175848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátorok folyamatos regenerálására

3 175848 4 mozgó zóna regenerálási módszerét. Ehhez a regenerá­lási rendszerhez kapcsolódik a találmány, és jelentős mértékben tökéletesíti azt. A találmány tárgya folyamatos regenerálási eljárás szénhidrogén-konverzió során dezaktiválódott katalizá­torok regenerálására, amelyek a periódusos rendszer VIII csoportjába tartozó nemesfémet és halogént tűz­álló, szervetlen oxidon tartalmaznak, és a szénhidrogén­konverzió során szénrészecskék lerakódása és halogén­veszteség következtében dezaktiválódtak. A dezaktiváló­dott katalizátort regeneráló zónán a nehézségi erő hatá­sára mozgatjuk, ahol a katalizátorról a rárakódott szén­részecskéket levegő jelenlétében gyakorlatilag teljesen leégetjük, majd a katalizátor halogéntartalmát vízgőz­zel és halogénnel, illetve halogéntartalmú vegyülettel a leégető rész alatt levő halogénező részben érintkeztetve megnöveljük, ezután a katalizátort frissen bevezetett le­vegővel szárítjuk, és így gyakorlatilag teljesen vízmen­­tesitjük, és végül a regenerált katalizátort eltávolítjuk, miközben a regeneráló zóna felső szénkiégető részébe, valamint az alsó szárító részébe külső forrásból levegőt vezetünk, és a szénleégető részbe vezetett levegő és a szárító részbe vezetett levegő mólaránya 1,0: 1,0. Előnyösen a szénkiégető rész és a halogénező rész hő­mérséklete egyaránt 399—566 °C. A találmány részleteit a következőkben ismertetjük. A VIII. csoport nemesfém komponense kifejezés alatt ruténium, ródium, palládium, ozmium, iridium, platina és ezek keveréke értendő. Ezenkívül a találmány szerinti regenerálási módszer az utóbbi időkben kifejlesztett két, három és négy fémből álló katalizátorokhoz alkalmas, amelyekben a VIII. csoport nemesfémein kívül más fé­mek is vannak. Ilyen pl. a technécium, rénium, vaná­­dium, kobalt, nikkel, arany, germánium, ón, ólom, biz­­mut stb. Általában a VIII. csoportbeli nemesfém kompo­nensek mennyisége a végső katalizátorkeverékben ala­csony a többi komponenshez képest, és a végső katali­zátorkeverék súlyára elemi fémre számolva körülbelül 0,01—2,0 súly%. Ugyanígy a többfémes katalizátorok­ban a többi fent említett fémkomponens mennyisége szintén a fémekre számolva körülbelül 0,1—5,0%. A találmány szerinti módszerrel regenerált katalizá­torkeverék másik alkotóeleme a halogén komponens. Bár e komponens pontos kémiai kapcsolódása a többi katalizátorkomponenssel nem ismeretes, elméletben kö­tött halogénnek tekintik. Ez lehet fluor, klór, jód, bróm vagy keverékük, elsősorban klórral vagy fluorral. A ha­logén komponens mennyisége 0,1—5,0% és elemre szá­molva rendszerint 0,5—1,5 súly%. Az említett egy vagy több fémkomponenst és a halo­gént megfelelő, hőálló, szervetlen fém-oxid hordozó­­anyaggal kombinálják. Erre a célra sokféle anyag hasz­nálható, például alumínium-, szilícium-, cirkónium-, hafnium-, bőr-, tórium-oxidok és keverékeik, a szénhid­rogének katalitikus reformálásához az alumínium-oxid a legelőnyösebb. Az eddigiekben ismertettük a szénhidrogén-konver­zió katalizátorának általános típusait, amelyhez a talál­mány szerinti regenerálási módszer alkalmas. Világos, hogy a katalizátorkompozíció kémiai és/vagy fizikai el­készítése, valamint a katalizátor gyártási technikája nem lényeges e találmány szempontjából, és ezek ismertek. A találmány tárgya kizárólag folyamatos eljárás kidol­gozása a szénhidrogén-konverzió dezaktiválódott kata­lizátorának folyamatos regenerálására, amely katalizá­tor a periódusos rendszer Vili. csoportjába tartozó ne­mesfémet, halogént és hőálló szervetlen fém-oxidot tar­talmaz. Továbbá az eljárás azokhoz a szénhidrogén-át­alakítási rendszerekhez használható, amelyekben a ka­talizátorrészecskék a nehézségi erő hatására haladnak át a regeneráló zónán. A katalizátorkompozíciókon megfigyelt dezaktiváló­­dás vagy instabilitás elvi oka a szénhidrogén-átalakítási folyamatokban a katalizátor felületén koksz-, illetve széntartalmú anyag képződése. A szénhidrogén-átalakí­tási folyamatokban a reakciót elősegítő körülmények olyanok, hogy kedveznek a nehéz, fekete, széntartalmú anyagok keletkezésének, amelyek lerakódnak a katali­zátor felületén, és fokozatosan csökkentik annak akti­vitását azáltal, hogy befedik aktív helyeit a reagensek elől. Több szénhidrogén-konverziós katalizátor esetében a széntartalmú anyag levegővel való leégetése egy vagy több megfelelő módszerrel elfogadható mértékben rege­nerálja a katalizátort. A bifunkcionális, vagy a VIII. csoport nemesfémjét és halogént tartalmazó katalizátor esetében azonban a szén eltávolítása önmagában nem elegendő a katalizátor regenerálásához. Ezek a katali­zátorok és működőképességük rendkívül érzékeny a kö­tött halogén elvesztésére a szénhidrogén feldolgozása és a szénkiégetés folyamán egyaránt. Ezért a sikeres rege­nerálási folyamat érdekében fel kell deríteni a katalizá­toron belül a halogénkomponens egyenletes eloszlása megőrzésének lehetőségét. Ezenkívül a friss és a használt katalizátor összehasonlítása lényeges változást mutatott a VIII. csoport nemesfémjének jellegében. Általánosan a vizsgálat azt mutatja, hogy a nemesfém, például a pla­tina a használat után nem eléggé egyenletesen oszlik el a részecskékben. Ezek a nehézségek fokozódnak a két, három és négy fémet tartalmazó katalizátorok esetében. A 3 751 379 számú amerikai egyesült államokbeli sza-j badalmi leírás példájából látható, hogy ezt a problémát [ sikeresen megoldották a szakaszos regenerálás és az álló­ágyas katalizátor in situ regenerálása esetén. A folyamatos szénhidrogén-feldolgozás megjelenésé­vel, amely során a katalizátor a különböző reakciózó­nákon a nehézségi erő hatására halad át és egy közös regeneráló rendszerbe kerül, amelyen ugyanígy halad ke­resztül, a regenerálási nehézségek ismét jelentkeznek. Bár igaz, hogy kezdetben kevesebb az eltávolítandó szén­tartalmú anyag és kevesebb halogént kell bevinni, az a tény, hogy a részecskék állandó mozgásban vannak a regenerálási zóna valamely részén, azt vonja maga után, hogy gondosan kiválasztott módszerre van szükség a reakciózónában vagy zónákban újra használható kata­lizátor előállítását biztosító folyamatos regenerálás meg­valósítására. Egy ilyen célra megfelelő módszert ismer­tet a 3 652 231 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírás. A leírt regenerálási zónában van egy fel­ső szénkiégető rész, egy középső halogénező és egy alsó szárító rész. A katalizátorrészecskéket először a rege­neráló zóna felső részébe vezetik, azok áthaladnak a szénkiégető, halogénező, végül az alsó szárító részen. A regeneráláshoz szükséges összes levegőt az alsó szá­rító részbe vezetik, innen felfelé halad a halogénező részbe. A halogént és a gőzt a középső halogénező rész­be vezetik, a felesleget visszakeringetik a friss gőz és a halogén elegyével. A szénkiégetőben keletkező égéster­mékeket lúgos mosóberendezésbe vezetik, majd vissza­keringetik a szénkiégető részbe. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom