175751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidin-származékok előállítására
5 175751 6 (1958); J. Indian Chem. Soc. 42,115 (1965); további (II) általános képletű vegyületek is a leírthoz hasonló módon állíthatók elő és reagáltathatók. A (VIII) általános képletű diazo-ketonok az irodalomból ismert eljárással, a (IX) általános képletű hidroxi-vegyületeken keresztül is — ahol R1, R2, R6, R7 és n jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — átalakíthatok a megfelelő, R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületekké. 2. A (II) általános képletű vegyületeket oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely (X) általános képletű vegyületet — ahol R1, R2, R5, R6, R7 és n jelentése megegyezik az (1) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — valamely erre alkalmas halogénezőszerrel, például elemi klórral vagy brómmal, szulfuril-kloriddal, monoklór-karbamiddal, réz(II)-bromiddal, bróm-dioxánnal vagy N-bróm-szukcinimiddel reagáltatunk az irodalomban ilyen reakciókra leirt körülmények között. A könnyen hozzáférhető (X) általános képletű vegyületek vagy már ismertek, vagy az ismertekhez hasonlóan, az irodalomban leírt módszerekkel könnyen előállíthatok. Halogénezőszerként a fenti eljáráshoz például elemi klór, szulfuril-klorid, monoklór-karbamid, bróm-dioxán, N-bróm-szukcinimid, elsősorban azonban elemi bróm vagy réz(H)-bromid jön tekintetbe. Brómmal történő halogénezés esetén a brómot, adott esetben valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerrel hígítva csepegtetjük a (X) általános képletű vegyület ekvimolekuláris mennyiségének valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerrel készített oldatához vagy szuszpenziójához. Oldószerként erre a célra például halogénezett szénhidrogének, mint kloroform vagy diklór-metán, különösen azonban jégecet vagy az ecetsav valamely rövidszénláncú alkilésztere, vagy az említett oldószerek elegyei jönnek tekintetbe. A reakcióhőmérséklet 0 ?C és 50 °C között, előnyösen 10—35 °C lehet. Minthogy a keton-halogénezés savakkal katalizálható, a reakcióelegyet vagy valamely sav, például hidrogén-bromid katalitikus mennyiségével oltjuk be, vagy a reakcióelegyet először kevés bróm hozzácsepegtetése után melegítjük, a hozzáadott halogén elszíntelenedéséig, majd ezután folytatjuk tovább a brómozást. A (X) általános képletű vegyületek réz(II)-bromiddal történő brómozása esetén előnyösen a J. Org. Chem. 29, 3459 (1964) közleményben leírt módszerhez hasonló módon dolgozunk. Klórozószerként különösen szulfuril-klorid alkalmazható,amelyet a szokásos módon, a (X) általános képletnek megfelelő vegyület valamely oldószerrel, például kloroformmal vagy szén-tetrakloriddai készített oldatával hozunk reakcióba, 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. Ezután a reakcióelegyhez jeges vizet adunk és az elegyet a szokásos módon feldolgozzuk. Klór halogénezőszerként való alkalmazása esetén a (X) általános képletű vegyület valamely poláris oldószerrel, például jégecettel vagy dimetil-formamiddal készített oldatába először katalizátorként hidrogén-klorid-gázt vezetünk, majd 0 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten egy ekvivalens mennyiségű klórt vezetünk bele. A reakcióidő 2—24 óra letet. Ezután a reakcióelegyhez jeges vizet adunk és a szokásos módon feldolgozzuk. 3. A (II) általános képletű vegyületek előállíthatok oly módon is, hogy valamely (XI) általános képletű hidroxi-ketont — ahol R1, R2, Rs, R6, R7 és n jelentése az (1) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — (ezek a vegyületek már ismeretesek például a Chem. Bér. 83, 390 közleményből vagy az ismertekhez hasonlóan ilyen célokra szokásos módszerekkel előállíthatok) önmagában ismert módon valamely szervetlen vagy szerves sav aktivált származékával, például metánszulfonsav-kloriddal, etánszulfonsav-kloriddal, benzolszulfonsav-kloriddal, p-toluolszulfonsav-kloriddal, tionil-bromiddal, foszfor-trikloriddal, foszfor-tribromiddal, foszfor-oxikloriddal vagy p-nitro-benzoil-kloriddal reagáltatunk. A fent leírt eljárásmódok bármelyike szerint kapott (II) általános képletű vegyület oldatát vagy szuszpenzióját célszerűen csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékként kapott (II) általános képletű vegyületet valamely inert oldószerből, például, benzolból, toluolból, tetraklór-metánból, ciklohexánból vagy petroléterből történő átkristályosítással tisztítjuk; előnyösebben azonban a kapott (II) általános képletű vegyületet további tisztítási műveletek nélkül, valamely erre alkalmas reakció szempontjából közömbös oldószerben a kívánt (III) általános képletű tiokarbamid-származék ekvimolekuláris mennyiségével reagáltatjuk a fentebb leírt módon. Ha a (II) általános képletű halogén-ketont az előállítási reakcióelegyből történő elkülönítés nélkül reagáltatjuk a (III) általános képletnek megfelelő tiokarbamid-származékkal, akkor a (III) általános képletű tiokarbamid-származék alkalmazandó mennyiségét a (IX), (X), illetőleg (XI) keton mennyiségére vonatkoztatva számítjuk. A találmány szerinti eljárás b) változata esetében a (IV) általános képletű vegyületet valamely oldószerben reagáltatjuk az ismert (V) általános képletű vegyülettel. Ilyen (V) általános képletű vegyülettel való reagáltatás esetén oldószerként például valamely rövidszénláncú, 1—4 szénatomos alkoholt vagy az alkil-részben 1—4 szénatomos ecetsav-alkilésztert, mint etil-acetátot vagy metil-acetátot alkalmazhatunk különösen előnyösen. Ezt a reakciót általában 0 °C és 60 °C közötti, előnyösen 15—35 °C hőmérsékleten folytatjuk le; a reakcióidő 5—60 óra lehet. A találmány szerinti eljárás b) változata esetében a (IV) általános képletű merkapto-ketonokat valamely vízmentes, poláris, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például dioxánban, tetrahidrofuránban, metil-acetátban vagy etil-acetátban, 1: 1 mólarányban, 0 °C és 40 °C közötti, előnyösen 20—30 °C hőmérsékleten reagáltatjuk a (VI) általános képletű karbodiimidekkel. A reakcióidő 1—20 óra letet. A kristályos alakban kapott rcakcióterméket leszivatással elkülönítjük és adott esetben átkristályosítjuk. Ha a reakciótermék nem válik ki a reakcióelegyből, akkor a reakcióelegyet bepároljuk és a maradékot átkristályositjuk, a reakciótennék kinyerése céljából. A végtermékként kapott szabad bázisokat kívánt esetben valamely szervetlen vagy szerves savval való reagáltatás útján alakíthatjuk át a megfelelő sókká. A találmány szerinti eljárás b) változatában kiindulási vegyületként alkalmazott (IV) általános képletű vegyületek az irodalomból ismert módszerekkel állíthatók elő. így például a (II) általános képletnek megfelelő vegyületeket a (XII) általános képletű tiokarbonsavakkal — ahol R8 alkilcsoportot képvisel —, előnyösen az R8 helyén metilcsoportot tartalmazó tioecetsawal reagál tathatjuk valamely bázis mól-ekvivalens mennyiségé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
