175912. lajstromszámú szabadalom • Lerakóberendezés munkadarabok, főleg textiliák egymásra-helyezéséhez
11 175912 12 adagolókocsihoz a 26 húzórúddal azonos módon van kapcsolva és 71 húzókötéllel elmozdíthatóan van összekötve. A 71 húzókötél a 2. ábra 25 húzókötelével azonos módon van elrendezve. A 71 húzókötél és a 66 lengőkar közötti mozgáskapcsolatot azáltal hozzuk létre, hogy a 66 lengőkarban hosszirányú 72 nyílás van kialakítva. A 72 nyíláson a 71 húzókötél 71a vége át van vezetve és a 66 kar mindkét végén 73 szorítókkal úgy van biztosítva, hogy a 71 húzókötél A és B nyüirányú mozgását a 66 lengőkarra kényszerűen átadjuk. Hasonlóképpen a 62 lengőkarban is hosszirányú 74 nyílás van kialakítva, amelyen a 71 húzókötél másik 71b vége van átvezetve. A 72 és 74 nyílások hossza úgy van megválasztva, hogy a 62 és 66 lengőkar tetszőleges helyzeténél a 71 húzókötél a 72 és 74 nyílások két végét soha re érintse. A 62 lengőkar a 70 húzórúd mozgáspályáj^ban van elrendezve, ugyanúgy, mint a 45 szögvas a 2. ábrán a 26 húzórúd mozgáspályájában. A lerakóberendezés továbbá 75 kilinccsel van ellátva, amely ismert és itt nem ábrázolt módon úgy van elrendezve, hogy a 62 lengőkar H nyüirányú kibillentésekor a 62 lengőkart jobb oldali végállásába a 75 kilincs segítségével mindaddig rögzítsük, amíg a 66 kar H nyüirányú véghelyzetét el nem éri. A 66 kar ebben a helyzetben nem ábrázolt nyúlvány segítségével a 75 kilincset szabadon engedi. A találmány szerinti lerakóberendezés második példakénti kiviteli alakjának villamos kapcsolása lényegében megegyezik a 3. ábrán feltüntetett kapcsolással. A különbség csupán abban van, hogy a 36 elektromágnes helyett itt 69 elektromágnes szerepel. A találmány szerinti berendezés a 4. ábrán feltüntetett második példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A 4 adagolókocsinak a 14 ütközőn való felütközése után — amikor a 18 munkadarab mellső vége már a 68 megfogóelemek 68 a, 68b pofái közé van bevezetve — a fentiekben az l.ábra kapcsán leírt módon — a 4c és 4d megfogóelemek nyitnak. A 68 megfogóelemek a 69 elektromágnes áramkörének zárásával zárnak és a 18 munkadarabot befogják. A 70 húzórúd A nyílirányú mozgásával a 62 lengőkar a 61 lerakórúddal együtt H nyüirányú véghelyzetbe fordul el, amelyben a 75 küinccsel biztosítjuk. A 4 adagolókocsi ezután B nyüirányba a 16 ütközőig mozog vissza. Ebben az elmozdulásban a 70 húzórúd és a 71 húzókötél is kényszerűen résztvesz. A 71 húzókötél 71a vége ekkor a 66 lengőkart, és ezzel a 68 megfogóelemeket a befogott 18 munkadarabbal együtt H nyílirányban meneszti. Ennél az elmozdulásnál a 18 munkadarab a 68 megfogóelemekbe befogott szakaszán kívüli teljes hosszával a 76 keret szabad terébe esik és saját súlyánál fogva lényegében függőleges helyzetet vesz fel. Mihelyt a 66 lengőkar H nyüirányú véghelyzetébe jut, a 75 kilincs szabaddá válik, úgyhogy a 62 lengőkar a 61 lerakórúddal saját súlyánál fogva H nyüiránnyal ellentétesen addig billen le, amíg az közelítőleg függőleges helyzetbe kerül. Ennél a helyzetnél a 61 lerakórúd a 8 asztallap 8 a szélén fekszik fel, aminek következtében §z a 18 munkadarabot közelítőleg hosszának felében rögzíti. Az 1 varrógép ezt követő üzembehelyezésénél a 68 megfogóelemek nyitnak és a 18 munkadarabot szabadon engedik. Ekkor a 18 munkadarab felső fele a 61 lerakórúdon átbukik. A 4 adagolókocsinak ezt követő A nyüirányú elmozdulásával a fentiekben leírt műveleteket ismételjük. A találmány szerinti lerakóberendezés második példakénti kiviteli alakjának alkalmazásával az a lényeges előny jár, hogy a 62 és 66 lengőkarokat a 63 csapon egyszerűen ágyazhatjuk. így ennél a kivitelnél a 61 lerakórúdnak az 1 varrógép 8 ászt állapjának 8a széle irányába szükséges elmozdulásához nem szükséges a 43 súlyt alkalmazni. Az ismertetett megoldások természetesen számos változatot tesznek lehetővé. így például olyan megoldás is lehetséges, amelynél a lerakórúd függőleges lapként van kialakítva. Olyan munkadaraboknál, amelyek saját súlyuknál fogva a 4 adagolókocsin, illetve annak célszerűen kialakított felfekvőfelületén megbízhatóan lennének rögzítve az is lehetséges, hogy a 4c és 4d megfogóelemeket elhagyjuk, és ennek megfelelően az ismertetett villamos egységet tovább egyszerűsíthetjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Lerakóberendezés munkadarabok, főleg textíliák egymásra helyezéséhez, amelynek a lerakandó munkadarabok megfogásához, lehúzásához és ezt követő elengedéséhez reverzibilisen eltolható lehúzóegysége, munkahelyzetbe és nyugalmi helyzetbe reverzibilisen eltolható lerakórúdja, valamint reverzibüisen eltolható, például a munkadarabot lerakás előtti varrás közben adagoló egysége van, ahol a lerakórúd munkahelyzetben olyan felületen fekszik fel, amely felület és a lerakórúd közé a lerakás közben a munkadarab be van fogva, azzal jellemezve, hogy az adagolóegység (4) egyrészt a lehúzóegységgel (20, 66) ellentétes irányban elmozdíthatóan, másrészt a lerakórúddal (39, 61) a lehúzóegység (20, 66) irányába eső mozgáspályájának legalább egy részében egyirányban elmozdíthatóan van összekapcsolva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lehúzóegységnek (20, 66) a lerakandó munkadarabot (18) megfogó elemei (35, 68) vannak, amelyek a lehúzóegység (20, 66) mozgásirányának meghatározott körzetében állíthatóan vannak elrendezve. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az a felület, amely közé és a lerakórúd (39, 61) közé a lerakás során a munkadarab (18) be van fogva, varrógép (1) asztallapjának (8) széle (8a). 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lerakórúd (39) működésén kívül: helyzetéből működési helyzetébe menesztő súllyal (43) van kapcsolatban. 5. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lerakórúd (61) függőleges síkban elfordíthatóan elrendezett karon (62) van rögzítve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
