175529. lajstromszámú szabadalom • Izotiuronium-vegyületeket tartalmazó inszekticid, miticid és lepidoptericid kompozíciók
3 175529 4 fenil-csoport, benzil-csoport, metil-csoporttal helyettesített benzil-csoport vagy 2-6 szénatomos alkil-csoport, R, jelentése alkenil-csoport, fenil-csoport, benzil-csoport, difenil-metil-csoport, ,ciklohexil-csoport vagy 5-10 szénatomos alkil-csoport és X jelentése szerves sav csoport vagy szervetlen sav csoport. a szerves és szervetlen savak előnyösen a következők lehetnek: hidrogénjodid, hidrogénklorid, kénsav, oxálsav, krizanténumsav, ecetsav, para-toluol-szulfonsav, valamint (i-C3H70)2P(S)SH képletű vegyület, m CH3 (CH2 )s CH( OH)CH2 CH-CH(CH2 )7 COOH képletű vegyület és CH3(CH2)7CH=CH(CH2)7COOH képletű vegyület, n jelentése 0 vagy 1, a találmány szerinti új vegyületek. A találmány szerinti vegyületek előállítását az alábbi példák szemléltetik. 1. példa S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiurónium-hidrojodid 13,7 g (0,05 mól) l,3-di-n-heptil-2-tiokarbamidot 30 ml etanolban (2B) szuszpendálunk. Ehhez az elegyhez 8,3 g (0,0S5 mól) etiljodidot adunk és az egész elegyet 1 órán át gőzfürdőn visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradék nagyon viszkózus folyadék, n|)0 : 1,5336. A kitermelés: 21,1 g (99%-aaz elméletinelc). A cím szerinti vegyület szerkezetét mágneses magrezonancia spektroszkópia segítségével határoztuk meg. 2. példa S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiokarbamid (azl. példa szerinti izotiurónium sónak megfelelő szabad bázis) 21,5 g (0,05 mól) S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiurónium-hidrogénjodidot 50 ml trietilaminnal alaposan elkeverünk. Az elegy melegszik és szobahőmérsékletre történő hűtés után a szilárd trietilamin-hidrogénjodidot szűrjük és további 20 ml trietilaminnal mossuk. A szürletet és a mosófolyadékot egyesítjük és a trietilamint vákuumban forgó bepárló segítségével eltávolítjuk. A termék híg folyadék, amelynek súlya 15,0 g (95%-a az elméletinek), n|j : 1,4805. A szerkezetet, mint fent, mágneses magrezonancia spektroszkópiás utón határoztuk meg. 3. példa S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiurónium-hidrobromid 4,1 g (0,015 mól) l,3-di-n-heptil-2-tiokarbamidot 10 ml etanolban (2B) iszapolunk. Ehhez az elegyhez 2,2 g (0,02 mól) etilbromidot adunk és az elegyet gőzfürdőn 2,5 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet vákuumban betöményítjük, a maradék 5,3 g (100%-a az elméletinek) viszkózus folyadék, n^0:1,5181. A szerkezetet, mint fent, mágneses magrezonancia spektroszkópia segítségével határoztuk meg. 4. példa S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiurónium-hidroklorid 3,3 g (0,011 mól) S-etil-l,3-di-n-heptil-2-izotiokarbamid bázist 10 ml etanolban (2B) oldunk és az oldatot 5 °C hőmérsékletre hűtjük. Ehhez a hideg oldathoz 1,2 ml (0,015 mól) tömény vizes sósav-oldat és 5 ml etanol (2B) elegyét adjuk, miközben a reakcióelegyet 10 °C hőmérséklet alá hűtjük. A reakcióelegyet ezután vákuumban elpárologtatjuk és a maradékot 15 ml acetonban iszapoljuk, majd újból elpárologtatjuk. Az iszapolást és az újra elpárologtatást 15 ml éterrel megismételjük. A végtermék viszkózus folyadék, melynek súlya 3,7 g (92%-a az elméletinek), njj° : 1,5052.A címszerinti vegyület szerkezetét, mint fent, mágneses magrezonancia spektroszkópiás úton határoztuk meg. 5. példa S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiurónium-hidroacetd t 9.9 g (0,033 mól) S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiokarbamid bázist 25 ml benzolban iszapolunk. A reakcióelegyhez keverés közben 2 g (0,033 mól) jégecetet adunk részletekben, miközben a hőmérsékletet 36 °C alatt tartjuk. Az elegyet egy éjszakán át a környezettel megegyező hőmérsékleten állni hagyjuk, majd az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, 10 g (100%-a az elméletinek) viszkózus olajat kapunk maradékként, np° : 1,4826. A vegyület szerkezetét, mint fent, mágneses magrezonancia spektroszkópiás úton határoztuk meg. 6. példa S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiurónium-h:drokrizantémumát 6,0 g (0,02 mól) S-etil-1,3-di-n-heptil-2-izotiokarbamid bázist 3,4 g (0,02 mól) krizantémumsav 25 ml n-hexánnal készített oldatával elegyítjük enyhe melegítés közben. A reakcióelegyből az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradék viszkózus anyag, melynek súlya 9,4 g (100%-a az elméletinek), n|j 51,4920. A vegyület szerkezetét, mint fent, mágneses magrezonancia spektroszkópia segítségével határoztuk meg. 7. példa S-etil-l-t-oktil,3-oktü-2-izotiokarbamid (a 3. példában előállított izotiurónium sónak megfelelő szabad bázis) 7.9 g (0,17 mól) S-etil-l-t-oktil,3-oktil-2-izotiurónium-hidrogénjodidot 25 ml trietilaminnal alaposan összekeverünk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a szilárd trietilamin-hidrogénjodidot szűrjük és 15 ml benzollal mossuk. A szürletet és a mosófolyadékokat egyesítjük és a fölösleges mennyiségű trietilamint és a benzolt vákuumban eltávolítjuk. A párlási maradékként kapott híg folyadék súlya 4,9 g (89%-a az elméletinek), nj^° : 1,4758. A vegyület szerkezetét, mint fent, mágneses magrezonancia spektroszkópiás úton határoztuk meg. 8. példa S-etil-1,3-di-n-oktil-2-izotiokarbamid 6,8 g (0,015 mól) S-etil-1,3-di-n-oktil-2-izotiurónium-hidrogénjodidot 50 ml benzolban oldunk, az oldatot elválasztó edénybe töltjük és 80 ml 1%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá. Az elegyet alaposan összerázzuk, majd a képződött emulzió megtörésére szűrjük, ezután elválasztó edénybe öntjük, az alacsonyan levő bázikus vizes réteget eltávolítjuk és a benzolos fázist 25 ml híg vizes nátriumklorid-oldattal egyszer mossuk. A benzolos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és szűrjük, a szűrletből az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradék 3,9 g (79%-a az elméletinek) világos folyadék, n^0 :1,4726. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
