175878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-alapú önhordó fólia vagy társított anyagok előállítására
7 175878 X és Y azonos vagy különböző .csoportok,- éspedig oxigénatom vagy —N(R”)-csoport, amelyben R” valamely 1-12 szénatomos egyértékű szénhidrogéncsoport és n 9-89 közötti egész szám. 5 Ezeket a specifikus diizocianátokat előnyösen valamelyR(NCO)2 általános képletű módosított diizocianátokkal együtt alkalmazzuk, amelyben R szubsztituens jelentése a fenti, mimellett a felhasználásra kerülő diizocianát-keverék 5-100, előnyösen ’0 10—50 súly% módosított diizocianátot tartalmaz. Az izocianáttal szemben reakdóképes véghelyzetű csoportot tartalmazó és 500—6000, előnyösen 600—3000 molekulasúly-tartományba eső alkalmas difúnkdós vegyületek a következők: 15 1. A poliuretán-kémiából ismert következő dikarbonsavakból és diolokból álló dihidroxipoliészterek: borostyánkősav, adipinsav, parafasav, azelainsav, ^zebacinsav, ftálsav, izoftálsav, tereftálsav, tetrahid- 20 roftálsav, továbbá etilénglikol, propilénglikol-1,2, propilénglikol-1,3, dietilénglikol, butándiol-1,4, hexándiol-1,6, oktándiol-1,8, neopentilglikol, 2-metilpropándiói-1,3 vagy a különböző izomer bisz-hidroximetilciklohexánok, 25 2. a poliuretán-kémiából ismert polilaktonok, így például az e-kaprolaktám fentiekben felsorolt kétértékű alkoholokból képzett polimeijei, 3. a poliuretán-kémiából ismert polikarbonátok, amelyek például az előbbi diolokból diarilkarboná- 30 tokkal vagy foszgénnel állíthatók el, 4. a poliuretán-kémiából ismert poliéterek, így például a kétértékű kiinduló vegyületekből mint vízből, az előbbi diolokból vagy 2 darab NI!-kötést tartalmazó aminokból készült sztiroloxid, propilén- 35 oxid, tetrahidrofurán, butilénoxid vagy epiklórhidrin polimerek illetve keverék kopolimerek, 5. a poliuretán-kémiából ismert politio-éterek, politio-keverékéterek és politio-éterészterek, 6. a poliuretán-kémiából ismert poliacetálok, 40 például az előbbi diolokból és formaldehidből álló vegyületek, valamint 7. az izocianát-csoportokkal szemben reakcióképes difunkciós véghelyzetű csoportot tartalmazó poliészteréterek. 45 Előnyösen dihidroxipoliésztert, dihidroxipolilaktonokat és dihidroxipolikarbonátokat alkalmazunk. 500 mólsúly alatti lánchosszabbítószerként a dihidroxipoliészterek előállításánál leírt kismolekula- 50 súlyú diolok vagy diaminok, így például a következők jönnek számításba: diaminoetán, 1,6-diaminohexán, piperazin, 2,5-dimetilpiperazin, l-amino-aminometil-3,5,5-trimetilciklohexán, 4,4’-diaminociklohexilmetán, 1,4-diamino- 55 ciklohexán, 1,2-propiléndiamin vagy hidrazin, aminosavhidrazidok, szemikarbazidokarbonsavak hidrazidjai, bisz-hidrazidok és bisz-szemikarbazidok. R(NCO)2 általános képletű diizocianátokként a poliuretán-kémiából ismert diizocianátok jönnek 60 számításba, elsősorban azok, amelyekben R egy 2-18 szénatomos, kétértékű alifás szénhidrogéncsoport, 4—15 szénatomos kétértékű cikloalifás szénhidrogéncsoport, 6—15 szénatomos kétértékű aromás szénhidrogéncsoport vagy 7—15 szénatomos 65 aralifás szénhidrogéncsoport. Ilyen diizocianátok tipikus képviselőiként a következőket soroljuk feletiléndiizocianát, tetrametiléndiizocianát, hexametiléndiizocianát, dodekametiléndiizocianát, ciklohexán-1,3- és -1,4-diizocianát, l-izocianáto-3-iZOcianátometil-3,5,5-trimetilciklohexán, 4,4’-diizocianáto-diciklohexilmetán, vagy aromás diizocianátok, mint 2,4-diizocianátotoluol, 2,6-diizocianátotoluol, ezekből az izomerekből álló keverékek, 4,4’-diizocianátodifenilmetán, 1,5-diizocianátonaftalin. A vízben diszpergálható poliuretái.ok előállítása a poliuretán-kémiából ismert módszerekkel történhet úgy, hogy nagyobb molekulasúlyú dihidroxil-ve gyűl eteket diizocianátokkal illetve diizocianát-keverékkel, adott esetben a megadott lánchosszabbítószerekkel együtt reagáltatunk, a reakciónál mind az egylépcsős, mind a kétlépcsős eljárással (előpolimer-eljárás) dolgozhatunk. Az önmagától diszpergálódó poliuretánok előállításánál a reakciópartnereket az izocianáto-csoportok .'3 az izocianáto-csoportokkal szemben reakcióképes csoportokra számítva 0,8 : 1-2,5 :1, előnyösen 1 :1-1,1 : 1 mennyiségi arányokban reagáltatjuk. Ezeknél a mennyiségi arányoknál a diszpergálható poliuretánok előállításánál adott esetben jelenlevő vizet nem vettük számításba. NCO-felesleg alkalmazásával előállított termékeknél természetesen NCO-csoportokat tartalmazó reakcióképes-csoportok képződnek, amelyek vízben diszpergálva NCO-csoporttól mentes poliuretán-polikarbamidokká továbbreagáltathatók. A bevitt módosított diizocianát illetve ilyen diizocianátok mennyisége a polietilénoxid-egységben úgy van megválasztva, hogy a kész poliuretánbán 3—30, előnyösen 5— 20 súly% oldallánc helyzetű polietilénoxid-szegmens legyen jelen. Mind az egylépcsős, mind a kétlépcsős eljárás kivitelezésénél oldószer jelenlétében vagy távollétében végezhetjük a reakciót. Alkalmas oldószerek a vízzel elegyedő, az izocianátcsoportokkal szemben azonban indifferens 100 °C alatti forráspontú oldószerek, így például az aceton vagy metiletilketon. Az oldott poliuretán-elasztomerek átalakítása vizes diszperziókká úgy történik, hogy a kevert oldathoz vizet adagolunk. Emellett sok esetben a reakciót víz az olajban típusú emulzióban folytatjuk le, amikor is a viszkozitás-maximum elérésével egyidejűleg az emulzió „olaj a vízben” típusú emulzióvá alakul át. Az oldószer desztillációs úton történő eltávolítása után csupán vízből álló stabil diszperzió marad vissza. Az előbbiekben leírt poliuretán elasztomerek elvileg más módszerrel is átalakíthatok diszperziókká. Megemlítjük például az oldószer nélküli diszpergálást, amikor az elasztomer olvadékot olyan berendezésekkel keverjük el vízben, amelynek nagy nyíróereje van. A diszperziók előállíthatok ugyanezekben a berendezésekben képlékenyítőszerként adagolt csekély mennyiségű oldószerrel, továbbá nem mechanikus jellegű diszpergálóeszközökkel, így extrém magas frekvenciájú ultrahanghullámok segítségével. önmagától diszpergálódó, nemionos poliuretan-diszperziók úgy is előállíthatok, hogy a polietilén oxid-oldalláncokat diol-komponenseken keresztül S 4
