175912. lajstromszámú szabadalom • Lerakóberendezés munkadarabok, főleg textiliák egymásra-helyezéséhez
9 175912 10 teszi. Ekkor a 41 vezetőelein a 39 lerakórúddal együtt a 43 súly hatására B nyílirányba addig mozdul el, amíg a 39 lerakórúd 8 asztallap 8a szélén fel nem ütközik. A 44 kilincs elhelyezése a 23 vezetőrúdon, valamint a 8a széltől való távolsága úgy van megválasztva, hogy a 20 lehúzókocsi jobb oldali véghelyzetében a befogott 18 munkadarab mellső vége és a 8 asztallap 8 a széle közötti távolság megközelítőleg a 18 munkadarab hosszának a fele legyen. így a 39 lerakórúdnak a 8a szélén való felütköztetésével a 18 munkadarab közelítőleg hosszának felében van megfogva. A 26 lehúzó rúd hossza úgy van megválasztva, hogy a 41 vezetőelem tetszőleges véghelyzetében a 26 húzórúd vége és a 45 szögvas fala közötti ütközés ki legyen zárva. A kezelőszemély ezután a nyitott 4c és 4d megfogóelemek alá újabb munkadarabot helyez, amelynek mérete megegyezik a 18 munkadarabéval. Ezután az 50 működtetőgomb megnyomásával a 15 kapcsolót ismét a második állásába kapcsolja át, amelyben a 36 elektromágnes áramköre meg van szakítva. A 36 elektromágnes áramtalanításakor a 35 megfogóelemek nyitnak és a 18 munkadarab, azaz pontosabban annak a befogási helyen túli része saját súlyánál fogva a 39 lerakórúdra bukik, és arról függőlegesen lelóg. A 11, 17a és 17 elektromágnesek, valamint a 19 működtetőszekrény áramkörének bekapcsolásával az újonnan behelyezett munkadarabbal ugyanazokat a műveleteket végezzük, mint a fentiekben, azaz megfogást, varrást és lerakást. A 4 adagolókocsinak A nyílirányú elmozdulásánál a 26 húzórúd vége a bal oldali szélső helyzetben tartózkodó 45 szögvason fekszik fel, és a 39 lerakórúddal és a 41 vezetőelemmel együtt ugyancsak A nyílirányba kezd elmozdulni. Ebben a mozgásban tehát a 39 lerakórúd, a 41 vezetőelem és a 46 fog is résztvesz, a 46 fognak a 44 kilinccsel való kapcsolódásának pillanatáig. A fent leírt példakénti kiviteli alaknál látható, hogy ennél a lerakóberendezéshez külön működtetőegységek nem szükségesek, tekintve, hogy a lerakóberendezés mozgó egységeinek szükséges mozgásait az adagolókocsival való mechanizmus összekapcsolásuk révén és például ellensúllyal oldhatjuk meg. A javasolt megoldás alkalmazásával a szerkezeti kialakítás egyszerűsítése mellett a lerakóberendezés mozgásainak az adagolókocsi mozgásához képesti megbízható szinkronizálása, valamint számottevő energjamegtakarítá^érhető el. A lerakóberendezés mozgó részeinek mozgatásához egyébként külön energiát kellene felhasználni. Miután a lerakóberendezés fenti példakénti kiviteli alakjánál a 4 adagolókocsi A nyílirányú elmozdulására a 20 lehúzókocsi B nyflirányú elmozdulásával, másrészt a 4 adagolókocsinak a 14 és 16 ütközőkkel határolt két véghelyzetének valamelyikének elérésével reagál, a lerakóberendezés a 4 adagolókocsival összekapcsolva alkalmazható. A 4 adagolókocsi a munkadarab megmunkálása során a 14 és 16 ütközők között a legkülönbözőbb mozgásokat, például szakaszos mozgást is végezhet. A gyakorlatban azonban olyan esetek is előfordulhatnak, amikor szükségessé válik, hogy rövidebb hosszúságú munkadarab varrására és lerakására térjünk át. A lakóberendezés rendeltetésszerű működéséhez ilyenkor a 16 ütköző változatlan helyzete mellett a 14 ütközőt B nyílirányba olyan hosszal kell eltolni, amely hossz az eredeti munkadarab és az új munkadarab hosszkülönbségének felel meg. A 4d megfogóelemet ugyanezzel a hosszal A nyílirányba helyezzük át, a 4c megfogóelemet azonban változatlanul hagyjuk. Ezután a 35 megfogóelemeket — a 4c és 4d megfogóelemekbe befogott munkadarab mellső végéhez képest — jobb oldali véghelyzetbe igazítjuk, rendszerint a 20a karnak a 20b karhoz képesti B nyílirányú viszonylagos eltolásával. Ehhez először a 29 csavarokat oldani kell. Az eltolást olyan hosszban végezzük, amilyennel korábban a 4 adagolókocsi jobb oldali 14 ütközőjét B nyílirányban eltoltuk. Ezt követően a 29 csavarokat meghúzzuk. A 4 adagolókocsi új jobb oldali végállása — amely a jobb oldali 14 ütköző új helyzetével van határolva — megfelel a 41 vezetőelemmel és 46 foggal ellátott 39 lerakórúd jobb oldali állásának. Ebben a jobb oldali véghelyzetben a 46 fog a 44 kilinccsel kapcsolódik. Továbbá, a 8 asztallap jobb oldali 8a szélének helyzete úgy van megválasztva, hogy a 20 lehúzókocsi új jobb oldali végállásában a befogott munkadarab mellső vége és a 8a szél közötti távolság közelítőleg a munkadarabhossz felével legyen azonos, amint azt a fentiekben már kifejtettük. Ezekkel az intézkedésekkel tehát az átállítást elvégeztük, és így a találmány szerinti berendezés a rövidebb munkadarabok lerakására is alkalmas. A találmány szerinti lerakóberendezés másik példakénti kiviteli alakját a 4. ábrán tüntettük fel. Az adagolóegység, amellyel ez a lerakóberendezés együttműködik azonos az 1. ábrán ismertetettel, így erre részletesebben nem térünk ki. A lerakóberendezésnek itt 76 kerete van, amely 71 húzókötél felfogására szolgál a 2. ábrához hasonló módon. Továbbá, lerakóberendezésnek 61 lerakórúdja van, amely tetszőleges módon, például hegesztéssel 62 lengőkarhoz mereven van rögzítve. A 62 lengőkar 64 tartó 63 csapján elfordíthatóan van elrendezve. A 64 tartó ismert módon 65 rúdon állíthatóan van elhelyezve, amely egyik végével az 1 varrógép 8 asztallapjához van rögzítve. A 63 csapon 66 lengőkar is elfordíthatóan van elrendezve, amely ismert módon 67 tartóval van összekötve. A 67 tartón a 68 megfogóelemek vannak elrendezve. A 68 megfogóelemeknek a 35 megfogóelemekhez hasonlóan felső mozgatható 68a pofáik vannak, amelyek alsó, helytálló 68b pofákkal működnek együtt. A mozgatható 68a pofák 69 elektromágnes magjával ismert módon elfordíthatóan vannak összekapcsolva. A 69 elektromágnes a jelen esetben a 66 lengőkar felső végén úgy van elrendezve, hogy ezzel a 66 ler.gőkarnak a 63 csappal meghatározott billentési tengelyéhez képesti jobb kiegyensúlyozását éljük el. A 2. ábra szerinti 26 húzórúdnak itt a 70 húzórúd felel meg, amely a 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
