175572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 6-metoxi-alfakarboxi-penám-3-karbonsavak előállítására

5 175572 6 halogénhidrogénsavat. Oxiránként előnyösen egy 2—6 szénatomos 1,2-alkilénoxidot, így etilénoxidot vagy pro­­pilénoxidot használunk. A savhalogenides acilezést —50 °C és +50 °C közötti, előnyösen —20 °C és +30 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre egy vizes vagy nem-vizes közegben, így vizes acetonban, etilacetátban, dimetilacetamidban, dimetilformamidban, acetonitril­­ben, diklórmetánban, 1,2-diklóretánban vagy a felsorolt oldószerek keverékében. A reakciót végrehajthatjuk azonban egy vízzel nem elegyedő oldószerrel, így egy alifás észterrel vagy ketonnal, mint metil-izobutil-ke­­tonnal vagy butilacetáttal képzett bontható emulzió­ban is. A savhalogenidet úgy állíthatjuk elő, hogy a IV álta­lános képletű savat vagy annak sóját egy halogénező­­szerrel, például egy klórozószerrel vagy brómozószerrel, mint foszforpentakloriddal, tionilkloriddal vagy oxalil­­kloriddal reagáltatjuk. A IV általános képletű sav N-acilező származéka le­het azonban egy szimmetrikus vagy vegyes anhidrid is. Vegyes anhidridre példaként megemlítjük az alkoxihan­­gyasavas anhidrideket vagy a szénsav-monoészterekkel, továbbá a trimetilecetsavval, tioecetsavval, difenilecet­­savval, benzoesavval, foszforsavakkal, így foszforsav­val vagy foszforossavval, kénsavval vagy alifás vagy aromás szulfonsavakkal, így p-toluolszulfonsavval kép­zett anhidrideket. A vegyes vagy szimmetrikus anhidri­deket in situ állíthatjuk elő. így például vegyes anhidri­­det képezhetünk N-etoxikarboniI-2-etoxi-l,2-dihidroki­­nolinnal. Ha szimmetrikus anhidridet használunk az el­járásban, akkor a reakciót 2,4-lutidin katalizátor jelen­létében végezhetjük. A IV általános képletű sav N-acilező származékaként használhatunk továbbá savazidokat vagy aktivált ész­tereket, így cianometanollal, p-nitrofenollal, 2,4-dinitro­­fenollal, tiofenollal, halogénfenollal, így pentaklórfe­­nollal, monometoxifenollal vagy 8-hidroxi-kinolinnal képzett észtereket, továbbá amidokat, így N-acilszacha­­rin- vagy N-acilftalimid-származékokat vagy alkilidén­­-iminoészter-származékot, amelyet a IV általános kép­letű sav és egy oxim reakciójával állíthatunk elő. Hasz­nálhatjuk továbbá a IV általános képletű malonsav ke­­ténsav-kloridját, amelynek révén közvetlenül az «-hely­zetben karboxil-csoportot tartalmazó 6-aciIamido-ol­­dalláncú penicillinszármazékhoz jutunk. Egyes aktivált észtereket, így például az 1-hidroxi­­benztriazollal vagy az N-hidroxi-szukcinimiddel kép­zett észtereket in situ állíthatjuk elő oly módon, hogy a savat egy megfelelő hidroxil-vegyülettel reagáltatjuk egy karbodiimid, előnyösen diciklohexil-karbodiimid jelenlétében. A IV általános képletű sav N-acilező származékaként használhatjuk továbbá a savból egy kondenzálószerrel in situ előállított reakcióképes intermedier vegyületet. Kondenzálószerként egy karbodiimidet, például N,N­­-dietil-, dipropil- vagy diizopropil-karbodiimidet, N,N'­­-diciklohexil-karbodiimidet vagy N-etil-N'-gamma-di­­metilaminopropil-karbodiimidet, valamilyen karbonil­­vegyületet, így N,N'-karbonil-diimidazolt vagy N,N'­­-karbonil-ditriazolt, egy izoxazoliniumsót, például N­­-etiI-5-feniI-izoxazolinium-3-szulfonátot vagy N-terc-bu­­til-5-metil-izoxazolinium-perklorátot vagy egy N-alkoxi­­karbonil-2-alkoxi-l,2-dihidrokinolint, mint például N­­-etoxikarbonil-2-etoxi-I,2-dihidrokinolint használunk. Kondenzálószerként használhatunk továbbá Lewis-sa­vakat, így például BBr3—C6H6-t vagy valamilyen fosz­­forsavszármazékot, így például dietil-foszforil-cianidot. A kondenzációt előnyösen egy szerves oldószerben, pél­dául metilénkloridban, dimetilformamidban, acetonit­­rilben, alkoholban, benzolban, dioxánban vagy tetra­­hidrofuránban hajtjuk végre. A III általános képletű vegyületeket például a Jen és mt. által ismertetett módszerrel [J. Org. Chem. 1973, 38, 2857], az V képletű vegyület valamely észteréből ál­líthatjuk elő. Az V képletű vegyületet viszont a megfe­lelő 6-izociano-vegyületből állíthatjuk elő a 2 407 000 számú NSZK közrebocsátási iratban ismertetett mó­don. Az I általános képletű vegyületek előállításának to­vábbi lehetséges útja, hogy egy XIII általános képletű vegyületet, ahol R és R2 jelentése azonos az I általános képlettel kapcsolatban megadottakkal, és R3 jelentése rövidszénláncú alkil- vagy benzilcsoport, egy fémion, mint telIur(III)-, ólom(IV)-, bizmut(V)­­-ion illetve egy higany-, ólom-, kadmium-, ezüst­vagy talliumsó jelenlétében metanollal reagáltatunk, majd eltávolítjuk a kapott vegyület karboxil-védő­­csoportját. A reakciót előnyösen —50 °C és +25 °C közötti hő­mérsékleten oldószerben hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárással előállított antibiotikus hatású vegyületekből a gyógyszerkészítésben szokásos módon embernek vagy állatnak beadható gyógyászati készítményeket állíthatunk elő az antibiotikumok ismert előállítási módszereinek alkalmazásával. A gyógyászati készítmények előállítási eljárása szintén a találmány tárgyát képezi. Készíthetünk bármilyen beadási módokra alkalmas készítményeket, előnyösen azonban orális készítménye­ket állítunk elő. A hatóanyagból így az alábbi készít­ményeket állíthatjuk elő: tabletta, kapszula, por, gra­­nula, továbbá folyékony készítmények, orális vagy ste­ril parenterális oldatok vagy szuszpenziók. Az orális beadásra szánt tablettákat vagy kapszulá­kat egységdózis-formában készíthetjük el a szokásos vi­vőanyagokkal és segédanyagokkal, így kötőanyagok­kal, például sziruppal, akácmézgával, zselatinnal, szor­­bittal, tragant-gyantával vagy polivinilpirrolidonnal, töltőanyagokkal, mint laktózzal, cukorral, kukoricake­ményítővel, kalciumfoszfáttal, szorbittal, vagy glicin­­nel, tablettázó csúsztatóanyagokkal, mint magnézium­­sztearáttal, talkummal, polietilénglikollal vagy szilíci­­umdioxiddal, eloszlást elősegítő anyagokkal, így bur­gonyakeményítővel, vagy nedvesítőszerekkel, mint nát­­rium-lauril-szulfáttal. A tablettákat ismert módon be­vonattal is elláthatjuk. Az orális használatra szánt fo­lyékony készítményeket vizes vagy olajos szuszpenzió, oldat, emulzió, szirup vagy elixir alakjában készíthet­jük el, vagy száraz készítmény formájában, amelyet használat előtt vízzel vagy más megfelelő vivőanyaggal lehet regenerálni. Az ilyen folyékony készítmények a szokásos adalékanyagokat tartalmazzák, így szuszpen­­dálószereket, mint szorbitot, szirupot, metilcellulózt, glukózszirupot, zselatint, hidroxietil-cellulózt, karboxi­­metil-cellulózt, alumíniumsztearátgélt, vagy ehető hid­rogénezett zsírokat, emulgeálószereket, például lecitint, szorbit-monooleátot vagy akácmézgát, nem-vizes vivő­anyagokat, így étkezési olajokat, például mandulaola­jat, frakcionált kókuszolajat, olajos észtereket, így gli­cerint; propilénglikolt vagy etilalkoholt; tartósítószere­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom