0,3 g (0,0016 mól) p-toluol-szulfonsav 120 °C-ra melegített oldatához hozzáadunk 13,6 g (0,1 mól) l,3-bisz(hidroximetil)-2-tiokarbamidot [amelyet Takeichi Nishikawa módszere szerint állítunk elő J. Soc. Org. Synthetic Chem. (Japan), 11, 78 (1953); Chem. Abstr., 47, 7252 (1953)]. A reakcióelegyet 1 órán át tartjuk ezen a hőmérsékleten, majd körülbelül 60 °C-ra hűtjük és 80 ml etanolba öntjük. A képződött szuszpenziót melegen szűrjük, és a szűrletből 5,3 g (0,0196 mól) l,3-bisz[(2-oxo-pinolidino)-metil]-2-tiokarbamid kristályosodik ki, amely megegyezik a 25. példában előállított termékkel. Termelés 19,6%. Hasonló módon állítjuk elő a 36. példában ismertetett vegyületet. 36. példa I, 3-bisz[(Hexahidro-2-oxo-1 H-azepin-1 -il)-metil]-2--tiokarbamid Termelés 18,5%, op. 213—214 °C. Analízis a CuH^^C^S képlet alapján (Ms. 326): számított: C: 55,2%; H: 8,0%; N: 17,2%; S: 9,8%; talált: C: 55,5%; H: 8,1%; N: 17,1%; S: 9,5%. II. 6. Formaldehid és karbamid reakciója 17 g (0,2 mól) 2-pirrolidinon, 6 g (0,1 mól) karbamid, 21 g (0,2 mól) 35%-os formaldehid, 0,5 g p-toluol-szulfonsav és 120 ml víz elegyét fokozatosan 70 °C-ra melegítjük. Az oldat zavarossá válik, és gázfejlődés figyelhető meg. A reakcióelegyet 4 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd lehűtjük és szűrjük. A szürletet szárazra pároljuk, és kromatográfiás úton szilikagélen tisztítjuk. Eluálószerként kloroform és 5% metanol elegyét alkalmazzuk. 3,4 g (0,0134 mól) 1,3-bisz[(2-oxo-pirrolidino)-metil]-karbamidot kapunk, amely azonos az 1. példában ismertetett termékkel. Termelés 13,4%. Farmakológiai vizsgálatok A találmány szerinti vegyületeket farmakológiai vizsgálatoknak vetettük alá. A kapott eredményeket az alábbiakban ismertetjük. 1. A vegyületek hatása az emlékezési folyamatokra a) Az emlékezési folyamatokra kifejtett hatást először a találmány szerinti vegyületek azon tulajdonsága alapján mutatjuk be, hogy javítják az emlékezetmegtartás egy típusát patkányoknál. A laboratóriumunkban kidolgozott és erre a célra alkalmazott teszt a következő volt: Megfigyelhető, hogy a patkány visszahúzza a lábát, ha az növekvő és mért nyomás behatásának van kitéve [lásd M. Greindl és S. Preat, Arch. Int. Pharmacodyn. Therap., 223, 168—171 (1976) (1)]. Azt a nyomásértéket, amelynél a visszahúzási reakció bekövetkezik, reagálási küszöbértéknek nevezzük. Ezt a küszöbértéket az alkalmazott készülék cm beosztású skáláján leolvasott számmal fejezzük ki (a műszer Analgesy-meter, gyártó Ugo Basile, Milánó), és így annak a minimális nyomásnak felel meg, amely — ha behatással van az állat lábára — kiváltja a láb visszahúzását. Ha a vizsgálatot 24 óra elteltével megismételjük, a kontroll csoportba tartozó állatok nem „emlékeznek” a korábbi tesztre, és a nyomás behatásának elkerülése, azaz a láb visszahúzása olyan nyomásértéknél következik be, amely lényegében Összehasonlítható az előző napon mért értékkel. Ha viszont az állatokat olyan anyaggal kezeljük, amely kedvezően hat az emlékezési folyamatokra (ilyen például a piracetám), akkor jelentős mértékben „emlékeznek” a korábbi tesztre: a patkányok statisztikusan kisebb nyomásértéknél húzzák vissza reflexszerűen a lábukat, mint a kontroll csoportba tartozó állatok. Minimálisan 20—20 patkányt használunk fel tesztenként (10 állatot kezelünk, 10 állatot pedig kontrollként használunk). Aktív dózisnak azt a minimális dózist tekintjük, amelynél a visszahúzási reakció a 11-es osztásrész alatt már bekövetkezik. Az (I) általános képletü vegyületeket szubkután adtuk be az állatoknak, és az I. táblázatban feltüntetett eredményeket kaptuk. A táblázatból kitűnik, hogy ezen a teszten valamennyi vizsgált találmány szerinti vegyület aktívabb a piracetámnál, amely ismert módon kedvezően hat az emlékezési folyamatokra. I. Táblázat Vegyület (példa száma) Aktív dózis, mg/kg Aktív dózis, miUimól/kg í. 0,0025 io-5 3. 0,056 2.10"4 4. 0,0015 2.10-6 5. 0,338 io-3 6. 1,83 5.10~3 7. 1,006 2.10~3 8. 1,41 5.10-3 11. 0,0014 5.10-6 14. 3,1 10~2 15. 0,486 10~3 20. 0,014 5.10-5 21. 0,0031 10_s 22. 0,0067 2.10-5 25. 0,268 10~3 27. 0,0038 10-5 33. 1,48 5.10-3 35. 0,0062 2.10-* 36. 0,065 2.10-4 piracetám (összehasonlító vegyület) 3,5 2,5.10-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50] 55 60 65
