175713. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítés
3 175713 4 szabadalmi leírásból. A lekötés előnyös rugalmas tulajdonságokkal rendelkezik, de egyrészt a leszorító csavar itt is utánhúzást kíván meg, másrészt az általa kifejthető szorító erő maximális értéke is aránylag csekély. Hasonlóak a tapasztalatok a 2.268.110 és a 2.283.258 lajstromszámú francia szabadalmi leírásokban szereplő megoldásoknál is. Ez utóbbiaknál a lekötés rugalmasságát egy csavarral leszorított laprugó segítségével valósítják meg. Egy másik, aránylag kedvező leerősítési módot fejlesztettek ki Nagy-Britanniában, ahol a síntalp leszorítása sajátságos alakú rugó segítségével történik. Hátránya azonban, hogy egy-egy ponton 1000 kp-nál nagyobb szorító erőt nem lehet kifejteni, a lekötés nagy mennyiségű rugóacél használatát teszi szükségessé, és emiatt a megoldás igen költséges. Hasonló sínleerősítést ismertet az 1.169.715 lajstromszámú angol szabadalmi leírás is. Ennek lényege, hogy a sín talpát laprugó szorítja le, amely kétkarú emelőként van kialakítva, és egy a keresztaljba bebetonozott kengyelen van átvezetve. A laprugó mind a síntalpra, mind a keresztaljra műanyagból készült alátételemek útján támaszkodik. Itt is igen nagy mennyiségű rugóacélra van szükség, az elérhető leszorító erő pedig aránylag csekély. Lényegében hasonló fölépítésű sínleerősítés található meg a 3.887.128 lajstromszámú USA szabadalmi leírásban is. Ennél is laprugót használnak, melynek megtámasztása a lehorgonyzó elem nyílásain átvezetett csapszeggel történik. A megoldás hátrányai megegyeznek az előbbi angol sínleerősítésével, azzal az eltéréssel, hogy a szerkezeti kialakítás még költségesebbnek mondható. A találmány célja olyan sínleerősítés kifejlesztése, amely a korábbi rugalmas sínlekötések előnyös tulajdonságait megtartja, kiküszöböli azonban azok hátrányait, nevezetesen lehetővé teszi a korábbiaknál sokkal kisebb tömegű rugók alkalmazását, lehetővé teszi nagy szorítóerő kifejtését, az egész leerősítés pedig egyrészt hosszú élettartamú, másrészt ezalatt sem igényel semmiféle fenntartási munkát. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a korábbi rugalmas lekötésekkel szemben a leerősítés azon alkatrészének, amely a sín talpára a szorítóerőt kifejti, nem rugalmasnak, hanem éppenséggel merevnek kell lennie, a kívánt rugalmasságot pedig a merev leszorító elem megfelelő megtámasztási viszonyaival lehet létrehozni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti sínleerősítés sín járművek, főleg adhéziós vasutak számára kényszerpályát képező és általában fejjel, gerinccel, valamint talppal rendelkező sínjeinek a síneket alátámasztó szerkezethez vagy építményhez történő rugalmas rögzítésére — amelynek a sín talpával erőátadó kapcsolatban levő, a sín elfordulását és eltolódását egyaránt meggátló legalább egy darab leszorító szerve van, a sín talpa, valamint az alátámasztó szerkezetnek vagy építménynek a síntalppal szomszédos része közé és/vagy a síntalp, valamint a leszorító szerv közé adott esetben betétanyag, előnyösen rugalmas és/vagy villamosán szigetelő betétanyag van beiktatva — oly módon van kiképezve, hogy a leszorító szerv nagy merevségű kétkarú emelőként kialakított rögzítő tag, a rögzítő tag rövidebbik erőkarja a sín talpára, hosszabbik erőkarja a rövidebbik erőkart a síntalpra rászorító rugalmas erőtároló szervre, célszerűen csavarrugóra támaszkodik, a rögzítő tag pedig az alátámasztó szerkezetbe elmozdulásmentesen leerősített és előnyösen a sín talpát oldalirányban is megtámasztó lehorgonyzó idomon van átfűzve. A találmány szerinti sínleerősítés további ismérve lehet, hogy a rögzítő tagnak üzemi helyzetben a lehorgonyzó idomon belül elhelyezkedő szakaszán konvex vagy konkáv támasztó felület van kialakítva. A lehorgonyzó idomnak a rögzítő tag áthaladását szolgáló nyílása van, a nyílás belsejének fölső része pedig a rögzítő tag vagy valamilyen segédelem ráültetésére alkalmas — a rögzítő tagnak a lehorgonyzó idomhoz viszonyított függőleges síkú relatív eltolódását megengedő — fogadó felülettel van ellátva. A rögzítő tag hosszabbik erőkarját támasztó rugalmas erőtároló szerv, célszerűen csavarrugó az alátámasztó szerkezethez vagy építményhez viszonyított helyzetét megszabó szervvel, pl. pozicionáló idommal, rugófészekkel stb. van összeköttetésben. A síntalp és a lehorgonyzó idom közé beiktatott betét megközelítőleg Z keresztmetszetű közdarab, melynek gerince a sín talpára illeszkedik, míg egyik övlemeze a síntalp és a lehorgonyzó idom közé benyúlik. A találmány szerinti sínleerősítés célszerű kiviteli alakjánál a síntalp és az alátámasztó szerkezetnek vagy alépítménynek a síntalppal szomszédos része közé iktatott betétanyag pl. fából, gumiból, műanyagból stb. készített és adott esetben súrlódásnövelő felülettel, pl. bordázattal ellátott rugalmas és/vagy villamosán szigetelő tulajdonságú betétlemez. A találmány szerinti sínleerősítés legfőbb előnye, hogy a célkitűzést megvalósító módon valóban nem kíván fenntartást. Nincs is olyan szerkezeti eleme, amely utólagos állítást igényelne. Kedvező az is, hogy az ismert rugalmas sínleerősítésekhez viszonyítva kisebb méretű, egyszerű és könnyen gyártható a rugója, és emiatt a leerősítés olcsó. Kedvező továbbá, hogy igen nagy szorítóerő kifejtésére képes, és ennek ellenére beépítése gyors és egyszerű. A nagy leszorítóerőt a rögzítő tag kétkarú emelőként történt kialakítása eredményezi, melynél a rugóerővel terhelt erőkar mérete a síntalpat leszorító rövidebbik erőkar hosszúságának általában legalább kétháromszorosa. Szerkezeti előny, hogy a sín bármilyen kis mértékű — a talp éle körül bekövetkező — szögelfordulása esetén a rögzítő tag rövidebbik erőkarja mentén a leszorító erő támadáspontja közeledik a lehorgonyzó idomhoz, pontosabban a lehorgonyzó idomnál keletkező reakcióerő hatásvonalához. Ezért az erőkarok aránya egyre tovább növekszik, tehát a leszorító erő is fokozódik. A találmányt kiviteli példa kapcsán rajz alapján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány szerinti sínleerősítés a vágány tengelye felől, a 2. ábra a lehorgonyzó idom nézete a vágánytengelyre merőleges irányból. Az 1. ábrán feltüntetett 7 sín valamilyen adhéziós vasút pályájául szolgál, és a szokásos kialakításnak megfelelően a 7a sínfejjel, 7b gerinccel és 7c síntalppal rendelkezik. Ez utóbbi nem közvetlenül fekszik föl a 8 alátámasztó szerkezeten, pl. vasbeton vagy feszített beton keresztaljon, hanem a rugalmas 5 betétlemez közbejöttével. A 7 sín 7c talpának leszorítására a kétkarú emelőként kialakított 1 rögzítő tag szolgál. Az 1 rögzítő tag la 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
