176020. lajstromszámú szabadalom • N-(4-benzil-oxi-fenil)-N'-metil-N'-metoxi-karbamidot tartalmazó herbicid kompoziciók és eljárás a hatóanyag előállítására
3 176020 4 hasonló (1) képletű N-(4-benzil-oxi-fenil)-N’,N’ -dimetil-karbamid herbicid hatóanyagként alkalmazását ismerteti. Ezt a vegyidet a továbbiakban ,,1. ,sz. összehasonlító vegyület”-nek nevezzük. Az idézett közlemény szerint az 1. sz. összehasonlító vegyidet szójababra vonatkoztatva nem fejt ki szelektív herbicid hatást. Az 532 891. sz. svájci szabadalmi leírás olyan, herbicid hatással rendelkező karbamidszármazékokat ismertet, amelyek általános képlete az (I) képletű vegyületet is magában foglalja, ez a közlemény azonban az (I) képletű vegyidet előállításáról és biológiai aktivitásáról semmiféle konkrét útmutatást nem ad. Az 532 891. sz. svájci szabadalmi leírásban konkréten ismertetett, az (I) képletű vegyülethez szerkezetileg legközelebb álló származékoknak a (2) képletű N-(3-klór-4-benzil-oxi-fenil)-N’-metil - N’-metoxi-karbamid (a továbbiakban: „2. sz. összehasonlító vegyidet”) és a (3) képletű N-(4-fenoxi-fenil)-N’-metil-N’-metoxi-karbamid (a továbbiakban: „3. sz. összehasonlító vegyület”) tekinthető, mindkét vegyidet szójababbal szemben különösen erős fitotoxikus hatást fejt ki. Miként a 3. és 4. példa adatai egyértelműen igazolják, az 1., 2. és 3. sz. összehasonlító vegyület szójababbal szemben nem szelektív, azaz a gyomnövények megfelelő mértékű irtásához szükséges mennyiségben felvive a szójababot is kipusztítja. Az (I) képletű vegyület számos gyomnövénnyel, köztük a disznóparéjjal (Amaranthus retroflexus), libatoppal (Chenopodium album), szerbtövissel (Xanthium strumarium), csillaghúrral (Stellaria media), réti madárhúrral (Cerastium viscosum), mocsárhúrral (Stellaria alsine), keserű zsázsával (Cardamine flexuosa), borsos keserűfűvel (Polygonum lapathifolium), porcsinnal (Portulaca oleracea), széles ujjasmuharral (Digitaria sanguinalis), évelő perjével (Poa annua), ecsetpázsittal (Setaria viridis), kakaslábfüvel (Echinochloa crusgaUi) és hasonlókkal szemben a gyomnövények növekedési életszakaszában igen erős herbicid hatást fejt ki. Az (I) képletű vegyület további igen előnyös tulajdonsága, hogy szójabab-veteményekben igen nagy biztonsággal használható fel. így például az (I) képletű vegyület a herbicid hatás kifejtéséhez szükséges, 2,5-40 g/ár mennyiségben a szójabab növekedése során bármikor felvihető a növények leveleire anélkül, hogy a haszonnövényre észrevehető károsító hatást kifejtene. Az (I) képletű vegyület még a szokásosnál nagyobb dózisban alkalmazva is csak igen kis mértékben károsíthatja a szójababot, megállapíthatjuk tehát, hogy e vegyület a szójababra nézve gyakorlatilag nem toxikus. A jelenleg alkalmazott herbicid hatóanyagok között alig fordulnak elő olyan vegyületek, amelyek szelektivitásukat igen széles dózistartományban megtartják. Az (I) képletű vegyület tehát a forgalomban levő herbicid hatóanyagokkal összehasonlítva rendkívül előnyösen hasznosítható sajátságokkal rendelkezik. Az (I) képletű új vegyületet a találmány szerint a következő módszerekkel állíthatjuk elő: Az (A) reakcióvázlaton bemutatott szintézis szerint az (I) képletű vegyületet a (III) képletű N,0- -dimetil-hidroxilamin és a (II) képletű 4-benzil-oxi-fenil-izocianát reagáltatásával állítjuk elő. A (II) képletű vegyületet rendszerint szobahőmérsékleten (20—30 °C-on), közömbös oldószer, példáid benzol, toluol, xilol, dietil-éter, izopropil-éter, szén-tetraklorid vagy kloroform jelenlétében reagáltatjuk a (III) képletű vegyülettel. Eljárhatunk például úgy, hogy a (II) képletű 4-benzil-oxi-fenil-izocianát benzolos oldatába szobahőmérsékleten a (III) képletű, N,0-dimetil-hidroxilamin benzolos oldatát csepegtetjük, majd a reakcióelegyet 1 órán át keverjük, végül az oldószert lepároljuk. A (II) és (III) képletű reagenst lényegében ekvimoláris mennyiségben használjuk fel. Ezzel az eljárással jó hozammal kapjuk az (I) képletű vegyületet. A (B) reakcióvázlaton bemutatott szintézis szerint az (1) képletű vegyületet a (IV) általános képletű 4-benzil-oxi-fenil-karbamoil-halogenidek (a /IV/ általános képletben X halogénatomot jelent) és a (III) képletű N,0-dimetil-hidroxil-amin reagáltatásával állítjuk elő. (IV) általános képletű reagensként például a megfelelő kloridot vagy bromidot használhatjuk fel. A kiindulási anyagokat 10 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten (előnyösen a reakcióelegy forralása közben), közömbös oldószer, például benzol, toluol, xilol, dietil-éter, izopropil-éter, szén-tetraklorid vagy kloroform jelenlétében reagáltatjuk egymással. A reakcióelegyhez előnyösen savmegkötőszert, például szerves bázist (így trietil-amint, trimetil-amint, dietil-anilint vagy piridint) adhatunk. Eljárhatunk például úgy, hogy egy (IV) általános képletű 4-benzil-oxi-fenil-karbamoil-halogenid benzolos oldatába N,0-dimetil-hidroxil-amin és trietil-amin elegyét csepegtetjük (a reagenseket célszerűen ekvimoláris mennyiségben használjuk fel), majd a kapott elegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a melléktermékként képződött trietil-amin-hidrokloridot vizes mosással eltávolítjuk, majd az oldószert lepároljuk. Az (I) képletű vegyületet jó hozammal kapjuk. A (C) reakcióvázlaton bemutatott szintézis szerint az (I) képletű vegyületet a (VI) általános képletű benzil-halogenidek (a /VI/ általános képletben X halogénatomot jelent) és az (V) képletű N-(4-hidroxi-fenil)-N’-metil-N’-metoxi-karbamid reagáltatásával állítjuk elő. A kiindulási anyagokat 10 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten (célszerűen a reakcióelegy forralása közben), közömbös szerves oldószer, például benzol, toluol, xilol, tetrahidro-furán, klórbenzol, etanol, izopropanol, továbbá víz vagy egy vizes szerves oldószer jelenlétében reagáltatjuk egymással. A reakcióelegyhez előnyösen savmegkötőszert, például szervetlen bázist adhatunk. Szervetlen bázisként például alkálifém-hidroxidokat (így nátrium- vagy kálium-hidroxidot), alkálifém-karbonátokat (így nátrium- vagy kálium-karbonátot) vagy alkálifém-alkoxidokat (így nátrium-metoxidot vagy -etoxidot) használhatunk fel. Szükség esetén a reakcióelegyhez katalizátorként egy kvaterner ammónium-halogenidet, például tetra (n-butil)-ammónium-bromidot, benzil-trietil-ammónium-kloridot vagy benzil-tri (n-butil>ammónium-kloridot is adhatunk. Eljárhatunk például úgy, hogy az (V) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
