175652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás L-piroglutamil -L-hisztidin -származékok előállítására

9 175652 10 5. példa L-PiroglutamiI-L-hisztidiI-transz-3-metiI-L-proIincik­lohexilamid A) lépés — L-terc-Butoxikarbonil-transz-3-metil­-prolinciklohexilamid A cím szerinti vegyületet 1,15 g L-terc-butoxikarbo­­nil-transz-3-metil-prolinból és 2,85 ml ciklohexil-amin­­ból kiindulva az 1. példa B) lépésében ismertetett módon állítjuk elő, amikoris 1,3 g terméket kapunk 130—134 °C olvadáspontú fehér csapadék formájában. Rf (1F) 0,53. B) lépés — L-transz-3-Metil-prolinciklohexilamid A cím szerinti vegyületet az előző lépésben kapott vegyület 900 mg-jából kiindulva az 1. példa C) és D) lépéseiben ismertetett módszerekkel állítjuk elő, amikor­is 410 mg terméket kapunk 111—113 °C olvadáspontú fehér csapadék formájában. Rf (2A)0,33. C) lépés — L-Piroglutamil-L-hisztidiI-transz-3-metiI­-L-prolinciklohexilamid A cím szerinti vegyületet az előző lépésben kapott vegyület 300 mg-jából és 565 mg benziloxikarbonil-L­­-piroglutamil-L-hisztidinbőI kiindulva a 2. példa Fj lépé­sében ismertetett módszerrel állítjuk elő, amikoris 272 mg terméket kapunk 145—150 °C olvadáspontú fehér csapadék formájában, amelynek optikai forgató­képessége [«]“= —14,9° (c=l, dimetil-formamid). Rf (3A) 0,43, Rf (3B) 0,78 és Rf (4A) 0,50. 6. példa L-Piroglutamil-L-hisztidiI-L-3,3-dimetiI-proIinamid A) lépés — L-3,3-Dimetil-prolinamid A cím szerinti vegyületet a racém amid (—)-borkősav­­val metanolban végzett rezolválása útján állítjuk elő. A kicsapódott tartarátsót metanolból háromszor át­kristályosítjuk. A borkősavat ezután Amberlite 1RA-400 márkanevű ioncserélő gyantán (gyártja a Rohm and Haas amerikai egyesült államokbeli cég) végzett kroma­­tografálás útján eltávolítjuk, a tiszta L-izomert kapva, amelynek optikai forgatóképessége [<x]d = —39° (c=l, 0,1 mólos sósavoldat). Rf (3A) 0,14 és Rf (4A) 0,46. B) lépés — L-piroglutamil-L-hisztidil-L-3,3-dimetil­-prolinamid Dimetil-formamidban feloldunk 401 mg (1 milli­­mól) N-benziloxikarbonil-L-piroglutamil-L-hisztidint, 142 mg (1 millimól) L-3,3-dimetil-prolinamidot és 117 mg (1 millimól) N-hidroxi-5-norborén-2,3-dikar­­boximidet. A kapott oldatot ezután 0 °C-ra lehűtjük, majd 227 mg (1,1 millimól) N,N-diciklohexil-karbo­­diimidet adunk hozzá. Az így kapott reakcióelegyet ezután 48 órán át keverjük, majd a kivált N,N-diciklo­­hexil-karbamidot kiszűrjük. A szűrletet bepároljuk, majd a maradékot tetrahidrofurán és víz 1:1 térfogat­arányú elegyéből 60 ml-ben feloldjuk. A kapott oldathoz 100 mg szénhordozós palládiumkatalizátort (10% fcm­­tartalommal) adunk, majd az így kapott szuszpenzión keverés közben 12 órán át hidrogéngázt buborékolta­­tunk át. Ezt követően a katalizátort üvegszöveten vég­zett szűrés útján eltávolítjuk, majd a szűrletet szárazra pároljuk. A nyers terméket ezután 3 • 8 cm méretű, Sephadex G25 márkanevű gyantából (gyártója a Pharmacia Fine Chemicals uppsala-i svéd cég) készült oszlopon megosztásos kromatografálásnak vetjük alá n-butanol, ecetsav és víz 4: 1: 5 térfogatarányú elegyé­vel. A nyers terméket az oldószerrendszer felső fázisában (10 ml) oldjuk, majd az oszlopra felvisszük, amelyet előzetesen az alsó fázissal, majd a felső fázissal egyen­súlyba hoztunk. 300 cseppből álló frakciókat gyűjtünk. A terméket tartalmazó frakciókat összeöntjük, majd bepároljuk. Végül a maradékot vízből liofilizáljuk, 130 mg mennyiségben a 163—166 °C olvadáspontú cím szerinti vegyületet kapva. Rf (3A) 0,10, Rf (3B) 0,43 és Rf (4A) 0,26. A fenti példákban az Rf értékek meghatározását Kieselgel GF254 lemezeken végeztük az alábbi össze­tételű futtatószerekkel : lE=metanoI és kloroform 1: 4 arányú elegye lF=metanol és kloroform 1: 9 arányú elegye 2A=kloroform, metanol és ecetsav 18: 2: 1 arányú ele­gye 3A=kloroform, metanol, ecetsav és víz 80:18:2:3 arányú elegye 3B=kloroform, metanol, ecetsav és víz 30 : 20:4 :3 arányú elegye 4A== n-butanol, etil-acetát, ecetsav és víz 1: 1: 1: 1 arányú elegye 6C=n-butanol, piridin, ecetsav és víz 30 : 20 : 6: 12 arányú elegye 7C~etil-acetát, piridin, ecetsav és víz 120 : 20 : 6:11 arányú elegye. Az 1. példában előállított vegyület — ha egereken a rezerpin által kiváltott hipotermia megfordításában kifejtett hatását vizsgáljuk Askew, B. M. módszerével [Life Sei., 10,725 (1963)] — szignifikáns (vagyis Mann— Whitney-féle statisztikai módszerrel számítva p kisebb 0,05-nél) kalorigén hatást fejt ki 4 órán át rezerpinnel telített szervezetű egereken. E vegyület peroráiisan 1—30 mg/testsúlykg dózisban beadva ugyanakkor három-négyszer hatásosabb a TRH-nál. A gyógyászati készítmények lehetnek orális vagy parenterális beadásra alkalmas formában. Orális be­adásra alkalmas készítmény lehet kapszula, tabletta, granula vagy folyékony készítmény, például elixir, szirup vagy szuszpenzió. A parenterális beadásra alkalmas készítmények lehet­nek steril injektálható készítmények, például vízzel vagy fiziológiás konyhasóoldattal készült oldatok. A dózis pontosságának biztosítása céljából a készít­ményeket előnyösen egységdózisok formájában hasz­náljuk. Orális beadás céljára egy ilyen egységdózis valamely I általános képletű vegyületből 1—100 mg-ot tartalmazhat. A következőkben gyógyászati készítmény előállítására ismertetünk kiviteli példát. 7. példa A 6. példa szerint előállított vegyületből 1, 5 vagy 10 g-ot összekeverünk 100 g mikrokristályos cellulózzal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom