175887. lajstromszámú szabadalom • Szövési eljárás és szövőgép az eljárás foganatosítására
5 175887 6 A találmány szerinti megoldásnál (harmadik és negyedik ábra) az alapvető különbség az ismert megoldásokhoz képest az, hogy a 10b illetve 12b láncfonalrészekben ébredő F0 húzóerő a 14 vetülékfonal beverése közben nem változik, illetve nem változik lényeges mértékben. Ennél ugyanis az Fs húzóerőt beveréskor a 10a és 12a láncfonalrészeknek az Fb beverőerővel célszerűen azonos nagyságú erővel történő lazításával csökkentjük. Abban az esetben tehát, ha az Fb beverőerővel a lazítóerő azonos nagyságú, a 10b és 12b láncfonalrészekben az F0 húzóerő változatlan marad, azaz Fl = Fs + Fb-Az ötödik ábrán látható szövőgépnek ismert beverőeleme, jelen esetben 24 bordalába van, amely 26 bordalábtengelyen 27 nyíl irányában lengethetően van ágyazva. A 24 bordaláb 25 főtengellyel forgattyús 28 hajtáson át önmagában ismert módon működtető kapcsolatban van. A szövőgép ismert szövetfeszítő egységgel, jelen esetben szövethúzó 30 hengerrel is el van látva, amelynek rendeltetése, hogy a 20 szövetet feszítse és feltekercselje. A találmány szerint a szövőgép a 25 főtengellyel hajtott és a szövetfeszítő 30 egységet a beverés alatt a lazítás értelmében működtető szövetlazító 32 szerkezettel van ellátva. Ennek feladata, hogy a 20 szövetet beverés alatt lazítsa. A 32 szerkezetnek olyan megoldása is lehetséges, amelynek szövetlazító véghelyzetbe meneszthető szövetterelő eleme van, amely a szövetfeszítő 30 egység és a beverőelem között van elrendezve. Az ábrázolt esetben a szövetterelő elem 34 hengerként van kialakítva, amely kétkarú 38 emelő egyik végén elforgathatóan van ágyazva. A kétkarú 38 emelő forgáspontját 36 hivatkozási számmal jelöltük. A kétkarú 38 emelő jelen a esetben alsó vége 40 vonórúdhoz csuklósán kapcsolódik. A 40 vonórúd másik végével ugyancsak csuklósán a 24 bordalábhoz csatlakozik. A találmány szerint a kétkarú- 38 emelőbe löketállító szerkezet van iktatva. Ez a löketállító szerkezet a jelen esetben a 38 emelőbe épített 42 kulisszaként van kialakítva, amellyel a szövetterelő 34 henger 46 nyíl irányában történő ide-oda lengetésének lökete, és ezzel a 20 szövet beveréskori lazításának mértéke szabályozható. Beveréskor tehát a 24 bordaláb a folytonos 27 nyíl irányában van menesztve, aminek következtében a szövetlazító 32 szerkezet szövetterelő 34 hengere a 40 vonórúdon és a kétkarú 38 emelőn át a folytonos 46 nyíl irányában mozdul el, amikor is a 20 szövetet és következésképpen a 10a és 12a láncfonal részeket a 42 kulissza segítségével beszabályozott mértékben lazítja. A 24 bordaláb ellentétes értelmű elmozdulásakor a 34 henger a szaggatott 46 nyű irányában mozdul el és ekkor a 20 szövet az alapfeszültségét visszanyeri. A hatodik ábrán más példakénti kiviteli alak látható, ahol a szövetelemet külön nem ábrázoltuk. Ennél a találmány szerint a szövetterelő elem 34 sínként van kialakítva, amely 52 forgáspont körül elbillenthető 50 lengőkar szabad végével van összekötve. A 25 főtengelyen további 60 forgáspont körül elbillenthető 56 görgőskar 58 görgőivel együttműködő 54 bütyökpár van önmagában ismert módon rögzítve. Az 56 görgőskar az 50 lengőkarral jelen esetben 62 hajtórúdon át csuklósán van összekötve. Ehhez az 50 lengőkar 64 furatokkal és/vagy kulisszával van ellátva. Attól függően, hogy a 62 hajtórudat az 50 lengőkar melyik 64 furatához kapcsoljuk, a szövetterelő 34’ sín 66 nyíl irányú lenge tési hossza és ezzel a 20 szövet beveréskori lazításának mértéke szabályozható. A találmány szerint olyan megoldás is lehetséges, amelynél a 20 szövetnek a 21 szövetvég és 70 terelősín közötti Szakaszát vezetőelemek, jelen esetben két 68 henger támasztja alá (7. ábra). A 68 hengerek között a szövetpályán a szövetlazító 32 szerkezetnek szövetterelő eleme, jelen esetben 34” hengere van elrendezve. A 34” henger 72 vonórúdon át önmagában ismert és a rajzon külön fel nem tüntetett, előnyösen állítható löketű hajtáson át, például pneumatikus vagy hidraulikus munkahenger segítségével a hetedik ábrán felfelé, illetve lefelé van menesztve. Beveréskor tehát a 34” henger felfelé van menesztve, amikor is az a 20 szövetet lazítja. Természetesen a találmány keretein belül olyan megoldás is lehetséges, amelynél a szövetlazító 32 szerkezet a szövetfeszítő 30 egységgel van kombinálva. Ki kívánjuk hangsúlyozni, hogy az alatt a megfogalmazás alatt, hogy nevezetesen a szövetnek a vetülékfonal előtti részét a beverés alatt lazítjuk, azt értjük, hogy legalább az utolsó bevetett vetülékfonal és a beverőelem érintkezésétől kezdve a beverés befejezéséig a szövetnek a vetülékfonal előtti részét meglazítjuk. Természetesen ez a lazítás kezdődhet korábban is, a lényeg csupán az, hogy a beverés alatt a szövetnek a vetülékfonal előtti része lazított legyen. A találmány szerinti megoldás ábrázolt példakénti kiviteli alakjaival végzett kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy beverésnél a láncfonalaknak a vetülékfonal utáni részében ébredő feszültsége a hagyományos megoldásokhoz viszonyítva 50—52%-kal csökkenthető. Ezzel pedig a láncfonal-szakadások és az ezzel együttjáró kényszerű állásidő, valamint a gépkezelő megterhelése lényeges mértékben csökkenthetők, a szövés teljesítménye pedig növelhető. További előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy kisebb szakítószilárdságú nyersanyagok gazdaságos felhasználását teszi lehetővé, így a beveréskori igénybevételek miatt nem kell drágább nyersanyagokat feldolgozni. Ezeken túlmenően, a találmány szerinti megoldással azonos szakítószilárdságú fonalakból nagyobb vetüléksűiűségű szövet állítható elő, mint az ismert megoldásoknál. Szabadalmi igénypontok: 1. Szövési eljárás, amelynél láncfonalakból szádnyílást képzünk, a szádnyílásba vetülékfonalat vetünk be, ezután a vetülékfonalat beverőelemmel beverjük, azzal jellemezve, hogy a láncfonalakból (10, 12) és a vetülékfonalakból kialakított szövet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
