175826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenolok és oligoszacharidok extrakciójára növényi szövetekből

3 175826 4 A találmány olyan eljárásra vonatkozik, amely hatá­sosan alkalmazható a növényekben jelenlevő fehérjék, fenolos pigmentek és erjeszthető poliszacharidok nem denaturáló körülmények között való kivonására. A ta­lálmány szerinti eljárás alacsony molekulasúlyü anya­goknak poláris oldószerben a sejtek membránjain és a sejtszint alatti organellumokon keresztül való diffúzió­ját használja fel. A találmány szerinti extrakciós eljárás közvetlenül magas biológiai értékű fehérjekoncentrátu­­mot szolgáltat, amely láthatóan mentes a nem kívánt vegyületektől (klorogénsav, gosszipol, raffinóz, szta­­chióz stb.) és alkalmas nagy tisztaságú fehérjeizolátu­­mok előállítására, amelyek a fehérjék teljes oldhatósági tartományában fehér, illetve krémszínűek. A találmány szerint egy poláros szerves oldószert, mégpedig valamely alkanolt, előnyösen n-butanolt és egy savas jellegű elektrolit vizes oldatát elegyítjük, 5— 20 órán át állni hagyjuk, a vizes-savas fázist elvetjük, és az így kapott felső fázist oldószerként használjuk. Az elektrolit szervetlen sav, célszerűen sósav vizes oldata lehet. Az említett elektrolit gyengíti a kölcsönhatásokat a fehérjék és a fenolok között, míg az elektrolit által biz­tosított gyengén savas miliő növeli a fenolok oldható­ságát. Az extrakciós eljárást 4 °C és azon hőmérséklet között hajtjuk végre, amelyen a fehérjék denaturálódása megkezdődik. Az oldott anyag (oldószer végső arány 1/5—1/240 között változik, az oldószer pH-ja pedig 2,0—6,0. Az oldószer készítéséhez használt alkanol és szervetlen sav vizes oldatának aránya 0,9—1,0. A fenolokat és erjeszthető poliszacharidokat tartal­mazó növényi lisztek közül a napraforgómaglisztet, a szójabablisztet és a gyapotmaglisztet savas n-butanolos kezelésnek tettük ki. N apraforgómagl iszt A klorogénsav (3,3'-kaffeil-kínasav) a napraforgó fe­nolos vegyületeinek kb. 70%-át teszi ki és a különféle napraforgómagvakban 1—1% koncentrációban van je­len. A fennmaradó 30%-ot 7 ismert fenolsav (izokloro­­génsav, kaffeinsav, p-kumarinsav, izoferulinsav, szina­­pinsav és transz-fahéjsav) és néhány még nem azonosí­tott vegyület alkotja a következő cikk szerint: M. A. Sabir, F. W. Sosulki, J. A. Kernan, J. Agr. Food Chem., 22, 572, (1974). Napraforgómaglisztekből származó fehérjeizolátu­­moknak az emberi táplálkozásra való felhasználását rendkívüli mértékben hátráltatja a klorogénsav jelen­léte, amely a fehérjeextrakcióhoz alkalmazott enyhén lúgos közegben kinonná oxidálódik és mind a kivona­tokban, mind a fehérjeizolátumokban elszíneződést eredményez, amely a pH függvényében zöldtől barnáig változik. Szójaliszt A szójalisztben a puffadást okozó, táplálkozási szem­pontból káros tényezők a fermentálható oligoszachari­­dok — raffinóz és sztachióz [J. J, Rackis et al., J. Food Sei. 35, 634, (1970)] —, amelyek a vízoldható kismole­­kulájú szénhidrátok átlagosan 40%-át teszik ki. Ezek a vegyületek előfordulnak fehérjekoncentrátumokban is, az izolátumokban azonban nem, mivel a fehérje­­extrakciós eljárás során eltávolításra kerülnek. Gyapotmagliszt A gyapotmagból származó fehérjék élelmiszerként való felhasználását alapvetően korlátozza, hogy a fe­hérjefrakcióhoz egy toxikus polifenolaldehid, a gosszi­pol (l,l',6,6',7,7'-hexahidroxi-5,5'-diizopropil-3,3'-di­­metil-2,2'-dinaftalin-8,8'-dikarboxaldehid) kötődik. A gosszipol teljes mennyiségéből egy hányad reagál a gyapotmag-fehérjével, egy része pedig szabadon fordul elő. A gosszipol toxikus hatása megakadályozza a gya­­potmag-fehérjék élelmiszeripari termékekben való alkal­mazását. Több módszert javasoltak a gosszipol eltávolítására vagy inaktiválására [C. J. Vaccarino, Amer. Oil Chem. Soc., 38, 143, (1961); S. M. Damaty, B. J. F. Hudson, J. Sei. Food Agric. 26, 109, (1975)] és néhány ilyen mód­szer hatásos, de csak alacsony gosszipol-tartalmú gya­­potmaglisztre alkalmazható. A találmány szerinti eljárást a következőkben részle­tesebben a példák kapcsán ismertetjük, amely példák klorogénsavnak és raffinóznak a napraforgómagolaj­ból, gosszipolnak a gyapotmaglisztből és raffinóznak és sztachióznak a szójabablisztből való extrakciójára vo­natkoznak. Ezen példák kidolgozása során a következő anyagokat használtuk és a következőkben részletezett módszereket alkalmaztuk. Anyagok Klorogénsav és kaffeinsav tiszta állapotban : a Fluka AG, Buck SG. gyártmánya; szacharóz, raffinóz és szta­chióz tiszta állapotban a Sigma Chem. Co. gyártmánya. A tiszta HCl Merck-gyártmány. Az n-butanolt és a n-hexánt a Carlo Erba cégtől sze­reztük be RPE oldószer minőségben (RPE: Erba-f. ' tiszta reagens). A gosszipol-acetátot laboratóriumban állítottuk elő hántolt gyapotmagból W. H. King és F. H. Thurber módszere szerint [J. Am. Oil. Chem. Soc., 30, 70, (1953)] és tisztasága elérte a 98%-ot. Módszerek A nitrogén meghatározására a makro-Kjeldahl-mód­­szert használtuk és a fehérje-nitrogén értékét az össz­­nitrogén 6,25-dal való szorzásával kaptuk meg. A nedvességet, a lipideket és a nyersrost-tartalmat az AOAC (Association Official Analytical Chemists, 12. kiadás, 1975) standard eljárásai szerint mértük. Az 1. példában a klorogénsav-meghatározást csak a 14.025 sz. AOAC módszer szerint (11. kiadás, 1970) végeztük. A 2. és 3. példában a klorogénsavat, kaffeinsavat, sza­charózt és raffinózt szililezett származékként gázkroma­tográfiás módszerekkel határoztuk meg [M. A. Sabir, F. W. Sosulski, J. A. Kernan, J. Agr. Food Chem., 22, 572, (1974)], és ugyanúgy határoztuk meg a sztachiózt az 5. példában. A szabad és összes gosszipol elemzését az AOCS standard módszerei szerint végeztük (Official and Tentative Methods of the American Öil Chemists’ Society, 3. kiadás, 1972., Ba 8—58 és Ba 8—55 mód­szer). Gázkromatográfiás technikák (gáz-folyadék kroma­­tográfia). A minták előkészítése. — A zsírmentesített lisztben és fehérjekoncentrátumokban jelenlevő fenolos vegyü­­leteket és oligoszacharidokat 80%-os vizes metanollal extraháljuk 1 : 100 liszt-oldószer arány mellett, 5 órás forralás során visszafolyató hűtő alatt [K. L. Mikolaj­­czak, C. R. Smith Jr., I. A. Wolff, J. Agr. Food Chem. 18, 27, (1970)]. A metanolos kivonatot vákuumban 40 °C-on szárazra pároljuk. A száraz maradékot pH 2,0N HCl-val vesszük fel és a kapott oldatot híg NaOH hoz­záadásával pH 6,0-ra állítjuk be. Az oldatot vákuum-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom