176000. lajstromszámú szabadalom • Nincs magyar címe!

3 176000 4 fúvókákon keresztül préselik vagy csepegtetik a viszkózgyártásból ismert összetételű, kénsavat, nát­riumszulfátot, illetve cinkszulfátot tartalmazó ki­csapó fürdőbe. Hasonló eljárást ismertet a 2 543 928 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli sza­badalmi leírás is, ebben az esetben a viszkóz-csep­­peket benzol és széntetraklorid elegyébe préselik, majd a koagulált cseppeket 90 °C-os vizes nátrium­­szulfát-oldattal utókezelik. A felsorolt eljárások közös hátránya, hogy meg­lehetősen deformált gömb alakú termékeket szol­gáltatnak. Ennek oka az, hogy a felhasznált kicsa­pószer — rendszerint sav. — hatására a cellulóz kicsapódása pillanatszerűen megy végbe, ezért a szuszpenzióban levő cseppek kezdetben szabályos gömb alakja jelentősen torzul. A kapott termékek a többé-kevésbé déformât gömb alakú szemcsék mellett még tetemes mennyiségben (esetenként 40%-ban) tartalmaznak szabálytalan alakú, súlyosan deformált vagy szálas képződményeket. Minthogy az ioncserélők oszlop tulajdonságait a regenerált cel­lulóz mátrix alakja döntően befolyásolja, könnyen belátható, hogy a deformált t szemcséket és szabaly­­talan képződményeket tartalmazó alapanyagból nem készíthetők kifogástalan minőségű ioncserélők. Hátrányt jelent az is, hogy az ismert eljárások — elsősorban a fúvókákat alkalmazó módszerek meglehetősen bonyolultak és eszközigényesek. Vala­mennyi ismert eljárásnál hátrányként jelentkezik, hogy a cellulóz-cseppeket külön reakcióedényben, külön közegben, jelentős mennyiségű vegyszer fel­­használásával kell kicsapni. A találmány értelmében az ismert módszerek felsorolt hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha a cellulóz-xantogenát nátronlúgot is tartalmazó vizes oldatának a vizes oldattal nem elegyedő, 5-12% oldott polimert tartalmazó szerves folyadékkal ké­szített emulzióját szabályozott körülmények között keverjük és hőkezeljük, egyazon reakcióközegben, bármiféle kicsapószer vagy egyéb adalékanyag hasz­nálata nélkül is olyan termékhez jutunk, amely szűk szemeseméret-eloszlású, szabályos, deformálat­­lan gömbökből áll. Az így kapott termékből — azaz regenerált cellulóz-mátrixból - önmaguk­ban ismert módszerekkel kiváló minőségű, kifogás­talan oszloptulajdonságokkal rendelkező ioncserélő­ket állíthatunk elő. A találmány tárgya tehát eljárás szabályos gömb alakú, regenerált cellulóz-alapú ioncserélők előállí­tására, amelynek során cellulóz-xantogenát nátron­lúgot is tartalmazó vizes oldatát ezzel az oldattal nem elegyedő, 5-12% oldott polimert tartalmazó szerves folyadékban emulgeáljuk, az emulzióban kialakult cellulóz-xantogenát-cseppecskéket hőkeze­léssel koaguláltatjuk, majd a kapott gömb alakú cellulóz-mátrixot elkülönítjük, mossuk, önmagában ismert műveletekkel ioncserélőkké alakítjuk, és kí­vánt esetben a kész ioncserélőt ismert módon térhálósítjuk. A találmány értelmében úgy alakítjuk Id a gömb alakú cellulóz-mátrixot, hogy a vizes cellulóz-xantogenát oldatot 40-80 fordulat/perc ke­verési sebesség mellett emulgeáljuk az 5-12% oldott polimert tartalmazó szerves folyadékban, miközben az elegy a kezdeti 50—70 °C-ról körülbelül 30—40 °C-ra hűl, ezután a keverés sebességét 100—150 fordulat/perere növeljük és ezzel kialakít­juk a kívánt szemcserméretet, majd amikor a disz­­pergált cseppecskék mérete legalább 70%-ban elérte a kívánt mérettartományt, a diszperziót a berende­zéstípustól függő lehető leggyorsabb ütemben 80—110 °C-ra melegítjük fel és a keverő fordulat­számát ugyanakkor és/vagy azt követően 15—40 fordulat/perccel csökkentjük, és a diszperz rend­szert ugyanilyen körülmények között 5-15 órán át keverjük. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként vizes cellulóz-xantogenát oldatot (viszkóz-olda­tot) használunk fel. A cellulóz, amelyből a viszkóz­­-oldat készül, rendszerint kb. 93—94% a-cellulózt, 3-5% hemicellulózt és 2% pentozánt tartalmaz, polimerizációs foka 600-700. A cellulóz lúgos degradációjával és széndiszulfidos kezelésével kapott anyagot nátronlúgban oldják, és így kapják a visz­kóz-oldatot. A 18-24 órán át érlelt ún. friss visz­kóz-oldat 8-9%-os, összes kéntartalma 2—2,5% (en­nek 50%-a kötött, 50%-a szabad kén), szabad lúg­tartalma 6-6,5%, viszkozitása 20—31 perc/10cm, érettségi foka: 8—10 ml 10%-os ammóniumklorid­­-oldat/1 g viszkóz, átlagos polimerizációfoka 180-220 (határviszkozitással mérve). A további érlelés során a xantogenát-oldat visz­kozitása nő, a szabad lúgtartalom csökken, ezzel együtt a sótartalom növekszik. 72 órai múltán a viszkozitás 30-35 perc/10 cm-re nő, míg az összes kéntartalom 1-1,5%-ra, a szabad lúgtartalom pedig 2,5—4%-ra csökken. A 72 órán át érlelt viszkóz-ol­dat érettségi foka: 2—3 ml 10%-os ammóniumldo­­rid-ddat/1 g viszkóz-oldat. Ha az ioncserélőt alkoholnedves állapotban kí­vánjuk forgalomba hozni, kiindulási anyagként a 18—24 órán át érlelt friss viszkóz-oldatot használ­juk fel, míg ha az ioncserélőt száraz állapotban kívánjuk kiszerelni, a 60—70 órán át érlelt viszkóz­­-oldatból is kiindulhatunk. A viszkóz-oldat emulgeálásához az erre a célra szokásosan felhasznált szerves folyadékok bármelyi­két alkalmazhatjuk. Különösen előnyösen használ­hatunk fel benzol-homológokat, például toluolt vagy xildt. A szerves folyadék bármilyen oldott, nagy molekulasúlyú polimert tartalmazhat, amely sem a viszkóz-oldattal, sem a regenerált cellulóz mátrix-szal nem reagál. Ez a polimer a cellulóz­­-cseppek kialakításakor védőkolloidként szolgál. A felhasználható védőkolloidokat a korábban idézett szabadalmi leírások részletesen ismertetik. Erre a célra különösen előnyösen alkalmazhatunk polivinil­­-acetátot, például a Movilith 70 kereskedelmi néven forgalomba hozott anyagot. A szabályos gömb alakú regenerált cellulóz-mát­rix kialakításának első lépésében az 5—12% oldott polimert tartalmazó szerves folyadékban 40—80 fordulat/perc sebességű keverés közben diszpergál­­juk a viszkóz-oldatot. A viszkóz-oldat hőmérsékle­tét olyan értékre (előnyösen 5—10 °C-ra) állítjuk be, hogy a viszkóz-oldat teljes mennyiségének be­adagolása után kapott elegy hőmérséklete körül­belül 30 °C és 40 °C közötti érték legyen. Ezután a keverés sebességét 100—150 fordu­­lat/percre növeljük. Az intenzív keverés hatására a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom