175485. lajstromszámú szabadalom • Tárcsafék járművek, elsősorban gépkocsik részére
3 175485 4 végződik és, hogy a másik ilyen felület az ütköző felület. Ily módon a fékpofák billenő csapágyát egyszerűen a hátoldali határfelületei között létrejövő tetőéi hátsó része alkotja. Az említett tetőéi túlzott lekerekítésének és ezzel a billenési tengely nemkívánt áthelyeződésének elkerülésére a találmány egy további ismérve szerint célszerű lehet az, ha az ütköző felület bizonyos távolságra végződik a billenési tengelytől, továbbá, ha a billenési tengely és az ütköző felület között a fékpofának egy szakaszon a féktárcsa irányába visszaugró hátsó felülete van. A rajzokon a találmány kiviteli példájaként vázlatosan metszetben van feltüntetve egy tárcsafék, mégpedig a következők szerint: 1. ábra tárcsafék új, még nem kopott fékbetéttel, 2. ábra tárcsafék részben elkopott fékbetéttel és 3. ábra tárcsafék maximális mértékben elkopott fékbetéttel. Az 1. ábrán látható tárcsaféknek olyan 1 féknyerge van, amely az itt csak a lényeges alkatrészeivel ábrázolt, a 2 tengely körül elfordulni képes 3 féktárcsát sugárirányban kívülről U-alakban fogja át. Az 1 féknyereg egyik 4 szárán van az 5 működtető szerkezet, mely a csak vázlatosan ábrázolt 6 dugattyút fogadja magába. A 4 szár a 2 tengely irányába meg van nyújtva és a nem ábrázolt, forgásmentesen rögzített elemen a 2 tengelyt merőlegesen metsző, a rajz síkjára merőleges 7 forgástengely körül elbillenthetően van csapágyazva. Az 1 féknyereg másik 8 szára lényegesen rövidebb és nincs rajta működtető szerkezet. A két 4 és 8 szár, valamint a 3 féktárcsa között van az a két 9 és 10 fékpofa, amelyek mindegyike egy fékbetéttel, 11 -el illetve 12-vel van ellátva. Az 1. ábrán a 11 és a 12 fékbetét kopás nélküli állapotban, teljes vastagságával van feltüntetve A 9 és 10 fékpofák a 7 forgástengellyel párhuzamos 13 és 14 billenési tengely körül billenőképesen támaszkodnak a 4 szárhoz képest csak hosszában eltolhatóan vezetett 6 dugattyúnak, illetve a 8 szárnak. A 11 és 12 féKbetétnek a 3 féktárcsával ellentétes hátoldalán van a 3 féktárcsa felé nyíló a tompa szöget bezáró 15 és 16 felület, melyeknek síkja, amint az a 10 fékpofánál a 17 síkkal van jelölve, egymást az illető 13, illetve 14 billenési tengelyben metszi. A még nem kopott 11 illetve 12 fékbetéteknél a 15 felületek a 6 dugattyú 18 homlokfelületére, illetve a 8 szár 19 belső felületére fekszenek rá, míg a 16 felületek a féktárcsa felé billenve helyezkednek el. A 15 felületek a 13 illetve a 14 billenési tengelynél végződnek, a csatlakozásnál a 9 és a 10 fékpofának olyan 20 hátsó felülete van, amelyik a féktárcsa irányába hátratolva helyezkedik el és a 16 felületig nyúlik. A 13 és a 14 billenőtengelyt tartalmazó billenőcsapágy tehát tompa késéi alátámasztásként van kiképezve. A 11 és a 12 súrlódó betétnek 21 és 22 a súrlódási középpontja, mely úgy helyezkedik el, hogy a 3 féktárcsa síkjához képest a 21 és 22 súrlódási középponton áthaladó 23 és 24 merőlegesek, tehát a féktárcsa síkjára merőleges, a 21, illetve 22 súrlódási középpontot tartalmazó egyenesek a 13, illetve a 14 billenési tengelyek mellett a 9, illetve 10 fékpofák 16 felületeinek oldalán bizonyos távolságban helyezkednek el. A 16 felületek a 13, illetve a 14 billenőtengelyektől térben távolabb alkotják azokat az ütköző felületeket, amelyek a 18 homlokfelülettel, illetve a 19 belső felülettel a 9, illetve a 10 fékpofa billenőmozgását határoló 16 és 18, illetve 16 és 19 ütközőket képezik. A tárcsafék üzeme közben a 21 és a 22 súrlódási középponthoz képest a 13 és 14 billenési tengelyen keresztül eltolódva kifejtett 25 szorítóerő következtében a 11 és a 12 fékbetét fokozottabban kopik a 15 felületnek megfelelő oldalon, a növekvő kopásnak megfelelően így a 9 és 10 fékpofák a 13, illetve a 14 billenési tengely körül elfordulnak és ez alatt a 15 felületeik eltávolodnak a 18 homlokfelülettől, illetve a 19 belső felülettől, amint ez a 2. ábrán látható. Amikor a 11 és 12 fékbetét a 2. ábrán feltüntetett kopási állapotot bizonyos mértékig meghaladó kopást szenved el, akkor a 16 felületek érintkezésbe kerülnek a 18 homlokfelülettel, illetve a 19 belsőfelülettel, ami a 9 és a 10 fékpofa további billenését a 13 és a 14 billenési tengelyük körül megakadályozza. Egyidejűleg a 25 szorítóerő egy része az egymáshoz szoruló 16 és 18, illetve 16 és 19 felületeken adódik át, aminek következtében az eredő szorítóerő helye a 16 felületek irányába helyeződik át. Az áthelyeződés a 21 és 22 súrlódási középpontokon át a 16 felületek irányába úgy történik, hogy ezután ezen az oldalon a 11 és a 12 fékbetét fokozott kopása lép fel. Az 1 féknyeregnek a 11 és 12 fékbetét kopásával a 7 forgástengely körül jelentkező elfordulása ezt a folyamatot elősegíti. A 11 és 12 fékbetétek maximális kopása esetén a 3. ábrán látható helyzetet érjük el, amelyben a 16 felületeknek a 18 homlokfelülettel, illetve a 19 belső felülettel történő érintkezése mellett a 9 és a 10 fékpofa a 3 féktárcsa síkjával párhuzamos helyzetben van. Ezáltal a 11 és a 12 fékbetét teljes és egyenletes kopása valósul meg a betétek egész felületén. Az ábrázolt kiviteli példától eltérően az is lehetséges, hogy a 9 és a 10 fékpofák 16 felületeit a 13, illetve a 14 billenési tengelyekig meghosszabbítjuk, tehát nem létesítünk visszaugró 20 felülettel semmiféle felületdarabot. Az ekkor a 15 és a 16 felületek között képződő, a billenőcsapágyat alkotó él mindenesetre hajlamos lesz az üzem alatt a lekerekedésre, ami a 13 illetve a 14 billenőtengely nemkívánt áthelyeződését okozhatja. Szabadalmi igénypontok: 1. Tárcsafék járművek, elsősorban gépkocsik részére olyan U alakú, a féktárcsát átfogó féknyereggel, amely a féktárcsa síkjával párhuzamos tengely körül elfordulhat továbbá, amelynek az egyik szárán működtető szerkezet van az egyik fékpofának a féknyereghez képest a féktárcsa irányába történő előtolására, amelynek a másik szárára pedig a másik fékpofa támaszkodik úgy, hogy a fékpofák 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
