175703. lajstromszámú szabadalom • Fefújható vágólemez futófelületének megmunkálására
5 175703 6 19. ábra a 18. ábrán látható i9—19 metszővonal szerinti metszetrajz. A 20. ábra kinagyítva, töredékben ábrázol egy további kiviteli példát a nagyoló és simító élek kopás, illetve újraélezés utáni állapotban, végül a 21. ábrán szintén töredékesen további kiviteli példát látunk a vágóéi fogainak kialakítására. Visszatérve mármost a rajzokra — melyeken az azonos rendeltetésű szerkezeti elemeket azonos hivatkozási számokkal jelöltük meg — az 1. ábrán egy olyan 20 vágólemez egyik kiviteli példáját látjuk, amelyet célszerűen acéllemezből préskivágó szerszám segítségével lehet előállítani. A vágólemeznek lényegében szegmens formája van, mely előre meghatározott központi szög nyílásának megfelelő terjedelmű. (A vágólemez természetesen lehet teljes tárcsaalakú is, mely esetben 360°-os szög határozza meg a vágólemezt.) Az ábrázolt kiviteli példában a szegmenset meghatározó központi szög 72°, tehát összesen öt szegmensből alakítható ki a teljes, köralakú vágólemez. (Ezt látjuk a 6. ábrán.) A vágólemezszegmens 22 külső vágóélén 24 fogak vannak kiképezve. A vágólemez lemeztestén egymástól és a fogak tövétől megfelelő távolságban 26, 28 nyílások vannak kimunkálva, melyek arra szolgálnak, hogy a vágólemezt a megmunkáló berendezés forgórészének R agyára (lásd az 5. ábrát) fel lehessen szerelni. Hagyományos módon a forgórész R agyára van szerelve kívülről egy elülső TP rögzítőlemez és egy hátulsó RP rögzítőlemez. Ezek a rögzítőlemezek szintén tárcsaalakúak; közepükön köralakú nyílás van, melybe az M motor S tengelyvége szorosan illeszkedik. A hátulsó RP rögzítőlemezen (lásd : 6. ábrát) axiális irányú P csapok vannak, amelyek a vágólemezek 26, 28 nyílásain áthaladva, azokat rögzítik és összefogják. A 20 vágólemezek hagyományos módon, egymástól megfelelő távolságban, koncentrikusan helyezkednek el az X—X tengely mentén. Ily módon a 24 fogak radiális irányban kiállnak és a T köpeny felületével érintkezve azt hántolják. Mint a 6. ábra mutatja, az elülső TP rögzítőlemezen szintén megtalálhatók a P csapokat befogadó PO furatok. Az 1. ábrán azt is látjuk, hogy a vágólemezeken levő 26 nyílások köralakúak, míg a 28 nyílás fekvő ellipszis alakú és helyzete követi a szegmens körívét. Ez azért van így, hogy a 20 vágólemezek összeillesztését megkönnyíthessük. A 20 vágólemezeket egymástól az SP távtartók választják el. Az SP távtartók szintén tárcsaalakú lemezek, de lehetnek — ugyanúgy, mint a 20 vágólemezek — gyűrűs szegmensekből kialakítva (lásd: 6. ábra). Alakjuk általában megegyezik a 20 vágólemezek alakjával, s célszerűen azonos szögtartományba esnek. Amennyiben a 20 vágólemezekkel szemben különleges követelményeket kívánunk támasztani, úgy mind a 20 vágólemezeket, mind az SP távtartókat az X—X tengely mentén, megszakított sorokban, vagy egy csavarvonalnak megfelelő elrendezésben is lehet rögzíteni. Szó lehet olyan elrendezésről is, amely szerint minden második vágólemez, az X—X tengelyhez viszonyítva az előző vágólemezhez képest ellenkező irányú szöghelyzetben van rögzítve, s így a megmunkáló berendezés forgórészének agya oszcilláló hatást fejthet ki az agy forgómozgása közben. Ha viszont a 20 vágólemezeket nem köralakban helyezzük el a forgórész agyán, akkor mind az elülső, mind a hátulsó rögzítőelemeket a vágólemez alakjának megfelelően kell kiképezni, annak érdekében, hogy a vágólemezeket rögzíteni lehessen. Ezt a kialakítást szakmai körökben már ismerik és például a 3 082 506 számú amerikai szabadalmi leírás erre felvilágosítást nyújt. Az R agyra szerelt, távtartók között rögzített vágólemezekből álló egység — melyet az elülső és hátulsó rögzítőlemezek fognak közre — az S tengelyvégre szerelve mereven van rögzítve a tengelyvég menetes részére szerelt N csavaranya segítségével. A merev rendszer így az M motor kimenő tengelyével együtt az X—X tengely körül forog. Üzem közben a T kerékköpeny hagyományos módon (a rajzokon nem ábrázoltuk) van egy forgó tengelyre szerelve, amely a t nyíl irányában végez forgómozgást. A kerékköpeny úgy van felerősítve, hogy üzem közben az agyhoz közelíteni, vagy attól távolítani lehet. Ily módon ellenőrizni lehet a köpenyfelület megmunkálási folyamatát. A kerékköpeny lassabban forog, mint a megmunkáló gép forgórésze. A megmunkáló gép önmagában ismert olyan további berendezéssel van kiegészítve, amelynek segítségével mind a kerékköpenyt, mind a vágólemezekkel felszerelt agyat egymáshoz képest szabályos közelítő és távolító mozgásra lehet kényszeríteni, s ezáltal a fogak a kerékköpeny futófelületét előre meghatározott recézettel munkálják meg, kialakítva egyidejűleg a futófelület megkívánt profilú vállrészét is. Ezt a járulékos berendezést nem ismertetjük, mert a szakmában ismert, csupán a teljesség kedvéért említjük. Ha az 1. ábrához kapcsolva, a 7. ábrát vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy a vágólemez 22 külső vágóéle, e kiviteli példa szerint olyan 24 fogakkal rendelkezik, melyeket egymástól 30 térközök választanak el. A 30 térköz alakja határozza meg a fog éleit. Amint a rajzon látható, a fogak 46 vágóéle lényegében köralakú. A köralakot a fogak 34 éket alkotó nyúlványánál egy 36 nyílás szakítja meg, amelynek szélessége kisebb, mint a 46 vágóélek körvonala által alkotott 32 kör átmérője. A 32 kör egy további, szintén köralakú 38 nyílásba megy át, melynek köralakját a 40 szűkület szakítja meg. A két kör 42, 44 középpontjain átmenő körátmérők egyenlők egymással. A 42 középpont a 44 középponttól olyan távolságban van, hogy az említett 40 szűkületen átmenő körív ugyanolyan mélyen nyúlik bele a 38 nyílásba, mint amennyire a 36 nyílást meghatározó kör felső, képzetes köríve a 30 térköz fölött van. Mint fentebb már megállapítottuk, az ábrázolt kiviteli példában a két egyenlő átmérőjű kör az egymás mellett levő 24 fogak éleit határozzák meg, a közöttük levő távolsággal. Ez csupán egy előnyös szerkezeti kialakítás, amelynek módosítására is van lehetőség, vagyis a fogprofilok alakja — a fogak élei — más is lehet, mint ahogy azt a 7. ábrán mi feltüntettük. Az ábra szerint a 24 fog 46 vágóéle körív alakú, s ugyanilyen körív alkotja a 38 nyílás által meghatározott 48 vágóélet is. A két körív egymással az 50 csúcsban találkozik, miáltal egy 52 ék jön létre. Az 52 ék felett a fog 54 vágóélének vágószöge negatív az ék alatt azonban az 56 élszakasz vágószöge pozitív. Amint az ábrán jól látható, a 46 vágóélet a fog 58 külső élszakasza szakítja meg. A külső élszakasz és a körív találkozási 60 pontja egyúttal a két él által alkotott 52 ék csúcspontja. A csúcspont alatt a vágóéi 64 élszakasza pozitív vágószögű, hasonlóan az 52 ék alatti 56 élszakasz pozitív vágószögéhez. Az természetes, hogy a 24 fog ellenkező oldali éle megegyezik a vágóéi alakjával és méreteivel. Vagyis a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
