175646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tieno[2,3-c]- és [3,2-c]piridinek előállítására
3 175646 4 különös előnye, hogy toxicitásuk csekély, és élő szervezetek által jól tolerálhatok. Az (I) és (II) általános képletű vegyületekkel végzett farmakológiai kísérleteket és azok eredményeit az alábbiakban ismertetjük. I. Toxikológiai vizsgálatok Az (I) és (11) általános képletű vegyületek toxicitása csekély, és e vegyületek élő szervezetek által igen jól tolerálhatok. Az egereken Miller és Tainter módszerével végrehajtott toxicitási vizsgálatok szerint valamennyi származék LD50-értéke (24 órás vizsgálatban, orális adagolás esetén) meghaladja a 300 mg/kg-ot. A különböző állatfajokon végzett akut. krónikus, szubkrónikus és késleltetett toxicitásvizsgálatok szerint a vegyületek a rendszeresen végrehajtott biológiai kontrollvizsgálatokban semmiféle helyi vagy szisztémikus reakciót nem fejtenek ki, rendellenességek fellépéséhez nem vezetnek, és a kísérleti szakasz befejezése után leölt állatokon végzett mikroszkópos és makroszkópos vizsgálatok kóros elváltozást nem mutattak ki. 11. Farmakológiai vizsgálatok 1. A vérlemezke-aggregációt gátló hatás vizsgálata A vizsgálatokat Wistar patkányok nyaki vénájából vett vérmintákon hajtottuk végre. A citráttal kezelt vérmintákat centrifugáltuk, és a kapott vérplazma vérlemezke-koncentrációját 600 000 ± 20 000/mm3 értékre állítottuk be. Az egyes kísérletekben ezt a vérplazmát használtuk fel. a) Adenozin-difoszfáttal (ADP) kiváltott vérlemezkeaggregáció vizsgálata : Szilikonozott mágneses keverővei felszerelt, szilikonozott kémcsőbe 0,4 ml vérplazmát mértünk be. A kémcsövet aggregációmérő berendezésbe helyeztük, és a berendezést az optikai sűrűség változásait regisztráló készülékkel, kötöttük össze. Amikor a minta fényátbocsátóképessége stabil értéket ért el, a kémcsőbe 10 (xmól adenozin-difoszfátot tartalmazó 0,5 ml oldatot töltöttünk, majd vizsgáltuk a minta fényátbocsátóképességének változását. A vérlemezke-aggregáció hatására először fokozódik a fényátbocsátóképesség, majd az aggregátumok lebomlási szakaszában a fényátbocsátóképesség csökken. Az aggregáció mértékét a maximális optikai sűrűség-változás jellemzi. b) Kollagénnel kiváltott vérlemezke-aggregáció vizsgálata: A vizsgálatot az a) pontban ismertetett módon hajtottuk végre, azonban ADP-oIdat helyett szarvasmarhainkivonatot (kollagén-oldat) használtunk fel. c) Eredmények: A kísérleteket 20—20 patkányból álló állatcsoportokon hajtottuk végre. Az állatoknak orális úton 100 mg/kg vizsgálandó hatóanyagot adtunk be. A vérlemezke-aggregációt 3 órával a hatóanyag beadása után mértük, és a kontroli-csoportban észlelt adatokhoz viszonyítva kiszámítottuk az aggregáció százalékos csökkenését. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze. Hatóanyag 1. táblázat Vérlemezke-aggregáció 0 0-os gátlása (példa száma) ADP Kollagén--------------------. . . " -í. 60,4 90,0 2. 61,5 91,2 3. 60,8 91,4 4. 62,9 93,1 5. 63,2 92,6 6. 61,7 91,5 7. 62,3 92,6 8. 60,8 91,0 9. 61,6 90,8 10. 60,9 92,2 11. 63,0 92,8 12. 63,4 91,9 13. 60,5 93,0 14. 61,8 91,6 15. 62,4 90,5 16. 61,3 91,7 17. 60,6 91,4 2. Trombózisgátló hatás vizsgálata A vizsgálatot Friedman módszerével végeztük [Amer. J. Med. Sei. 253, 83 (1967)]. Éterrel altatott 200—300 g testsúlyú nőstény Wistar patkányok hasközepét felmetszettük, és a vena cava inferior-t szabaddá tettük. Az érüregbe a vesetáji kettéágazás szintjénél egy 1,8 cm hosszú hegyes fémspirált vezettünk be, és a fémspirált csavarással a csípővénák felé toltuk el. 5 óra elteltével az állatokat ismét éterrel altattuk, és a vena cava inferior-t a spirál alatt és fölött elkötöttük. A két lekötés közé eső járulékos vénákat is elkötöttük. Az elkötések között óvatosan felmetszettük a vena cava inferior falát, és a spirált a rátapadt vérrögökkel együtt kiemeltük. A spirált szűrőpapíron megszárítottuk, majd lemértük. Közvetlenül ezután a spirálról fiziológiás sóoldattal lemostuk a vérrögöket, majd a spirált ismét megszárítottuk és lemértük. A vérrögök súlya a két mérés közötti súlykülönbséggel azonos. A szövettani vizsgálatok szerint a spirálra fehérvérsejt-rögök váltak ki. A hatóanyagot a fémspirál behelyezése előtt 48, 24 és 2 órával gyomorszondán át adtuk be az állatoknak. A spirált 5 órán át tartottuk az állatok szervezetében. A kísérleteket 10—10 patkányból álló állatcsoportokon hajtottuk végre. Minden egyes csoportban kiszámítottuk a vérrögök súlyának átlagértékét. Ezeket az értékeket a 2. táblázatban soroljuk fel. összehasonlításként a dipiridamollal és acetilszalicilsawal azonos körülmények között végzett kísérletek eredményeit is megadjuk. A 2. táblázatban felsorolt adatok azt igazolják, hogy az (I) és (II) általános képletű vegyületek jó trombózisgátló hatással rendelkeznek. 3. Vörösvérsejt-kiülepedést gátló hatás vizsgálata A kísérleteket patkányokon végeztük in vitro és in vivo körülmények között. a) In vitro körülmények között végzett vizsgálatok: Patkányok véréből elkülönített vörösvérsejteket háromszor mostunk, majd fiziológiás sóoldattal 1:250 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
