175887. lajstromszámú szabadalom • Szövési eljárás és szövőgép az eljárás foganatosítására
3 175887 4 Az utóbbi berendezés csak a láncadagolást előidéző láncfeszültség növekedését képes érzékelni és a feszültségtől függő láncadagolás révén biztosítja a szövés közbeni láncfeszültség állandóságát. Ez a berendezés sem alkalmas azonban a beveréskori lánc feszültség kiegyenlítésére, illetve csökkentésére. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan szövési eljárás és ennek foganatosítására olyan szövőgép létrehozása, amellyel a beveréskori láncfonal-feszültség csökkenthető, következésképpen a láncfonalszakadások és az ezzel járó kényszerű munkaszünetek kiküszöbölhetők, a szövés termelékenysége pedig növelhető. A találmány alapgondolata az a felismerés, hogy a szövetképzéskor a vetülékfonal beszorításához szükséges erők nem a láncfonalakban ébredő húzóerő nagyságától, hanem a láncfonalak és a szövet beveréskori húzóerő-arányától függnek. A kitűzött feladat tehát megoldható, ha a beveréskori szövetfeszültség csökkentésével a vetülékfonal beszorításához szükséges optimális láncfonal-szöveíhúzóerőarányt előre beszabályozzuk. Ezzel ugyanis a beveréskori maximális láncfonalfeszültség az ismert megoldásokhoz képest lényeges mértékben csökkenthető. A találmány szerinti szövési eljárásnál tehát önmagában ismert módon láncfonalakból szádnyílást képzünk, a szádnyílásba vetülékfonalat vetünk be, majd a vetülékfonalat beverőelemmel bevetjük, ahol a találmány abban van, hogy a vetülékfonal előtti szövetszakaszt beverés alatt lazítjuk. Célszerű, ha ennél a szövetlazításnál a láncfonalak feszítését azonos szinten tartjuk. A fenti intézkedésekkel biztosítjuk, hogy beveréskor a vetülékfonal mögötti láncfonalrészekben ébredő húzóerő a beverés előtti állapothoz képest változatlan marad, vagy a vetülékfonal előtti szövetszakasz lazításának mértékétől függően lényegesen kisebb mértékben növekszik, mint az ismert megoldásoknál. A találmány szerinti eljárás olyan szövőgéppel foganatosítható, amelynek önmagában ismert módon főtengelye, ezzel együttműködő beverőeleme, valamint szövetfeszítő egysége van, ez a találmány szerint a főtengellyel hajtott és a szövetfeszítő egységet beverés alatt a lazítás értelmében működtető szövetlazító szerkezettel van ellátva. A találmány további jellemzője szerint célszerű az olyan szövőgép, amelynél a szövetlazító szerkezetnek szövetlazító helyzetbe meneszthető szövetterelő eleme van, ahol a szövetterelő elem a szövetfeszítőegység és a beverőelem között van elrendezve. Ezzel a kialakítással ugyanis igen egyszerű szerkezeti kialakítást teszünk lehetővé. Célszerű továbbá, ha a szövetterelő elem hengerként van kialakítva, amely kétkarú emelő egyik végén elforgathatóan van ágyazva, a kétkarú emelő másik vége pedig előnyösen löketállító szerkezeten át a bordalábbal csuklósán van összekötve. Olyan megoldás is lehetséges azonban, amelynél a szövetterelő elem sínként van kialakítva, amely helytálló forgáspont körül elbillenthető lengőkar szabad végével van összekötve, valamint a főtengelyen helytálló forgáspont körül elbillenthető görgős-'kar görgőivel együttműködő bütyökpár van rögzítve, ahol a görgőskar a lengőkarral előnyösen állítható hosszúságú hajtórúdon át csuklósán van összekötve. A fenti kialakításokkal a szövetlazító szerkezet szövetterelő elemének lengetése viszonylag egyszerű mechanizmusokkal a bordalábról, illetve közvetlenül a főtengelyről megoldható, továbbá a löketállító szerkezettel, illetve az állítható hosszúságú hajtórúddal a szövet lazítása beszabályozható. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük. A rajzon: Az 1. és 2. ábrán az ismert szövési eljárással végzett szövésnél fellépő erőviszonyokat személtetjük, A 3. és 4. ábrán a találmány szerinti szövésnél fellépő erőviszonyokat tüntettük fel, Az 5. ábra a találmány szerinti szövőgép első példakénti kiviteli alakjának részlete, vázlatos oldalnézetben, A 6. ábra a találmány szerinti szövőgép második példakénti kiviteli alakjának részlete, ugyancsak oldalnézetben, A 7. ábrán a találmány szerinti szövőgép harmadik példakénti kiviteli alakjának részletét oldalnézetben tüntettük fel. A rajzon hasonló részleteket azonos hivatkozási számokkal, illetőleg jelekkel jelöltünk. Amint az 1. és 2. ábrán látható, az ismert szövési eljárásoknál keresztezett 10 és 12 láncfonalak között 14 vetülékfonalat beverőelem, jelen esetben 16 borda, 1-8 nyű irányában Fg erővel csúsztatja előre. Ez lényegében a szövetképzés. A rajzon a szövetet 20, a szövet szélét 21 és a szövetpálya haladási irányát pedig 23 hivatkozási számmal jelöltük. A láncfonalak rendezése és a szádképzés önmagában ismert követelményeinek megfelelően a 10 és 12 láncfonalaknál a 14 vetülékfonal előtti láncfonalrészek és a 14 vetülékfonal mögötti láncfonalrészek úgynevezett alapfeszültsége, azaz az ezekben ébredő húzóerők eredőjének értéke azonos (Fl = Fs). Ezt a beverés előtti állapotot a második ábrán szaggatott vonallal jelöltük, ahol a 10, illetve 12 láncfonalaknak a 14 vetülékfonal előtti részeit 10a, illetve 12a hivatkozási számmal, az ezekben ébredő erőket pedig F! ’-vei míg a 10 illetve 12 láncfonalaknak a 14 vetülékfonal utáni részét 10b illetve 12b hivatkozási jellel, a bennük ébredő erőket pedig F0’-vel jelöltük. A második ábrából kitűnik, hogy beveréskor a szövetben ébredő Fs húzóerő - amely azonos a 12a és a 10a láncfonalrészekben ébredő Fj erők vízszintes komponenseinek összegével - csökken, a 10b, 12b láncfonalrészekben ébredő F0 húzóerők vízszintes komponenseinek összegével egyenlő Fl erő viszont maximális értékűre nő. A beveréskor ébredő F, illetve F0 erőket a második ábrán folytonos vastag vonallal jelöltük. Továbbá a rajzon a 22 középvonal és a 10a illetve 12a láncfonalrészek által bezárt szöget Ai, a 10b illetve 12b láncfonalrészek és 22 középvonal által bezárt szöget pedig a0-lal jelöltük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
