175878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-alapú önhordó fólia vagy társított anyagok előállítására

5 175878 6 el. Régóta fennáll az a törekvés, hogy ezeket az alacsony négyzetméter súlyú önhordó fóliákat szál­lítható alakban állítsák elő. Ezt a törekvést azon­ban nem sikerült iparilag elfogadható módon készí­tett termékkel megvalósítani, mivel a vékony fil­mek erősítő réteg nélkül nehezen kezelhetők. A filmek megerősítésére számos kísérletet végeztek, amelynek során a filmeket hordozószövetekre vagy hordozó rostkötegekre felkasírozták. Ezáltal a fil­mek eredeti tulajdonságait rendszerint nem előnyös irányban megváltoztatták. Ezt a régóta fennálló problémát sikerült a találmány szerint azzal meg­oldani, hogy a habanyag-fóliából és filmből álló társított anyag jó kezelhetőségű, mimellett a társítás sem a hab, sem a film jó tulajdonságait nem befolyásolja hátrányosan. A találmány tehát nemionos, emulgeátormentes fenti tulajdonságú vizes poliuretán diszperzióból habverési technológiával előállított önhordó poliure­­tánhabfólia előállítására vonatkozik, amelynél a po­liuretán diszperzió, a poliuretán szilárdanyagtar­talomra számítva, még pótlólag 0,1-10 súly%, elő­nyösen 0,6—5,0 súly% sűrítőszert tartalmaz. A találmány szerint előállított társított anyag legalább a következő rétegekből áll: a) műanyagfólia, célszerűen homogén vagy mik­­ropórusos poliuretán fólia vagy polivinilkloridfólia, b) habverési eljárással készült, 0,04-0,40 g/cm3 (DIN 53 420 szerint mért) fajsúlyú poliuretán disz­perziós habanyag. A találmány oltalmi körébe tartozik a követ­kező rétegekből álló társított anyag előállítása is: a) műanyagfólia, célszerűen homogén vagy mik­­ropórusos poliuretán-fólia vagy polivinilkloridfólia, b) habverési eljárással készült, 0,04-0,40 g/cm3 sűrűségű (DIN 53 420 szerint mért) nemionos poli­uretán diszperziós habanyag, c) rostanyagból készült szövött vagy hurkolt textilréteg, vagy kártolt fátyol (flisz). A találmány oltalmi körébe tartozik egy olyan 40 társított anyag előállítása is, amely legalább az alábbi rétegekből áll: a) habverési eljárással készült 0,04—0,40 g/cm3 fajsúlyú nemionos poliuretán diszperziós habanyag, b) rostanyagból készült szövött vagy hurkolt 45 textilréteg vagy kártolt fátyol (flisz). A találmány szerint alkalmazandó nemionos, po­liuretán diszperzióknak finomeloszlásúnak hígan folyónak és nagy szilárdanyagtartalmúnak kell len­niük, mivel ellenkező esetben az alábbi problémák 50 lépnek fel: Ha a poliuretán diszperzióba levegőt visznek be, ^or bizonyos mértékben a levegőtartalmú sejtek­ből folyamatos fázis képződik, a diszperzióból kép­­œtt sejtmembránban. Ha a poliuretán diszperzió 55 viszkozitása túl magas, akkor a levegőt már nem lehet kellő homogén mértékben bekeverni, ennek folytán a képződött hab nem egyenletes szerkeze­­tU' A magas viszkozitás megnehezíti a diszperzió­­nak a habverő berendezésbe való szállítását is. Ha 60 a diszpergált poliuretánrészecskék részecske eloszlá- 3a nem kellő finomságú, akkor a filmképzési tulaj­donságuk is korlátozott, így a részecskék szárításá­­nál, vagyis a víznek a sejtmembránból történő eltá­volításánál, nem történik kellő elfolyósodás és a 65 sejtmembrán szétszakadozik. Sima szerkezetű hab helyett szakadós felülettel rendelkező hab képző­dik. Hasonló jelenség lép fel akkor is, ha a nem­ionos poliuretán diszperzió szilárdanyagtartalma túl 5 alacsony, ilyenkor levegő folyamatos bevitele ese­tén a képződő sejtmembrán anyagában hiány lép fel, mivel azonos mennyiségű poliuretánnak növek­vő számú pórust kell növekvő átmérő mellett be­vonni. A fellépő anyaghiány egy bizonyos ponton 10 ismét a sejtmembrán elszakadásához vezet. Ennek folytán csak korlátozott mennyiségű levegő kever­hető be, amelynek eredménye, hogy a képződött hab csak kevéssé különböztethető meg a homogén fóliától vagypedig szakadozott felületű hab képző- 15 dik. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható nemionos, emulgeátormentes poliuretán diszperziók előállítását például a 2 141 807 számú Német Szö­vetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat szerint 20 az alábbi módon végezzük: 1 mól trifunkciós poliéterpoliolt 3 mól diizocia­­náttal reagáltatunk. A képződő izocianát-csoportot tartalmazó adduktumot a) monofunkciós rövidszénláncú alkoholból és 25 b) monofunkciós alkoholból vagy monokarbon­savból és etilénoxidból készült (körülbelül 600 molekulasúlyú) reakciótermékből álló keverékkel úgy akként reagáltatjuk, hogy olyan előpolimer képződik, amely mintegy 3000 molekulasúlyú egy­ségre 1 mól monofunkciós polietilénoxiadduktumot tartalmaz. Ezt az előpolimert, mechanikus diszpergáló-beren­­dezés segítségével vizes közegben latex-szé emul­­geáljuk, amelyet vízzel vagy más, poliuretán-kémiá­­ból ismert lánchosszabbítószerrel történő reakció­nak vetünk alá. A latexeket olyan kis mennyiségű vízzel állítjuk elő, hogy a szilárdanyagtartalom 45 súly%, előnyösen 50 súly% felett legyen. A 2 314 513 számú Német Szövetségi Köztár­saság-beli közrebocsátási irat szerint a találmány szerinti eljárásban alkalmazható, önmagától diszper­­gálódó nemionos poliuretán diszperziók úgy állít­hatók elő, hogy lineáris poliuretánokba allofanát­­vagy biuret-csoportokon keresztül oldallánc helyzet­ben levő polietilénoxid-egységeket építünk be. A vízben önmagától diszpergálódó poliuretánok előállítása a poliuretán-kémia önmagában ismert módszerei szerint úgy történhet, hogy izocianát-po­­liaddíciós reakcióra alkalmas, difunkciós, véghely­zetű, izocianát-csoportokkal szemben reakcióképes csoportokat tartalmazó 500-6000, előnyösen 600-3000 molekulasúlyú szerves vegyületeket, szerves diizocianátokkal és adott esetben a poliure­­tán-kémiában ismert 500 mólsúly alatti bifunkciós lánchosszabbítószerekkel reagáltatunk. Lényeges az, hogy ennél a reakciónál valamely 1 általános kép­­letű szerves diizocianátot is alkalmazzunk, ahol az egyes szubsztituensek jelentése a következő: R olyan szerves csoport, amely 112—1000 mo­lekulasúlytartományba eső szerves diizocia­­nátból az izodanát-csoportok eltávolítása után visszamarad, R’ 1-12 szénatomos egyértékű szénhidro­géngyök, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom