175915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monokromon származékok előállítására

13 175915 14 jelentése a fenti - maleinsavanhidriddel reagálta­­tunk oldószerben, Lewis-sav, például alumínium­­-klorid jelenlétében és a képződött komplexet híg savval elbontjuk. A IV általános képletű vegyületeket, ahol A és B egyaránt hidrogénatomot jelent, a megfelelő I általános képletű vegyidet szelektív hidrogénezése útján is előállíthatjuk. A IV általános képletű vegyületek, ahol A és B egyike halogénatomot jelent, a megfelelő IV általá­nos képletű vegyületből — ahol A és B egyaránt hidrogénatomot jelent - halogénezéssel állítjuk elő. A IV általános képletű vegyületeket, ahol A és B egyike -OH csoport, úgy állítjuk elő, hogy II (i) általános képletű vegyületet - ahol A2 —OM cso­portot jelent — ekvivalens mennyiségű szervetlen savval, például hidrogén-kloriddal kezeljük, közöm­bös oldószerben, például etanolban, körülbelül 20—80 °C hőmérsékleten. A VI általános képletű vegyületek szokásos mó­don állíthatók elő megfelelő XXI általános képletű vegyületből vagy észteréből, ahol R3 jelentése a fenti, és Rsa, Xa, Ya és Za azonos R5, X, Y és Z fenti jelentésével, azzal a feltétellel, hogy Rsa, Xa és Za közül legalább az egyik szubsztituens —NH2 cso­portot jelent. A II általános képletű vegyületek, ahol A1 és A2 —H és —0—(COR”)=CH-COR” csoportot je­lent, XIX általános képletű vegyület és dialkil-aceti­­lén-dikarboxilát reagáltatásával szokásos módon ál­líthatók elő, majd szükség esetén a reakcióterméket hidrolizáljuk. A II általános képletű vegyületeket, ahol A1 és A2 -H és -0-C(C0R”>=CR3-C0R” csoportot jelent, XIX általános képletű vegyület és R,,OC(R3)C=CR3—COR” általános képletű halo­­gén-fumarát — ahol R3 és R” jelentése a fenti — reagáltatása útján állítjuk elő. A halogén-fumarátok a megfelelő dihalogén-borostyánkősav-származék de­­hidrogénezésével állíthatók elő. A XX, V, VII, XVIII, IX általános képletű vegyületek (melyek némelyike I általános képletű vegyület) és a XI általános képletű vegyület az a) eljárásban leírt módszerekkel állíthatók elő ismert kiinduló anyagokból, vagy ismert vegyületekből szo­kásos módon előállítható kiindulóanyagokból. E vegyületek némelyike más szokásos módszerekkel is előállítható ismert vegyületekből vagy e leírásban közölt vegyületekből, például epoxid-szubsztituenst tartalmazó VII általános képletű vegyületek alkenil­­-szubsztituenst viselő megfelelő vegyület és persav reagáltatása útján állíthatók elő. X általános képle­tű vegyületek előállításához I általános képletű vegyületet HS(CH2)nSH képletű vegyülettel - ahol n jelentése a fenti -, vagy foszfor-pentaszulfiddal reagáltatunk. A X, XII, XV, XVI és XIX általános képletű vegyületek ismertek, vagy ismert vegyületekből szo­kásos módon előállíthatok. Az I általános képletű vegyületek és a közbenső termékek reakcióelegyeikből izolálhatok szokásos eljárásokkal. Az I általános képletű vegyületek gyógyszerésze­­tileg elfogadható származékai közé tartoznak a 2-karbonsavcsoport gyógyszerészetileg elfogadható sói, észterei és amidjai. Alkalmas sók például az ammonium-, alkálifém- (például nátrium, kálium és lítium) és alkáliföldfémsók (például kalcium és magnézium), és alkalmas szerves bázisokkal, például hidroxil-aminnal, kisszénatomszámú alkil-aminokkal, mint metil-aminnal vagy etil-aminnal, szubsztituált alkil-aminokkal, mint trisz(hidroxi-metil)-metil-amin­­nal, vagy nitrogéntartalmú heterociklusos vegyüle­­tekkel, például piperidinnel vagy morfolinnal alkotott sók. Megfelelő észterek az egyszerű kisszénatomszá­mú alkil-észterek, például etil-észter, bázikus cso­portokat tartalmazó alkoholokból, például kisszén­atomszámú dialkil-amino-szubsztituált alkanolokból származó észterek, mint a 0-(dietil-amino)-etil-ész­­ter, és acil-oxi-alkil-észterek, például kisszénatom­számú acil-oxi-kisszénatomszámú alkil-észterek, mint a pivaloil-oxi-metil-észter vagy dihidroxive­­gyületből, például di(hidroxi-kisszénatomszámú al­­kil)-éterből származó bisz-észterek, mint a bisz-2- -oxa-propan-l,3-diil-észter. A bázikus észterek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói, és azok a vegyületek is, ahol Rs -NR] Rj -roportot jelent, például a hidroklorid, hidrobromid, oxalát, maleát vagy fumarát ugyancsak használhatók. Az észterek szokásos módszerekkel állíthatók elő, pél­dául észterezéssel, átészterezéssel, vzgy a savat vagy annak sóját könnyen eltávolítható csoportot tartal­mazó megfelelő vegyülettel reagáltatva. Az amidok például szubsztituálatlanok vagy 1—6 szénatomszá­mú mono- vagy dialkil-amidok lehetnek és szokásos módszerekkel állíthatók elő, például a megfelelő sav észterét ammóniával vagy alkalmas aminnal reagáltatva. Az I általános képletű vegyületek és gyógyszeré­szetileg elfogadható származékaik azért hasznosak, mert állatoknak adva farmakológiailag hatásosak, különösen azért fontosak, mert gátolják az olyan farmakológiai mediátorok felszabadulását vagy hatá­sát, amelyek bizonyos antitest- és specifikus anti­gén-típusok in vivo kapcsolódásából, például sejten belüli ellenanyagok (reaginek) specifikus antigénnel való kombinációjából származnak [lásd az 1 292 601 számú Nagy-Britannia-i szabadalmi leírás 27. példáját]. Embernél úgy a szubjektív, mint az objektív elváltozások, melyek az érzékennyé vált személy által belélegzett specifikus antigén hatására létrejönnek, meggátolhatok az új vegyületek meg­előző beadása útján. így az új vegyületek asztma, például allergiás asztma kezelésére használhatók. Az új vegyületek alkalmasnak mutatkoztak az ún. „belső” (endogén) asztma kezelésére is [ahol külső (exogén) antigénnel szembeni érzékenység nem mu­tatható ki]. Az új vegyületek értékesek lehetnek más olyan esetekben is, amikor a betegséget anti­gén-antitest reakciók okozzák, így például szénanát­hánál, bizonyos szembetegségeknél, például tracho­mánál, táplálkozással kapcsolatos allergiánál, példá­ul csalánkiütésnél, allergiás bőrgyulladásnál, és gyo­mor- és bélrendszer-allergiánál, különösen gyerme­kek esetében, például tej-allergián ál. A fenti felhasználásoknál az alkalmazott dózis természetesen függ a használt vegyülettől, az adagolás módjától és a kívánt kezeléstől. Mégis általában kielégítőek az eredmények, ha a vegyüie­­teket 0,1—50 mg/testsúly kg mennyiségben adagol­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom