175867. lajstromszámú szabadalom • Ütközőbak
3 175867 4 szabbítani azért, hogy megóvják a középütközőt a középütközőtuskóhoz való ártalmas nekiütődéstől. A hosszabbítóhengerek azonban a későbbiekben feleslegesekké és értéktelenné válnának, s emiatt haszontalan befektetést jelentenének. Ezen túlmenően, az oldalsó ütközőtuskók meghosszabbítódarabjai révén a fékút egy szakasza veszendőbe menne az ütközőbak számára, mivel a meglévő méreteket nem lehetne megváltoztatni. Továbbá, a sínfékbak teljesítményszámai is lecsökkennének, ami semmi esetre sem megengedett. A találmány feladata ezen problémákon segíteni és olyan ütközőbakot létrehozni, amelyet a helyszínen hozzá lehet illeszteni, illetve alkalmassá lehet tenni középütközős járművekhez. Az átalakított ütközőbaknak is úgy kell kialakítva lennie, hogy egyaránt felfogja és károsodási veszély nélkül lefékezze a felütköző jármű lökését akár oldalsó ütközőkkel és automatikusan bekapcsolódó csatlakozóval, akár középütközőberendezéssel vannak is ellátva. A bevezetésben ismertetett típusú ütközőbakoknál ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a kereszttartó a középső csatlakozó tartományán kívül van elhelyezve, és vagy — olyan járműveknél, amelyek oldalsó ütközőkkel és középcsatlakozóval rendelkeznek — a két ütközőháromszög fejlemezei az egymástól elkülönített oldalsó ütközőtuskók oldható rögzítéseié szolgálnak, vagy pedig — olyan járművekhez, amelyeknek nincs oldalsó ütközői, hanem csupán egy automatikusan kapcsolódó középcsatlakozójuk — a fejlemezek egy hajlítással szemben mereven kereszttartó rögzítésére szolgálnak, amelyen a középső ütközőtuskó helyezkedik el abból a célból, hogy átvigye egy olyan sínjármű ráfutásából adódó lökést, amelynek középütközőberendezése van. A találmány révén a már meglevő ütközőbakokat gazdaságilag elviselhető módon a helyszínen át lehet alakítani, úgy hogy azok egyaránt alkalmazhatóak legyenek olyan járművekhez, amelyeknek oldalütközői és egy automatikusan kapcsoló csatlakozója van, de később olyanoknál is, amelyek automatikusan kapcsoló csatlakozóként kialakított középütközőberendezéssel vannak ellátva, s ez a körülmény, tekintve a jelenleg üzemben levő nagyszámú ütközőbakot, rendkívüli gazdasági jelentőségű. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a fejlemezek és az ütközőbakon adott esetben elhelyezett rögzítőlemezek is átmenő furatokkal vannak ellátva annak érdekében, hogy fel lehessen vinni rájuk az oldalütközős járművekhez az ütközőtuskókat, illetve a középütközőberendezéssel ellátott járművekhez egy hajlítással szemben merevített kereszttartót. Ezek a furatok hátsó oldalukon az ütközőháromszögek fejlemezeibe benyúló reteszelő-elemekkel vannak ellátva, továbbá a rögzítőlemezek felső végén egy vízszintesen elhelyezkedő lemez található, amely átmenő csavarfuratokkal van ellátva, a két ütközőháromszöget összekötő kereszttartó rögzítése céljából. Annak érdekében, hogy az ütközőháromázögeket a vágány nyomtávjához pontosan be lehessen állítani, a két ütközőháromszöget összekötő kereszttartók részére szolgáló rögzítőfuratok az összeköte'ndő alkatrészek egyikében hosszúkás nyílásokként vannak kialakítva. A kereszttartó az ütközőháromszögeket előnyösen közvetlenül a fejlemez mögött köti össze, ami közben a kereszttartó az ütközőtámaszra annak a feszítődúccal való metszéspontja tartományában kapcsolódik rá. Valamely ütközőbak az ilyen módon való átépítése révén olyannyira stabillá válik, mintha az ütközők magasságában el lenne látva a fejlemezek által hordozott ütközőállvánnyal. A stabilitást természetesen tovább lehet növelni egy járulékos átlós összekötés révén. A kereszttartó felépítésének magának alárendelt a jelentősége. Állhat, miként az ütközőháromszögek is — elhasznált síndarabokból, azonban készíthető U-profilokból is. A részletek tekintetében a találmány az olyan ''tközőbakokhoz, amelyeknek ütközőháromszögeit használt sínanyagból készítették, s ahol a fejlemezek a sínek két oldalán elhelyezett csomólemezek, amelyek függőleges síkban végződően előrefelé kinyúlnak és egymástól a sínfejnek megfelelő távolságban vannak, olyan ütközőbak-fejet vett tervbe, amelynél reteszelőelemként egy, az egyik csomólemez külső oldalán felfekvő merevítőszögvas, valamint a csomólemezek közé benyúló borda szolgál, amelyek a rögzítőlemez hátoldalára vannak felhegesztve, miközben a merevítőszögvas és a borda a csomólemezben levő furatokkal egyvonalba eső átmenőfuratokkal vannak ellátva, a rögzítő csavarok számára. Emellett a csomólemezek közé benyúló borda lehet egy síndarab is, melynek talprésze a rögzítőlemezzel össze van hegesztve. Az olyan ütközőbakokhoz, amelyeknek ütközőháromszögei el vannak látva egy, a vágányra keresztirányban elhelyezett fix, függőleges fejlemezzel, melyben rögzítőfuratok vannak a találmány értelmében olyan reteszelőelemek kerülnek alkalmazásra, amelyek a rögzítőlemez felső és alsó szegélyére hegesztett, s a fejlemez alsó és felső szélén túlnyúló horgok. Annak érdekében, hogy a találmány szerinti ütközőbakot eleve úgy alakítsuk ki, hogy alkalmas legyen az ismert olyan ütközőállvány felvételére is, amely középütközőberendezéssel ellátott, s oldalsó ütközők nélküli járművekhez szolgálna, a találmány egy további jellemzője értelmében a rögzítőlemezben levő átmenőfuratok úgy vannak méretezve, hogy alkalmasak legyenek azon csavarok befogadására, amelyek a középütközős járművekhez való, hajlítással szemben merev kereszttartó rögzítésére szolgálnak. Emellett nagy jelentősége van annak is, hogy a középütköző felütközését felfogó ütközőtuskó homlokoldala a középütköző kapcsolóprofiljával megegyező ellenprofillal van ellátva. A találmányt a továbbiakban néhány ^vj*el példa kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: — az 1. ábra olyan ütközőbak oldalnézet amely használt sínanyagból készített ütközőhárom szögekkel rendelkezik, melyek a találmány szerin i ütközőbak-fejjel vannak ellátva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
