175673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baktériumellenes diamino-ciklitol-származékok előállítására
175673 6 D persavaddíciós sót 1 ekvivalens erős bázissal, például trietilaminnal reagáltatunk. Úgy is eljárhatunk, hogy kémiai blokkoló csoportokat tartalmazó, részben semlegesített kiindulási vegyületeket alkalmazunk. Ez azonban általában nem szükséges. A találmány szerinti eljárás során a hidroxi-amino-acilezőszereket előnyösen reaktív származékaik, például aktív észtereik, anhidridjeik, azidjaik vagy imidazol-származékaik alakjában alkalmazzuk. Előnyös továbbá, ha a hidroxi-amino-acilezőszer amino-csoportja blokkolva van. így, ha a szükséges hidroxi-amino-acil termék az izo-szerinil-származék, akkor az előnyös acilezőszer az V általános képletnek felel meg, ahol a karboxilcsoport aktív észter alakjában előnyösen aktiválva van (Lg kilépő csoport), és az aminocsoport előnyösen blokkolva van (Bg blokkoló csoport) benziloxikarbonil-csoporttal, amelyet hidrogenolízissel könnyen eltávolíthatunk, vagy terc-butoxikarbonil- vagy trifluoracetil-csoporttal, amelyek közül az elsőt savval és a másodikat bázissal ugyancsak könnyen eltávolíthatjuk. Ha a találmány szerinti vegyületek gyógyászatiíag elfogadható savaddíciós sóit akarjuk előállítani, akkor úgy járunk el, hogy a szükséges vegyület vizes oldatát 4,0 pH- értékre beállítjuk, majd liofilizáljuk. Az ily módon előállított sók a szabad nitrogénbázissal funkcionálisan ekvivalensek. A sóképzéshez használható savak például a kénsav, sósav, foszforsav, salétromsav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, oxálsav vagy maleinsav. A savaddíciós sók olvadáspontja általában 300 °C fölött van. A „blokkoló csoport” vagy „védőcsoport” kifejezések alatt olyan csoportokat értünk, amelyek az elkövetkező kémiai műveletek alatt a blokkolt vagy védett aminocsoportokat inerssé teszik, amelyek azonban a szintézis lépései után az előállítani kívánt N-amino-hidroxi-acilcsoport hasítása nélkül könnyen el távolíthatók. Az amino-védőcsoportok az irodalomból általában ismertek. Ezek közül a találmány szerinti eljáráshoz legelőnyösebben alkalmazhatók a trifluoracetil-, 2,2,2- -triklór-etoxikarbonil-, terc-butoxikarbonil-, benziloxikarbonil- és 4-metoxi-benziloxikarbonil-csoportok. Fentiek közül kiváltképpen előnyösek a trifluoracetil-, terc-butoxikarbonil- és benziloxikarbonil-csoportok. A blokkoló eljárás során a védőcsoportot rendszerint savimidazol-származék, savazid, vagy aktív észter alak- 5 jában, így etiltiol-trifluoracetát, terc-butoxikarbonil-azid, N-benziloxikarboniloxi-szukcinimid vagy p-nitrofenil-triklóretil-karbonát alakjában használjuk. A találmány szerint előállított vegyületek közül a következők baktériumellenes hatását vizsgáltuk in vitro 10 minimális gátlási koncentrációjuk alapján: A l-N-(S-3-amino-2-hidroxil-propionil)-gentamicin, C,. B l-N-(S-3-amino-2-hidroxi-propionil)-gentamicin B, C l-N-(S-amino-2-hidroxi-butiril)-gentamicin B,, 15 D l-N-(S-4-amino-2-hidroxi-butiril)-gentamicin B, E l-N-(S-4-amino-2-hidroxi-butiril)-JI-20B antibiotikum, F l-N-(S-3-amino-2-hidroxi-propionil)-sziszomicin, G l-N-(S-3-amino-2-hidroxi-propionil)-verdamicin. 20 A vizsgálatot a következő módon végeztük. 2000 ml, 7,2 pH-értékű Müller—Hinton-féle táptalajt készítettünk, majd sterilizáltuk. 5—5 ml steril táptalajt 120 db, 16,150 mm méretű kémcsőbe helyezett steril vattacsomóra juttattunk, és a kémcsöveket egyenként 25 12 db kémcsövet tartalmazó 10 csoportra osztottuk. Mindegyik kémcsőhöz a vizsgált baktériumból 104 sejtet adtunk. Ezután a vizsgálandó vegyületek vizes oldatát töltöttük a kémcsövekbe úgy, hogy a következő koncentrációjú oldatokat kapjuk: 50 mcg/ml, 25 rncg/ml, 30 10 mcg/ml, 5 mcg/ml, 2 mcg/ml, 1 mcg/ml, 0,5 mcg/ml, 0,2 mcg/ml, 0,1 mcg/ml, 0,05 mcg/ml, 0,01 mcg/ml, 0,005 mcg/ml és 0,0 mcg/ml (kontroll). A kémcsöveket 24 óra hosszat 37 °C-on tároltuk, ezután vizuálisan megvizsgálva a kémcsöveket, megállapítottuk azt a 35 legkisebb koncentrációt, ami a baktériumok fejlődését gátolja, és azt a legnagyobb koncentrációt, amely a baktériumok fejlődését még lehetővé teszi. Ebből a két értékből átlagolással kiszámítottuk a vizsgált antibiotikumok legkisebb gátlási koncentráció- 40 ját; az eredményeket a következő táblázatban ismertetjük. TÁBLÁZAT Legkisebb gátlási koncentráció (mcg/ml) Baktériumtörzs A B c D E F G Escherichia coli törzsek W 677/R55 0,3 0,3 3,0 0,75 3.0 4,0 JR 66 0,3 0,075 3,0 0,75 — 1,0 — JR 88 0,75 0,3 3,0 3,0 3,0 0,5 0,75 JR 90 0,75 0,3 3,0 3,0 3,0 — 3,0 St. Michaels 589 0,75 0,3 7,5 3,0 — 0,125 3,0 Baker 2 3,0 0,3 7,5 3,0 7,5 — 3,0 F14—BK 0,75 0,75 3,0 0,75 3,0 — 0,75 LA 290/R55 0,75 0,075 — 0,75 3,0 0,25 — St. Michaels 1574—1 0,3 0,3 7,5 0,75 3,0 0,25 0,75 Swidinsky 4195 3,0 7,5 — 7,5 — 0,5 — ATCC 10536 0,3 0,03 0,75 0,3 0,75 0,125 0,3 Pseudomonas törzsek St. Michaels 1395 3,0 0,75 17,5 7,5 __ 0,5 __ NRRL 3223 3,0 3,0 7,5 3,0 3,0 0,5 17,5 Stone 130 3,0 0,3 17,5 7,5 — 0,5 — Stone 138 3,0 0,3 17,5 7,5 — — — 3
