175713. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítés
5 175713 6 hosszabbik erőkarjának „a” hosszúsági mérete legalább kétszer akkora, mint az lb rövidebbik erőkar „b” hoszszúsága. A kifejthető szorítóerö szempontjából természetesen az a kedvező, ha az a : b arány minél nagyobb. Ily módon ugyanis kisméretű 2 rugalmas erőtároló szervvel is nagy leszorító erő hozható létre. A 2 rugalmas erőtároló szerv célszerűen csavarrugó, amely az 1 rögzítő tag la hosszabbik erőkarjának a vége közelében helyezkedik el. A csavarrugó védelme és beépítésének megkönnyítése végett mód van arra, hogy azt valamilyen hengerpalást jellegű rugóházban helyezzük el. Előnyös az is, ha ilyen esetben a 2 rugalmas erőtároló szerv a 8 alátámasztó szerkezetbe, pl. vasbeton keresztaljba beépített pozicionáló idomra van ráültetve. Egyszerűbb esetben mód van arra is, hogy a 6 pozicionáló szerv valamilyen rugótányérként, vagy a keresztalj felületébe besüllyesztett fészekként legyen kialakítva. Az 1 rögzítő tag át van fűzve a 3 lehorgonyzó idom 3a nyílásán. Itt van a kétkarú emelőként kialakított 1 rögzítő tag közbenső megtámasztása, melynek érdekében az 1 rögzítő tag ezen szakaszon az le támasztó felülettel rendelkezik. Ez az le támasztó felület konvex vagy konkáv lehet aszerint, hogy a 3 lehorgonyzó idom 3a nyílásának 3b fogadó felülete hogyan van kialakítva. Az erőátadás ugyanis az le támasztó felület és a 3b fogadó felület között jön létre. Az ábrán olyan esetet tüntettünk föl, amikor az le támasztó felület konvex kialakítású és belefekszik a konkáv kialakítású 3b fogadó felületbe. Az ábrán az 1 rögzítő tag lb rövidebbik erőkarja és az általa leszorított 7c síntalp közé a 4 közdarab van beiktatva. A példakénti esetben a 4 közdarab a 4a gerinclemezből, valamint a 4b és 4c övlemezekből álló Z keresztmetszettel rendelkezik. Ezek közül a 4a gerinclemez szolgál az 1 rögzítő tag lb rövidebbik erőkarjának fölfekvésére, míg a 4b övlemez a 7c síntalp és a 3 lehorgonyzó idom közé nyúlik. A 4 közdarab legegyszerűbb esetben rugalmas műanyagból készülhet. Az ábrából — noha az csak elvi vázlat — jól megítélhető, hogy a 3 lehorgonyzó idom egyrészt a kétkarú emelőként kialakított 1 rögzítő tag közbenső megtámasztását szolgáltatja, másrészt megakadályozza az 1 rögzítő tag oldalirányú elmozdulását, valamint a vágánytengelyre merőleges elcsúszását is. Ezen túlmenően a 7 sín 7c talpának megtámasztása útján meggátolja magának a 7 sínnek is a vágánytengelyhez képest keresztirányú elmozdulását, mégpedig a 4 közdarab 4b övlemezének alakváltozása árán rugalmas módon. A 7 sín ágyazásának rugalmasságát segíti elő az 5 betétlemez alkalmazása. Az 1 rögzítő tagot és a 3 lehorgonyzó idomot legegyszerűbben kovácsolt acélból készíthetjük. A 2 rugalmas erőtároló szerv célszerűen azért csavarrugó, hogy kis erő kifejtéséhez is nagy rugóút tartozzék. A sínleerősítés összeszerelését az 5 betétlemeznek a 8 alátámasztó szerkezetre, általában keresztaljra való elhelyezésével kezdjük. Ezt követi a 7 sín lefektetése. Ennek elhelyezése után a 7c síntalpra rátesszük a 4 közdarabot, majd a 6 pozicionáló elem útján elhelyezzük a 2 rugalmas erőtároló szervet. Végezetül az 1 rögzítő tagot a 2 rugalmas erőtároló szerv felől és afölött áttoljuk a 3 lehorgonyzó idom 3a nyílásán mindaddig, amíg a 3 lehorgonyzó idomban kialakított 3b fogadó felületbe az 1 rögzítő tag le támasztó felülete bepattan, vagy legalábbis érzékelhető módon biztosan befekszik. A találmány szerinti sínleerősítés részletei az ismertetett elvi megoldás figyelembevételével és annak alapján különböző módokon is megvalósíthatók. A leerősítésnek ezt a módját nagy forgalomnak kitett vasúti vonalak egyenes szakaszain, íveiben, állomásain és keresztezési műtárgyain egyaránt alkalmazhatjuk. Beépítése gyors és egyszerű, kis erőkifejtéssel végrehajtható, fenntartási tevékenységet pedig nem igényel. Szabadalmi igénypontok 1. Sínleerősítés sínjárművek, főleg adhéziós vasutak számára kényszerpályát képező és általában fejjel, gerinccel, valamint talppal rendelkező sínjeinek a síneket alátámasztó szerkezethez vagy építményhez történő rugalmas rögzítésére, amelynek a sín talpával erőátadó kapcsolatban levő, a sín elfordulását és eltolódását egyaránt meggátló legalább egy darab leszorító szerve van, a sín talpa, valamint az alátámasztó szerkezetnek vagy építménynek a síntalppal szomszédos része közé és/vagy a síntalp, valamint a leszorító szerv közé adott esetben betétanyag, előnyösen rugalmas és/vagy villamosán szigetelő betétanyag van beiktatva, azzal jellemezve, hogy a leszorító szerv nagy merevségű kétkarú emelőként kialakított rögzítő tag (1), a rögzítő tag (1) rövidebbik erőkarja (lb) a sín (7) talpára, hosszabbik erőkarja (la) a rövidebbik erőkart (lb) a síntalpra (7c) rászorító rugalmas erőtároló szervre, célszerűen csavarrugóra (2) támaszkodik, a rögzítő tag (1) pedig az alátámasztó szerkezetbe (8) elmozdulásmentesen beerősített és előnyösen a sín (7) talpát (7c) oldalirányban is megtámasztó lehorgonyzó idomon (3) van átfűzve. 2. Az 1. igénypont szerinti sínleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rögzítő tagnak (1) üzemi helyzetben a lehorgonyzó idomon (3) belül elhelyezkedő szakaszán konvex vagy konkáv támasztó felület (10) van kialakítva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti sínleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lehorgonyzó idomnak (3) a rögzítő tag (1) áthaladását szolgáló nyílása (3a) van, a nyílás (3a) belsejének fölső része pedig a rögzítő tag vagy valamilyen segédelem (1) ráültetésére alkalmas a rögzítő tagnak (1) a lehorgonyzó idomhoz (3) viszonyított, függőleges síkú relatív elfordulását megengedő fogadó felülettel (3b) van ellátva. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti sínleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rögzítő tag (1) hosszabbik erőkarját (la) támasztó rugalmas erőtároló szerv, célszerűen csavarrugó (2) az alátámasztó szerkezethez (8) vagy építményhez viszonyított helyzetét megszabó szervvel, pl. pozicionáló idommal, rugófészekkel (6) stb. van összeköttetésben. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti sínleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a síntalp (7c) és a lehorgonyzó idom (3) közé beiktatott betét megközelítőleg Z keresztmetszetű közdarab (4), melynek gerince (4a) a sín (7) talpára (7c) illeszkedik, míg egyik 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
