175446. lajstromszámú szabadalom • Vágány-elrendezés, különösen városi vasútakhoz
3 175446 4 — lévén nem tömbsínt szorítanak — igen bonyolult a keresztmetszete. További hátránya a megoldásnak az, hogy csak párhuzamos oldalú síncsatornáknál alkalmazható. Más megoldást ismertet a 171 856 számú oszt- 5 rák szabadalmi leírás amely rugalmas sínfektetésre vonatkozik. E találmány értelmében a villamos-síneket rugalmas alátétekre fektetjük, és rugalmas profilcsíkokkal fogjuk be. A sínek melletti útburkoló kövek időjárásálló és öregedésálló gumiból vagy 10 hasonló rugalmas anyagból készült rugalmas profilcsíkokba vannak beágyazva, amelyek az alsó felületeket és az útburkoló köveknek a sínek felé forduló oldalfelületeit határolják. A hivatkozott osztrák műszaki megoldás csupán 15 a sínek leszorítás nélküli beágyazását alkalmazza nagyméretű üreges gumielemekkel, mégpedig kockakő burkolatban, és előregyártott elembe tömbsín mellé bepréselt gumiszalag rögzítésre nem nyújt útmutatást. 20 A 19 209 számú brit szabadalmi leírásban szerepelnek úgynevezett tökéletesített villamosvasútsínek. A találmány lényege az, hogy a sírveket megfelelő kiugrásokkal alakítják ki, amelyre bármely jármű felütközhet és amely a kereket a 25 horonyból kiemeli. Ennél a műszaki megoldásnál tömbsín jellegű sínszálakat helyeznek el az út szintjéhez képest lesüllyesztett árokban. Ezen túlmenően a brit leírás a pályalemezeken kialakított sínvályúkkal és rög- 30 zítő gumiszalagokkal nem rendelkezik és így a sínszálak elasztikus rögzítése nincs megoldva. Az 1 091 323 számú USA szabadalmi leírás más fejlesztési tendenciát képvisel. Itt a sínszálak rugalmas elhelyezését a talaj szintje alatt kialakított 35 árokban elhelyezkedő vályú fabetétje biztosítja, amely utóbbira tömbsín jellegű sínszál alsó hornyon illeszkedik. Az USA leírás szerinti megoldás azonban nem biztosítja a sínszálak oldalirányú rögzítését és a 40 gumiszalag hiánya csapadék esetén nemkívánatos átszivárgásokat okozhat. Ezt igyekszik kikerülni a 26 463 számú NDK leírás hengerelt sínprofillal. Itt egy vályúval és egyenes szakasszal rendelkező (horog keresztmet- 45 szetű) sínszál azt egyik felületén körülvevő aszimmetrikus profilú, belül üreges elasztikus anyaggal van körülvéve, amely a rugalmas felfekvést biztosítja. Fenti megoldás azzal a hátránnyal rendelkezik, 50 hogy speciális kialakítású és csak jelentős műszaki ráfordítással hozható létre. Mindezek ellenére a sínszál rögzítése nem kielégítő. Ismeretesek továbbá olyan sínrögzítések, amelyek vasbetonaljzatban kiképzett süllyesztékben ve- 55 zetik a sínt. Ilyet ismertetnek például az 1 809 955 számú, az 1 935 531 számú, valamint a 2 045 274 számú NSZK szabadalmi leírások. Az 1 809 955 számú szabadalmi leírás műgyanta rögzítési eljárást tartalmaz. A szabadalmi leírás ki- 60 fejezetten olyan sínek rögzítését védi, ahol „síntalpból, síngerincből és sínfejből álló síneket alkalmaznak”. Az alkalmazott műgyanta két komponensű. A műanyag ágyazattal rögzített sín rugalmas ágyazata révén nagyon jó tulajdonságokkal rendel- 65 kezik, a pályával szemben támasztott statikus és dinamikus erők felvételére optimálisan alkalmas. Az alkalmazott műgyanta több komponensű, csak képlékeny állapotban önthető a sín ágyazatba. Következésképp száradási illetve kötésidő igénye van. A szabadalmi leírás utal arra, hogy a kötési, illetve száradási időt a termő-eljárással gyorsítani lehet. A pályatest üzemszerű használata csak a megszáradás után következhet be. E hátrányos tulajdonság megnöveli a pályaépítési időt. Síncserék a természetes elhasználódás miatt is bekövetkeznek, előfordul egyéb meghibásodás is, ami műszakilag megköveteli a sín kicserélését. A műgyanta eltávolítására, majd a sín kiemelésének elvégzési lehetőségének biztosítására vegyszeres oldást ír elő a szabadalom. Ez az eljárás szintén időigényes és közben a pálya nem használható. Az 1 935 531 számú NSZK szabadalmi leírás szintén vasbeton aljzat felhasználásával a sínekkel egy szinten levő vasúti átjárók vágánytartólapjaira vonatkozik. Sínrögzítésre a szokásos sínrögzítőberendezéseket alkalmazza különleges elhelyezésbe annak érdekében, hogy az aljzatban elhelyezett vályú szélessége optimálisan a legkedvezőbb legyen. Az alkalmazott sín hagyományos, a sín rögzítése csavarkötéssel van megoldva és kifejezetten szintbeli átjárókra vonatkozik. Továbbra is fennáll a sín melletti párhuzamos szemét és szennyeződés gyűjtő vályú, ami fokozott tisztításigényes. A 2 045 274 számú NSZK szabadalmi leírás csavaros és feszítőékes eljárást dolgoz fel részekből összerakható vasbetonelem aljzat felhasználásával. A négyféle betonelem gyártása szigorú tűréshatárt követel úgy a betonelemek gyártásánál, mint a pálya építésénél egyaránt. A beton alépítmény nehezebb és így az 1 cm2-re eső terhelés is lényegesen nagyobb. A csapadékvíz elvezetése a betonelemekbe elhelyezett csatornákon keresztül az alaplemez közé is ki van alakítva, ami az alsó talaj felázásához vezethet. A többlet beton alépítmény a pályaépítés nagyobb költségét' is magába foglalja úgy a gyártás mint a szállítás vonatkozásában. A pálya közútként nem használható. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan vágányrendszert hozzunk létre, ahol a vasbetonelemek és a sín között olyan rugalmas kapcsolat van, amely gyors építést és síncserét tesz lehetővé. Fentieken túlmenően célul tűztük ki, hogy a vágányrendszer szerelése gépesíthető legyen, a csavarkötések ne kerüljenek alkalmazásra, valamint a jelenleg ismeretes gyantás anyagok száradási és oldási ideje kiküszöbölhető legyen. A kitűzött célnak olyan vágányelrendezéssel teszünk eleget, amely különösen városi vasútaknál alkalmazható. Az elrendezés célszerűen beton-pályaelemekbe rugalmasan elhelyezett vályús sínszálakat tartalmaz, ahol a pályaelemek keresztmetszetében lefelé szélesedő síncsatomákkal rendelkeznek, amelyeknek alsó felületén a sínszálak elasztikus szalagon fekszenek fel. A sínszálakat oldalirányban a síncsatornák belső falai és a sínszálak oldalai közé illeszkedő profilos gumiszalag rögzíti. 2
