175878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-alapú önhordó fólia vagy társított anyagok előállítására

3 175878 4 nálással rögzítik a hordozóanyagon. Ismeretes to­vábbá az is, hogy az ilyen habanyagot tartalmazó társított termékeket közvetlen rétegzési eljárással vagy úgynevezett fordított társítási technológia al­kalmazásával más polimerekkel rétegzik. Ennek az 5 eljárásnak előnyei mellett az a hátránya van, hogy a kiválasztott nagy fajsúlyú habanyagfóliákat tárol­ni kell. A vágott poliuretán habanyagból és textil­alapanyagból készült habanyagot tartalmazó lami­nált termékek alkalmazása ellen szól az is, hogy a 10 habanyag a laminált termék előállításánál az alkal­mazott szerves oldószerekben duzzad vagy részben feloldódik. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszö­bölésére már régóta javasolták a poliuretán-bázisú habanyagokat in situ közvetlenül a textilanyagon 15 előállítani. Ezek a kísérletek azonban azért nem sikerültek, mivel egyenletes vastagságú réteg kiala­kítása a megadott technológiával nem volt végre­hajtható. Az elmondott okok indokolták azokat a további 20 kísérleteket, amelyeknél hab alakban levő vizes poliuretán diszperziókat visznek fel textilhordozóra. A 2 012 662 számú Német Szövetségi Köztársaság­­-beli közrebocsátási irat szerint emulgeátorok alkal­mazásával előállított poliuretán diszperziókat pó- 25 rusos, levegőtartalmú töltőanyagok hozzáadásával finompórusú habanyagréteggé alakítanak át. Ez az eljárás azért hátrányos, mert a levegőt ebben az esetben csak a viszonylag nagy fajsúlyú töltőanyag segítségével, kerülő úton lehet a termékbe bevinni. 30 A töltőanyagok alkalmazásával elvész a habanyag­nak az az előnye, hogy már kis rétegvastagságnál is jó a mechanikai szilárdság. Az emulgeátorok jelen­létében ismert módon előállított poliuretán diszper­ziók mechanikai szilárdsága nem kielégítő abból a 35 szempontból, hogy latex-habverési eljárással stabil, kenhető poliuretán habokká legyenek feldolgoz­hatok. Az 1 495 745 számú Német Szövetségi Köztár­saság-beli közrebocsátási irat szerint habverési eljá- 40 rással emulgeátormentes poliuretán-ionos diszper­ziók poliuretán habanyagokká alakíthatók át. Az ilyen típusú ionos diszperziók emulgeátor nélkül például az 1 237 306 számú Német Szövetségi Köz­­társaság-bfli szabadalmi leírás vagy az 1 495 745, 45 1 495 847 és a 2 035 732 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratokban leírt eljá­rással állíthatók elő. A gyakorlatban bebizonyo­sodott, hogy az ilyen diszperziók habverési eljárás­sal történő habosítása során nehézségek lépnek fel 50 főként akkor, ha finompórusú, merev, kenhető habbal kell vékony fóliát, illetve közbenső réteget előállítani, amely a textilszubsztrátumra vagy az elválasztó rétegként alkalmazott hordozóanyagra történt felhordás után a hab összeesése nélkül fiieg- 55 szárítható. Ha a felsorolt eljárásokkal előállított ionos poliuretán diszperziókat a habverési eljárással habosítanak, akkor a képződött termék pórusos, viszont a habanyag a három dimenziós kiterjedés szempontjából instabil és például simítókés alkal- $o mazása esetén hígfolyós masszává esik össze. Emiatt a száradás után csak vékony hálószerű szerkezettel rendelkező könnyen szakadó fólia kép­ződik. Az említett ionos poliuretán-diszperziókból készült felvert habanyag hasonlóképpen a nem fel- 65 vert más úton habosított ionos poliuretán-diszper­­zióhoz kasírozó vagy lamináló rétegként hordozó­­anyagra felhordható, szárítás után azonban csak egy vékony ún. „kakaslábszerkezetű” poliuretán fólia és nem finompórusú tömör poliuretán hab­fólia képződik, amely utóbbi a tapadás javítása szempontjából a társított anyagok előállításánál cél­szerű lenne. A 2 231 411 számú Német Szövetségi Köztár­saság-beli közrebocsátási irat szerint textilrétegzésre alkalmazható önhordó habanyagfóliák illetve habok ionos, emulgeátormentes poliuretán diszperziókból állíthatók elő. Ezek a diszperziók egyidejűleg fi­­nomeloszlásúak, (részecskeméret 1,0 mikron alatt), hígfolyósak (viszkozitásuk körülbelül 2-12 Poise) és magas koncentrációjúak (45% feletti a szilárd­anyagtartalom) és pótlólagosan habosítóanyagot, stabilizátort és térhálósí tószert tartalmaznak. Ezzel az eljárással készült habanyagfóliák hátránya a gyenge szakítószilárdság és az, hogy az alkalmazott többfajta adalékanyag hatására a habanyag vízálló­sága is csökken. Meglepő módon azt találtuk, hogy a bevezető­ben ismertetett társított anyagok közbensőrétege­ként kiválóan alkalmas poliuretánhabok, habverési eljárással emulgeátormentes, vizes, nemionos poli­uretán diszperziókból előállíthatok és a poliuretán­habok egyedüli adalékanyagként 0,1 —10 súly%, elő­nyösen 0,6—5,0 súly% (a poliuretán szilárdanyagra számítva) sűrítőszert tartalmaznak, ha a diszperziók a következő tulajdonságokkal rendelkeznek. 1. A poliuretán diszperzió szilárdanyag-tartalma 45 súly%, előnyösen 48—55 súly%. 2. A diszperzió viszkozitása 4 mm-es kifolyó­nyílású Ford-tölcsérrel mérve 10—70 sec, előnyösen 20—50 sec kifolyási időnek, illetve HAAKE-viszko­­ziméterrel (VT—180) mérve, 4 fokozaton 2—12 Poise értéknek felel meg. 3. A diszperzió olyan finomeloszlású, hogy ráe­ső és átmenő fényben Tyndall-jelenséget mutat. A részecskeátmérő ennek megfelelően 1,0 mikronnal, előnyösen 0,07 és 0,3 mikron közötti (a részecske­átmérőt a fényszórási görbe emelkedési szögének változásából határozzuk meg). Azt találtuk továbbá, hogy a felvert poliuretán­­habból a szokásos kenési vagy símítókéses eljárással olyan rétegeket lehet előállítani, amelyből szárító­csatornán történő szárítás után nagy szakítószilárd­ságú, önhordó, finompórusú, sima felületű habfó­liák állíthatók elő, amelyeknek vízállósága rend­kívül jó, mivel a habosító szerektől és stabilizá­­toroktól mentesek. Az előbbi önhordó habfóliákat igen kis réteg­­vastagságban (körülbelül 0,3 mm) lehet előállítani. Ennek ellenére jelentős mechanikai szilárdsággal rendelkeznek és bizonyos elővigyázatossági rend­szabályok esetén károsodás nélkül feltekercselhetők és szállíthatók. A habanyagok különösen jól kezel­hetők és szállíthatók akkor, ha azokat önhordó fóliákra kenjük fel. A rétegezési technológiából ismeretes az, hogy a poliuretán filmek körülbelül 40 g/m2 súlytól kezdve már olyan kopásálló réteget képeznek, amelyből minden további nélkül három­szoros négyzetmétersúlyú más nagypolimerekből előállított rétegekkel azonos tulajdonságok érhetők 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom