175878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-alapú önhordó fólia vagy társított anyagok előállítására
3 175878 4 nálással rögzítik a hordozóanyagon. Ismeretes továbbá az is, hogy az ilyen habanyagot tartalmazó társított termékeket közvetlen rétegzési eljárással vagy úgynevezett fordított társítási technológia alkalmazásával más polimerekkel rétegzik. Ennek az 5 eljárásnak előnyei mellett az a hátránya van, hogy a kiválasztott nagy fajsúlyú habanyagfóliákat tárolni kell. A vágott poliuretán habanyagból és textilalapanyagból készült habanyagot tartalmazó laminált termékek alkalmazása ellen szól az is, hogy a 10 habanyag a laminált termék előállításánál az alkalmazott szerves oldószerekben duzzad vagy részben feloldódik. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére már régóta javasolták a poliuretán-bázisú habanyagokat in situ közvetlenül a textilanyagon 15 előállítani. Ezek a kísérletek azonban azért nem sikerültek, mivel egyenletes vastagságú réteg kialakítása a megadott technológiával nem volt végrehajtható. Az elmondott okok indokolták azokat a további 20 kísérleteket, amelyeknél hab alakban levő vizes poliuretán diszperziókat visznek fel textilhordozóra. A 2 012 662 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat szerint emulgeátorok alkalmazásával előállított poliuretán diszperziókat pó- 25 rusos, levegőtartalmú töltőanyagok hozzáadásával finompórusú habanyagréteggé alakítanak át. Ez az eljárás azért hátrányos, mert a levegőt ebben az esetben csak a viszonylag nagy fajsúlyú töltőanyag segítségével, kerülő úton lehet a termékbe bevinni. 30 A töltőanyagok alkalmazásával elvész a habanyagnak az az előnye, hogy már kis rétegvastagságnál is jó a mechanikai szilárdság. Az emulgeátorok jelenlétében ismert módon előállított poliuretán diszperziók mechanikai szilárdsága nem kielégítő abból a 35 szempontból, hogy latex-habverési eljárással stabil, kenhető poliuretán habokká legyenek feldolgozhatok. Az 1 495 745 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat szerint habverési eljá- 40 rással emulgeátormentes poliuretán-ionos diszperziók poliuretán habanyagokká alakíthatók át. Az ilyen típusú ionos diszperziók emulgeátor nélkül például az 1 237 306 számú Német Szövetségi Köztársaság-bfli szabadalmi leírás vagy az 1 495 745, 45 1 495 847 és a 2 035 732 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratokban leírt eljárással állíthatók elő. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az ilyen diszperziók habverési eljárással történő habosítása során nehézségek lépnek fel 50 főként akkor, ha finompórusú, merev, kenhető habbal kell vékony fóliát, illetve közbenső réteget előállítani, amely a textilszubsztrátumra vagy az elválasztó rétegként alkalmazott hordozóanyagra történt felhordás után a hab összeesése nélkül fiieg- 55 szárítható. Ha a felsorolt eljárásokkal előállított ionos poliuretán diszperziókat a habverési eljárással habosítanak, akkor a képződött termék pórusos, viszont a habanyag a három dimenziós kiterjedés szempontjából instabil és például simítókés alkal- $o mazása esetén hígfolyós masszává esik össze. Emiatt a száradás után csak vékony hálószerű szerkezettel rendelkező könnyen szakadó fólia képződik. Az említett ionos poliuretán-diszperziókból készült felvert habanyag hasonlóképpen a nem fel- 65 vert más úton habosított ionos poliuretán-diszperzióhoz kasírozó vagy lamináló rétegként hordozóanyagra felhordható, szárítás után azonban csak egy vékony ún. „kakaslábszerkezetű” poliuretán fólia és nem finompórusú tömör poliuretán habfólia képződik, amely utóbbi a tapadás javítása szempontjából a társított anyagok előállításánál célszerű lenne. A 2 231 411 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat szerint textilrétegzésre alkalmazható önhordó habanyagfóliák illetve habok ionos, emulgeátormentes poliuretán diszperziókból állíthatók elő. Ezek a diszperziók egyidejűleg finomeloszlásúak, (részecskeméret 1,0 mikron alatt), hígfolyósak (viszkozitásuk körülbelül 2-12 Poise) és magas koncentrációjúak (45% feletti a szilárdanyagtartalom) és pótlólagosan habosítóanyagot, stabilizátort és térhálósí tószert tartalmaznak. Ezzel az eljárással készült habanyagfóliák hátránya a gyenge szakítószilárdság és az, hogy az alkalmazott többfajta adalékanyag hatására a habanyag vízállósága is csökken. Meglepő módon azt találtuk, hogy a bevezetőben ismertetett társított anyagok közbensőrétegeként kiválóan alkalmas poliuretánhabok, habverési eljárással emulgeátormentes, vizes, nemionos poliuretán diszperziókból előállíthatok és a poliuretánhabok egyedüli adalékanyagként 0,1 —10 súly%, előnyösen 0,6—5,0 súly% (a poliuretán szilárdanyagra számítva) sűrítőszert tartalmaznak, ha a diszperziók a következő tulajdonságokkal rendelkeznek. 1. A poliuretán diszperzió szilárdanyag-tartalma 45 súly%, előnyösen 48—55 súly%. 2. A diszperzió viszkozitása 4 mm-es kifolyónyílású Ford-tölcsérrel mérve 10—70 sec, előnyösen 20—50 sec kifolyási időnek, illetve HAAKE-viszkoziméterrel (VT—180) mérve, 4 fokozaton 2—12 Poise értéknek felel meg. 3. A diszperzió olyan finomeloszlású, hogy ráeső és átmenő fényben Tyndall-jelenséget mutat. A részecskeátmérő ennek megfelelően 1,0 mikronnal, előnyösen 0,07 és 0,3 mikron közötti (a részecskeátmérőt a fényszórási görbe emelkedési szögének változásából határozzuk meg). Azt találtuk továbbá, hogy a felvert poliuretánhabból a szokásos kenési vagy símítókéses eljárással olyan rétegeket lehet előállítani, amelyből szárítócsatornán történő szárítás után nagy szakítószilárdságú, önhordó, finompórusú, sima felületű habfóliák állíthatók elő, amelyeknek vízállósága rendkívül jó, mivel a habosító szerektől és stabilizátoroktól mentesek. Az előbbi önhordó habfóliákat igen kis rétegvastagságban (körülbelül 0,3 mm) lehet előállítani. Ennek ellenére jelentős mechanikai szilárdsággal rendelkeznek és bizonyos elővigyázatossági rendszabályok esetén károsodás nélkül feltekercselhetők és szállíthatók. A habanyagok különösen jól kezelhetők és szállíthatók akkor, ha azokat önhordó fóliákra kenjük fel. A rétegezési technológiából ismeretes az, hogy a poliuretán filmek körülbelül 40 g/m2 súlytól kezdve már olyan kopásálló réteget képeznek, amelyből minden további nélkül háromszoros négyzetmétersúlyú más nagypolimerekből előállított rétegekkel azonos tulajdonságok érhetők 2
