175575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kanamicin-származékok előállítására

7

175575

8

(Az I. táblázat folytatása)

Mikroorganizmus

BB—K 162

BB—K 163

Kanataicin A

Kanamicin B

Ec 1

6,3

6,3

0,4

1,6

Ec—3

6,3

12,5

0.8

1,6

Ec—5

12,5

12,5

100

100

Ec—7

3,1

3,1

6.3

100

Ec—8

6.3

12,4

0,4

1,6

Ec—9

6,3

6,3

3,1

6,3

Ec—10

3,1

6,3

50

100

Ec—52

3.1

6,3

0,8

1,6

Ec—53

50

100

100

100

Ec—59

50

100

100

100

Ec—60

100

100

100

100

Ec—55

3,1

3,1

Kp—1

0,8

1,6

0,2

1.6

Kp—8

12,5

50

100

100

Sm—1

6,3

6,3

1,6

3,1

Pa—1

6,3

12,5

12,5 ■

25

Pa—3

3,1

3,1

6,3

25

Pa—4

100

100

100

100

Pa—5

12,5

12,5

12,5

50

Pa—15

25

25

100

100

Pa—16

25

50

25

50

Pa—20

6,3

12,5

25

50

Pa—21

25

50

50

100

Pa—23

50

100

100

100

Px 10

100

100

Pv—L

0,4

3,1

Pm—1

3,1

3,1

0,8

3,1

Pg-1

6,3

6,3

0,8

3,1

Sa—2

1,6

1,6

0,2

0,4

Sa—4

12,5

25

0,8

1,6

Sa—10

12,5

12,5

50

50

Sa—49

50

50

100

100

Bs—1

0,4

0,8

. 0,05

0,2

M6—1

3,1

3,1

0,4

3.1

M6—2

100

100

100

100

M6—3

100

100

100

100

Mp—1

1,6

1,6

0,8

3,1

Mr—1

3,1

3,1

0,8

1,6

A kanamicin A-ról és B-ről, valamint kémiai reakciókészségükről nyert sokéves tapasztalatunk alapján feltételeztük, hogy a kanamicin A-ban és B-ben megtalálható 4, illetve 5 aminocsoport közül a 6'-amino-csoport szterikus okokból a legreaktívabb. Továbbá feltételeztük, hogy ha a 6'-amino-csoportot egy 6'-N-metil szekunder aminocsoporttá alakitjuk át, akkor egy acilezö ágenssel szemben mutatott reakcióképessége lényegesen kisebb lesz, és a megmaradó primer aminocsoportok közül szterikus okokból az 1-N primer aminocsoport lesz a legreaktívabb, ezért a 6'-N-metil-kanamicin A-t vagy B-t a molekula többi aminocsoportjainak védése nélkül, közvetlenül acileztük egy megfelelő oldalláncot tartalmazó acilező ágenssel. Az acilező ágens aktuálisan alkalmazott feleslege határozza meg az egyéb helyzetekben történő acilezés fokát.

A kiindulási anyagok

1. L-(—)-Y-benziloxi-karbonil-amino-a-hidroxi-vajsav

45 7,4 g (0,062 mól) L-(—J-y-amino-a-hidroxi-vajsavat

5,2 g (0,13 mól) nátrium-hidroxid 50 ml vízzel készült oldatához adunk. Ehhez a kevert oldathoz 0—5 °C-on, félóra alatt hozzácsepegtetünk 11,7 g (0,068 mól) karbobenzoxi-kloridot, majd további 1 órán át ugyanezen 50 a hőmérsékleten keverjük az elegyet. Ezután 50 ml éterrel mossuk az elegyet, pH-ját hígított sósavval 2-re állítjuk be, majd 4-szer 80 ml éterrel kirázzuk. Az éteres extraktumokat egyesítjük, kevés telített nátrium-klorid oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, 55 majd leszűrjük. A szűrletről csökkentett nyomáson ledesztilláljuk az oldószert, és az így nyert maradékot benzolból kristályosítjuk. 11,6 g (74%) színtelen, lemez alakú kristályokat nyerünk; olvadáspontjuk: 78,5— 79,5 °C.

60 [a]D=4,5° (c=2, CH3OH). Infravörös spektrum

(KBr-pasztillában): vco 1740, 1690 cm-1, NMR-spekt* rum (deutero-acetonban), 8 (ppm, TMS-hez viszonyít' va): 2,0 (2H, m), 3,29 (2H, d—d, J*6,7 és 12 Hz), 4,16 (1H, d—d, J=4,5 és 8 Hz), 4,99 (2H, s), 6,2 (2H. széles), 65 7,21 (5H, s).

4