175948. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogént tartalmazó poliszacharidok nagyüzemi előállítására

3 175948 4 szacharidokat nem közvetlenül különítjük el a te­nyészetből, hanem a tenyészetet 60—150 °C hő­mérsékleten teljesen megszárítjuk, majd a megszárí­tott anyagot vízzel és/vagy híg vizes lúgoldattal ext­raháljuk, és az így kapott extraktumból ultraszű­réssel és/vagy fordított ozmózissal távolítjuk el az 5000-nél kisebb molekulasúlyú anyagokat. A találmány szerinti eljárás végrehajtásához a Basidiomycetes osztályba és a Coriolus nemzet­ségbe tartozó gombafajokat használhatunk fel. E gombafajok közül példaként a következőket említ­jük meg: Coriolus versicolor (Fr.) Quél, Coriolus consors (Berk.) Imaz., Coriolus hirsutus (Fr.) Quél, Coriolus pargamenus (Fr.) Pat., Coriolus pubescens (Fr.) Quél és Coriolus conchifer (Schw.) Pat. E gombafajok biológiai jellemzőit a következő szak­könyv részletesen ismerteti: Rokoya Imazeki és Tsuguo Hongo: „Coloured Illustration of Fungi of Japan” I. kötet (1974) és II. kötet (1975). A Basidiomycetes osztályba tartozó gombák közül a következő törzsek állnak rendelkezésre a Fermen­tation Research Institute of the Agency of Indust­rial Science and Technology intézet törzsgyűiíe­­ményében: Coriolus versicolor (Fr.) Quél (letét száma: FERM-P-2414, letétbehelyezés napja: 1973. december 25.), Coriolus consors (Berk.) Imaz. (letét száma: FERM-P-988, letétbehelyezés napja: 1971. június 24.), Coriolus hirsutus (Fr.) Quél (letét száma: FERM-P-2711, letétbehelyezés napja: 1974. szeptember 6.) és Coriolus parga­menus (Fr.) Pat. (letét száma: FERM-P-2712, letétbehelyezés napja: 1974. szeptember 6.) A találmány szerint a megfelelő gombafajokat, például a fenti gombafajokat szubmerz tenyésztés nek vetjük alá. A „szubmerz tenyésztés” megjelö lésen olyan tenyésztési módszert értünk, amikor a tenyésztést levegőztetett és kevert folyékony kö­zegben végezzük, és a micéliumok nem a folyé­kony közeg felszínén, hanem elsősorban a folya­dékfázis mélyebben fekvő pontjain növekednek. A szubmerz tenyésztést rendszerint körülbelüL 0,1—2,0 liter levegő/liter közeg/perc sebességű leve­gőztetés és körülbelül 30-800 fordulat/perc sebes­ségű keverés közben végezzük. A szubmerz tenyésztés során táptalajként a fenti mikroorganizmusok tenyésztésére szokásosan alkal­mazott, természetes vagy mesterséges táptalajokat vagy ezek módosított változatait használhatjuk fel. Ilyen táptalajok alkalmazása esetén a kívánt pdi­­szacharidot körülbelül 3-10 napos tenyésztési idő elteltével megfelelően jó hozammal kapjuk. A vizes közegekben végzett szubmerz tenyésztés esetén a micéliumok — az álló tenyészetekkel el­lentétben — nem képeznek összefüggő, nagyméretű tömböket a folyadékfázis felszínén, hanem a keve­rés során fellépő nyíró erő hatására viszonylag kisméretű szemcséket vagy rostokat alkotnak. Eb­ben az esetben a poliszacharid nemcsak a micé­liumok belsejében képződik, hanem a folyékony táptalajba is átkerül. A találmány szerinti eljárás során a Basidiomy­cetes osztályba tartozó gombák szubmerz tenyész­tésekor kapott tenyészetet a poliszacharidok elkü­lönítése előtt szárítjuk. A tenyészet szárítását rend­szerint 60—l50°C-on végezzük. A szárításhoz tet­szés szerinti szárító berendezést, például dobszárí­­tót, elpárologtató szárítót vagy fümbepárlót alkal­mazhatunk. A találmány szerinti szárítási művelet beiktatá­sának az az előnye, hogy a kapott szárított anyag­ból vizes oldószerrel teljes mértékben kivonhatjuk a kívánt poliszacharidot, és a vizes extraktum finomításával tiszta végtermékhez juthatunk. Meg­jegyezzük, hogy ha a szárítást 60 °C-nál ala­csonyabb hőmérsékleten végezzük, nemcsak a szárí­tás sebessége csökken, hanem a fenti előnyök egy része is elvész. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az elkülönítendő poliszacharidok a szárítás hőmérsék­letének növelésével bomlásra hajlamosak, így a szá­rítást célszerűen 150 °C-náI alacsonyabb hőmérsék­leten kell végrehajtanunk. A találmány szerinti eljárás következő lépésében a szárított anyagot vizes oldószerrel extraháljuk. Az extrakdót a gyümölcsök vagy micéliumok extrahálásának szokásos módszereivel végezhetjük. A „vizes oldószer” megjelölésen a leírásban és az igénypontsorozatban vizet, vizes lúgoldatokat, vizes sóoldatokat (például nátriumklorid- vagy nátrium­­acetát-oldatot), víz és poláros szerves oldószerek (így metanol vagy etand) elegyeit vagy hasonló vizes közegeket értünk. Különösen jó hatásfokkal különíthetjük el a pdiszacharidokat, ha az extrak­­ciót melegítés közben hajtjuk végre és extrakciós közegként vizet vagy híg vizes lúgoldatokat alkalmazunk. Nagyüzemi megvalósítás szempont­jából kiemelkedően előnyös, ha az extrakciót a fenti körülmények között több szakaszban végez­zük. A kapott extraktumot ezután finomítjuk, azaz az extraktumból eltávdítjuk az 5000-nél kisebb molekulasúlyú anyagokat. Ekkor a kívánt poli­szacharid vizes oldatához jutunk. A finomítást is­mert módszerekkel, például kisózással, dialízissel, ultraszűréssel, inverz ozmózissal, gélszűréssel vagy szerves oldószeres kicsapással végezhetjük. Külö­nösen előnvös finomítási módszernek bizonyult az ultraszűrés és az inverz ozmózis. A kis molekulasúlyú (azaz 5000-nél kisebb mo­lekulasúlyú) anyagok eltávolítása után kapott olda­tot porlasztjuk vagy fagyasztva szárítjuk, és az így elkülönített szilárd anyagot gyógyászati készít­ményekké alakítjuk. A találmány szerinti eljárással kapott poli­szacharid 2—8%, rendszerint 3—6% nitrogént tartal­mazó májbama anyag. A terméknek nincs határozott dvadáspontja, hanem melegítés hatására fokoza­tosan megfeketedik és körülbelül 120°C-nál ma­gasabb hőmérsékleten bomlik. A termék vízben ddható, alkoholban, piridinben, kloroformban, benzdban és hexánban azonban gyakorlatilag old­hatatlan. A tennék csaknem teljesen íztelen és szagtalan. A termékkel végzett színreakdók ered­ményeit az 1. táblázatban soroljuk fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom