175824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés termoplasztikus szálak előállítására
29 Í75824 30 vagy növeljük az üvegkúp hőmérsékletét, vagy csökkentjük a szekunder sugár behatolási mélységét. Mivel a főáram sosem lesz teljesen helyreállítva, hogyha egy adott szálképző központ egyszer már dezorganizálta, és mivel minden egyes szálképző központ a főáram kinetikai energiájában szükségszerűen bizonyos mérvű csökkenést okoz, azt tapasztaltuk, hogy előnyös, ha egy olyan kivitelnél, mint amilyet a 3A ábrán ábrázoltunk, az egymást követő szálképző központok számára olyan szekunder sugarakat alkalmazunk, amelyeknek a behatolási mélysége fokról fokra csökken, például oly módon, hogy fokozatosan csökkenő kinetikus energiával rendelkező szekunder sugarakat alkalmazunk, vagy pedig a nyílásátmérőket fokozatosan csökkentjük. Ezt úgy is megvalósíthatjuk, hogy a szekunder sugár és a főáram között az egységnyi térfogatra eső kinetikus energiaviszony kívánt viszonyát fenntartjuk, oly módon, hogy a főáram sebességét fokról fokra fokozatosan csökkentjük, amint a főáramforrástól távolodunk. A 3A ábrán ábrázolt kivitelnél a kívánt behatolási mélységeket úgy valósítottuk meg, hogy a szálképző központok szekunder sugarainak sebességét fokozatosan csökkentettük, azokét, amelyek a főáramforrástól távolabb voltak. Egy más, hasonló kivitelnél a kívánt behatolási mélységet úgy valósítottuk meg, hogy a szekunder sugarak nyílásának átmérőit fokozatosan csökkentettük. Minden esetben a szekunder sugarak behatolási mélységének fokozatos csökkentése vastagabb szálak létesítését eredményezi, amely az elérni kívánt eredménnyel ellentétes. Ezért tehát hogyha a 3A ábrán ábrázolt berendezéssel dolgozunk, a különböző szálképző központokból kiindulva úgy lehet nagyjából egységes átlagos szálátmérőt elérni, hogyha áramlásirányban lefelé az egyes központok egységnyi hozamát fokozatosan csökkentjük. Ezt különbözőképpen valósíthatjuk meg, például úgy, hogy az üveget kibocsátó nyílások átmérőjét csökkentjük, vagy pedig, hogy ennek a nyílásnak a szomszédságában az olvasztótégely falának hőmérsékletét csökkentjük. Mivel a főáram kinetikus energiája az egyik szálképző központtól a másikig lépcsőzetesen csökken, egy adott főárammal táplált szálképző központok száma korlátozva van, a szálképző központok által a főáramra kifejtett ellenállások összegével. Egy másik mód, amellyel a szálképző központok számát növelni lehet a 3. ábrán van ábrázolva. Ez egy olyan kivitelt ábrázol, amelynél egy fő gázáram van, amelyet a 12A nyíllal jelöltünk, és amely a 24 ajkakkal ellátott nyíláson keresztül van kibocsátva. A nyílás belső égésű kamrának egy részét képezheti. Meg kell említenünk, hogy a találmánynál felhasznált főáram olyan áram lehet, mint amilyet a 90 660 sz. francia pótszabadalomban ismertettünk. A 3. ábrán ábrázolt kivitel abban különbözik a 3A ábrán ábrázolt kiviteltől, hogy egy további 26 fal található benne, amely hasonló a 28 falhoz és azzal szemben van elhelyezve. Egyébként azonos alkatrészeket azonos hivatkozási számmal jelöltünk mind a 3., mind a 3A ábrában. A főáram lényegében az egymássál szemben elhelyezkedő 26 és 28 fálak által meghatározott pályát követi. Ezek á falak megakadályozzák a kiterjedését. A 26 és 28 falakbán ázámos 30A, 30«, 30Cés 32A, 32B, 32C nyílás van a szekunder sugarak számára, amely nyílások áramlásirányban lefelé és felfelé egymástól távolságban vannak elhelyezve. A falakban további 31 A, 31B és 31C, valamint 33A, 33B, 33C nyílások is vanrták a nyújtható anyag számára. Bár ez nincs ábrázolva a 3. ábrán, a sugarakat és az üveget kibocsátó nyílások számát oldalirányban vagy keresztirányban is meg lehet növelni, sőt lefelé és felfelé is, úgyhogy ily módon a 30A, 30B, 30C és 32A, 32B és 32C számok ahelyett hogy egy-egy egyedi nyílást jelölnének, jelölhetnek egy sor oldalirányú szekunder sugarat is. Valamennyi szekunder sugár, valamint a velük társított nyílásokból kibocsátott üvegszál egy szálképző központot képez. Ily módon a 30A nyílásból kibocsátott szekunder sugár a közvetlen szomszédságában levő főáramrésszel működik együtt, ami egy helyi kölcsönhatási szakasz kialakulását eredményezi, amelyben a 31A nyílásból jövő nyújtható anyag bekerül oly módon mint ahogyan azt a 2. ábrával kapcsolatban elmagyaráztuk. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a szekunder sugár kibocsátó nyílásai és a 26 és 28 falban elhelyezett üveget kibocsátó nyílások hosszanti irányban el lehetnek egymáshoz képest tolva, amint a 3. ábrán ábrázoltuk, ahelyett, hogy egymással szemben lennének elhelyezve, hogy a maximális számú nyílást lehessen alkalmazni, anélkül, hogy az egyes szálképző központok egymással interferálnának. Amint a 4. ábrán ábrázoltuk, meg lehet könnyíteni a szál képzését és a szálak lehűtését akkor, ha valamennyi egymást követő szekunder sugarat a főáramhoz képest szögben vezetjük be, és ez a szög kisebb, mint az áram legfelső pontjához legközelebb eső szekunder sugár bevezetési szöge. A szekunder sugarak egymást követő 36A, 36B, 36C nyílásai úgy vannak irányítva, hogy egyre hegyesebb szögben irányítsák a sugarakat a főáramra. Annak ellenére, hogy valamennyi szekunder sugár egységnyi térfogatra eső kinetikus energiája azonos lehet, az egymást követő szálképző központok üvegszálat bebocsátó, egymást követő 37A, 37B, 37C nyílásai szintjén a sugarak behatolási mélysége különböző. A különböző irányítás következtében az egyes egymást követő kölcsönhatási szakaszok a 10 falhoz egyre közelebb kerülnek. Az 5. ábrán ábrázolt kivitelben áramlásirányban lefelé-felfelé, több szálképző központot alkalmazunk, amellett, hogy nagyon hatékony szálképzés és hűtés van. Az 5. ábrán a 12C pontvonallal van jelölve az a szint, ahol a III szakasz vége helyezkedik el, a 12A főgázáram mentén. Amint a főgázáram 12D áramvonalai jelölik az 5. ábrában, ez a főáram a szekunder sugarakkal való kölcsönhatás alatt kissé eltérül az ábrázolt kivitel szerint. Más szavakkal, a lefelé való eltérítés, amint azt már a többi kivitelnél leírtuk, részben a szekunder sugarak eltérítésével és részben a főáram eltérítésével jön létre. Egy fontos tény, amit nem szabad szem elől téveszteni, az a szekunder sugarak behatolási mélysége a főáramba. Amint már az előzőekben említettük, a 3., 3A, 4. és 5. ábrákon ábrázolt nyílások mindegyike egy oldalsó sor egyik nyílását is jelentheti. Ilyen többszörös sorban levő nyílásokat ábrázol a 13. és 14. ábrasorozat. Ezeket a későbbiekben ismertetjük részletesen. Ezekben az utóbbi kivitelekben az egymást követő nyílássorok áramlásirányban lefelé-felfelé el lehetnek tolva, hogy ezáltal a szálképző központok sűrűségét növelni lehes-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 15
