175485. lajstromszámú szabadalom • Tárcsafék járművek, elsősorban gépkocsik részére
175485 MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1978. VIII. 29. (KO-2943) F 16 D 55/224, B60T 1/06 Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1977. VIII. 30. (P 27 38 970.4) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. Megjelent: 1981. II. 28. I. 28. (a.-.. a , » » '• Feltalálók: Szabadalmas: Bieker Dieter, konstruktőr, Remscheid, Baronnet Pierre, mérnök, München, Knorr-Bremse GmbH, München, dr. Saumweber Eckart, oki. mérnök, Gauting, Furtner Rudolf, mérnök, Német Szövetségi Köztársaság Pfaffenhofen, Német Szövetségi Köztársaság Tárcsafék járművek, elsősorban gépkocsik részére 1 A találmány járművek, elsősorban gépkocsik részére alkalmas olyan tárcsafékre vonatkozik, amelynek U alakú, a féktárcsát átfogó féknyerge van, ez a féknyereg a féktárcsa síkjával párhuzamos forgástengely körül elfordulni képes, az egyik szárán van 5 a működtető szerkezet az egyik fékpofának a féknyereghez képest a féktárcsa irányába történő előretolására, a másik szárára pedig a másik fékpofa támaszkodik úgy, hogy a fékpofák egyidejűleg az említett forgástengellyel lényegében párhuzamo- 10 san haladó tengely körül billenőképesen vannak megtámasztva a működtető szerkezet működtető eleméhez, illetve a másik szárhoz képest. Az ilyen lengőnyerges tárcsafékeknél nehézséget okoz az, hogy a féknyeregnek a féktárcsa síkjához 15 képesti relatív elfordulása ellenére elérjük a féktárcsán a fékpofákra rögzített fékbetétek mindig egyenletes, teljes felfekvését, valamint legalább a végállásnál a fékbetétek egész felületére kiteijedő egyenletes, maximális elkopását. A fékpofák részére 20 az eddig ismertté vált ilyen célú vezetőszerkezetek nehezen helyezhetők el a tárcsafék korlátozott terében, működésük érzékeny zavarokra és a tárcsafék tekintetében további előállítási költséget jelentenek. 25 A találmány feladata az, hogy a bevezetésben említett jellegű tárcsaféket egyszerű, olcsó módon úgy alakítsa ki, hogy ezáltal minden kopási fázisban a fékbetét kedvező felfekvését érjük el a féktárcsán, továbbá, hogy a fékbetétek megenge- 30 2 dett kopásának végállapotában ezek a teljes felületükön egyenletes, maximális kopást mutassanak. A találmány szerint ez a feladat azáltal nyer megoldást, hogy a fékpofák súrlódási középpontján áthaladó, a féktárcsa síkjára merőleges egyenestől bizonyos távolságra, erre merőlegesen van ezeknek a fékpofáknak egy billenési tengelye, továbbá, hogy ezeknek a fékpofáknak a billenési tengelyéhez képest az említett merőleges egyenes felé eső oldalon a billenési tengelytől térben távolabb olyan ütköző felülete van, amely a fékpofák fékbetéteinek maximális kopása esetén a féktárcsával párhuzamos helyzetben érintkezik a féknyereg, illetve az abban billenésmentesen vezetett elem ellentétes felületén, mint a billenőmozgást határoló ütköző. Ennek a kiképzésnek következtében a fékbetét kopásának végső szakaszában a fékpofák a féktárcsára olyan vezetést és nyomást gyakorolnak, hogy a fékpofák maximálisan lekopott állapotának elérésekor ezek a féktárcsával párhuzamos helyzetben vannak és így a fékbetétek a teljes felületükön egyenletesen kopnak el. A találmány egy további ismérve szerint célszerű lehet az, ha a ütköző felület síkjában van a billenési tengely. Célszerű lehet ezenkívül az, ha a fékpofának a fékbetéttel ellentétes oldalán, a féktárcsa felé nyíló szöggel egymáshoz hajló olyan felületei vannak, amelyeknek síkjai egymást a billenési tengelyben metszik úgy, hogy ezeknek a felületeknek legalább az egyike a billenési tengelyben 175485
