175550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2, 5-dihidro-1, 2-tiazino[5, 6-b] indol-3-karbonxamid- 1,1-dioxidok előállítására

27

175550

28

lopkromatográfiás szétválasztáshoz közvetlenül felhasználjuk és a szüredéket 3 n vizes sósavval kirázzuk, mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Az egyesitett szilárd anyagot oszlopkromatografálással (Merck-féle kovasavgél 60, szemcseméret: 0,2—0,5 mm, eluálószer: 9 : 1 arányú kloroform—etanol-elegy) tisztítva 0,35 g (34%) 2,5-dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-N-(2-tiazolil)-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja bomlás közben 260—261°.

37. példa

2.5- Dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-N-(2-tiazoIil)l,2--tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxid

Készül a 36. példával analóg módon 2,5-dihidro-2,5- -dimetil-4-hidroxi-1,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-1,1-dioxidból és 2-amino-tiazolból. Kitermelés 46%. Olvadáspontja bomlás közben 260—261°.

A kiindulási vegyületet a következő módon állíthatjuk elő:

a) 2,5-Dihidro-4-bidroxi-5-metil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l, 1 -dioxid

3 g (10,2 mmól) 2,5-dihidro-4-hidroxi-5-metil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3 -karbonsa v-metilészter-1,1 -dioxidhoz hozzáadunk 150 ml tömény ammóniumhidroxid-oldatot és 12 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A reakciókeveréket vákuumban bepároljuk és a maradékhoz jeges vizet adunk. A kivált csapadékot leszívatjuk, kevés jeges vízzel mossuk és több ízben jégecetből átkristályosítjuk. 20 g (70%) 2,5-dihidro-4-hidroxi-5-metil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxidot kapunk.

b) 2,5-Dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-l,2-tiazino[5,6- -b]indol-3-karboxamid-1,1 -dioxid

1,5 g (5,1 mmól) 2,5-dihidro-4-hidroxi-5-metil-l,2- -tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxid és 0,7 g (5 mmól) metiljodid keverékéhez hozzáadjuk 0,27 g (5 mmól) nátriummetilát 20 ml dimetilformamiddal készült oldatát és 20 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A reakciókeveréket n sósavval kissé megsavanyítjuk és a kapott csapadékot leszívatjuk és etilénklorid és etanol elegyéből átkristályosítjuk. 1,05 g (67%) 2,5-dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3- -karboxamid-l,l-dioxidot kapunk.

38. példa

2.5- Dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-N-(2-tiazolil)l,2--tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxid

Készül a 36. példával analóg módon N-(n-butil)-2,5- -dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3- -karboxamid-l,l-dioxidból és 2-amino-tiazolból. Kitermelés 37%. Olvadáspontja bomlás közben 260—261°.

A kiindulási anyagként használt N-(n-butil)-2,5-dihidro-2,5-dimetil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxidot a 35. példával analóg módon 2,5-dihidro-2,5- -dimetil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-4(3H)-on-l,l-dioxidból és n-butil-izocianátból állítjuk elő 42%-os kitermeléssel.

Az N-(n-butil)-2,5-dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-l,2--tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxidból analóg módon állítjuk elő a következő vegyületeket :

2.5- dihidro~2,5-dimetil-4-hidroxi-N-(4-metíl-2-tiazolil)-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-hidroxid, kitermelés 33%, olvadáspontja bomlás közben 270°;

2.5- dihidro-2,5-dimetil-N-(4,5-dimetil-2-tiazolil)-4- -hidroxi-1,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-1,1 -dioxid kitermelés 37%, olvadáspontja bomlás közben 265° ;

2.5- dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-N-(2-piridil)-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-l,l-dioxid, kitermelés 30%, olvadáspontja bomlás közben 232—233°;

2.5- dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-N-(6-metil-2-piridil>-1,2-tiazino[5,6-b]indoI-3-karboxamid-1,1 -dioxid, kitermelés 28%, olvadáspontja bomlás közben 229°.

39. példa

2,5-Dihidro-2,5-dimetil-4-hidroxi-N-fenil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-1,1 -dioxid

0,32 g (1 mmól) 2,5-dihidro-2,5-dimetil-4-(l-pirrolidinil)-l,2-tiazino[5,6-b]indol-l,l-dioxid 0,125 g (1,25 mmól) foszgén és 0,125 g (1,25 mmól) trietilamin, 10 ml vízmentes tetrahidrofuránban végzett reakciójával kapott 2,5 -dihidro-2,5-dimetil-4-( 1 -pirrolidinil)-1,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karbonsavklorid-l,l-dioxid tetrahidrofurános oldatához —40°-on hozzácsepegtetjük 0,19 g (2 mmól) anilin 5 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát. Ezután a reakciókeveréket 6 óra alatt szobahőmérsékletre melegítjük, majd 24 óra hosszat keverjük. Ezután jeges vizet adunk hozzá és 2 ízben metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist 2 ízben vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékként kapott nyers 2,5-dihidro-2,5-dimetil-N-fenil-4-(l-pirrolidinil)-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3- -karboxamid-l,l-dioxidot feloldjuk 6 ml jégecetben és hozzáadunk 2 ml, 2 n sósavat. A reakciókeveréket 15 percig 100°-on melegítjük és lehűlés után hozzáadunk 50 ml jeges vizet. A terméket kiszűrjük, szárítjuk és xilolból átkristályosítjuk. 185 mg (48%) 2,5-dihidro-2,5-dimetil-4- -hidroxi-N-fenil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-3-karboxamid-1,1-dioxidot kapunk. Olvadáspontja bomlás közben 269—270°.

A kiindulási anyagot a következő módon állítjuk elő:

a) 2,5-Dihidro-2,5-dimetil-4-(l-pirrolidinil)-l,2-tiazino[5,6-b]indol-1,1 -dioxid

2,64 g (10 mmól) 2,5-dihidro-2,5-dimetil-l,2-tiazino[5,6-b]indol-4(3H)-on-l,l-dioxidot 1,0 g (14 mmól) frissen desztillált pirrolidinnel és 0,1 g p-toluolszulfonsavval 200 ml benzolban 96 óra hosszat vizleválasztó feltét alkalmazásával forralunk. 24—24 óránként azonos mennyiségű pirrolidint és p-toluolszulfonsavat adunk hozzá. A lehűlt reakciókeverékhez étert adunk és semlegesre mossuk. A szerves fázist szárítjuk, bepároljuk és etanolból átkristályosítva tisztítjuk. 1,4 g (44%) 2,5-dihidro-2,5-dimetil-4-(l-pirrolidinil)-l,2'tiazino{5,6-b]indol-l,l-dioxidot kapunk.

*H—MMR spektruma (deuterokloroformban): $*=

8,00 (m, 1) és 7,4 (m, 3; arom. H); 6,05 (s, 1, 3—H); 4,10 (s, 3, 5—CHj); 3,27 (s, 3, 2—CHj); 2,93 [m, 4,

^N-fCH^-]; 1,95 [m, 4, -(CH^-j.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

14