175441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás négytagú ciklusos ketonok előállítására

3 175441 4 gyületekkel még enyhe reakciókörülmények között is teljes mértékben a megfelelő gyűrűs vegyületté alakulnak. Ily módon l-klór-l-dimetilamino-2-metil­­-prop-l-én már 20—30 °C hőmérsékleten, cinkklorid jelenlétében metilénkloriddal már néhány óra alatt 1.1- diklórbutadién vegyületté alakul. A kapott gyű­rűs adduktum hidrolízise révén 80%-os hozammal 2.2- dimetil-3-(0)/3-diklórvinil)-ciklobutanont kapunk. A kapott vegyületet brómozva, majd vizes nátron­lúggal kezelve kvantitatív mennyiségben kapjuk a piretrum típusú rovarirtó anyagok elkészítéséhez szükséges permetrin savat [2,2-dimetil-3-(|3j3-diklór­­vinil)-ciklopropánkarbonsav]. Ezek az eljárás-lépések korábbi szabadalmi bejelentésünkben (P 26 38 356 2, Le A 17389) vannak leírva. Az ott leírt megoldás szerint a lépéseket külön-külön hajtjuk végre, és az egyes közbenső termékeket izoláljuk, ami a technológiai megvalósítás szempontjából nem kedvező. A technológiai megvalósítás szempontjából elő­nyösnek mutatkozott egy egyszerűbb megoldás ki­dolgozása, ahol N,N-diszubsztituált karbonsavami­­dokat amidokloriddá alakítjuk, majd a kapott ve­gyületet dehidrohalogénezzük, és a kapott a-klór­­énamint valamely olefinvegyülettel reagáltatva négy­tagú ciklusos ketonná alakítjuk. A találmány tárgya eljárás az I általános képletű ciklobutanonszármazékok előállítására, ahol R1 és R2 hidrogénatom vagy 1 —4 szénatomos alkil­­csoport, R3 jelentése hidrogénatom adott esetben halo­génatommal-, acetoxi-, tioacetoxi-, acet­­amido-, 1-4 szénatomos alkoxi-, ciano-, p-tolilszulf onil-csoporttal szubsztituált 1—4 szénatomos alkil-csoport, vagy R4-gyel és a szomszédos szénatommal együtt egy 3 tagú gyűrű, továbbá adott esetben halogénatommal szubsztituált 2-6 szénatomos alkenil-csoport, R4 hidrogénatom, 1 4 szénatomos alkil-cso­port vagy fenilcsoport, Rs hidrogénatom vagy R6-tal és a szomszédos szénatommal együtt egy 3-6 tagú gyűrű, R6 hidrogénatom vagy Rs-tel és a szomszédos szénatommal együtt egy 3-6 tagú gyűrűt képez­nek. A célvegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű N,N-diszubsztituált karbonsavamidot, ahol Rs és R6 jelentése a fenti, R7 és R® azonos vagy különböző, 1-4 szénatomos alkil-csoport, valamely szervetlen savhalogeniddel reagál­­tatjuk, majd az így nyert amidokloridot egy tercier aminnal valamint egy III álta­lános képletű olefin vegyülettel, ahol R1 és R4 jelentése a fenti, egy Lewis-sav jelenlétében reagáltatjuk, majd a kapott vegyületet hidrolizáljuk. A találmány szerinti eljárásnál valamely N,N-di­­szubsztituált karbonsavamidot egy szervetlen savhalo­geniddel reagáltatunk, majd ezt követően egy terci­­eramint tartalmazó reakcióelegyben Lewis sav jelen­létében egy olefinnel reagáltatjuk. Ámbár a Lewis savak az aminohidrokloridokkal és részben exoterm reakció során a tercieraminokkal is reagálnak, a gyűrűzárás mégis a várakozásnál nagyobb mértékű hozamot ad. A Lewis-savak az in szitu képződött a-klorénamin reakciójához szükségesek. Az észlelt eredményeink meglepőek és lehető­séget nyújtanak arra, hogy könnyen hozzáférhető, olcsó kiindulási anyagokat felhasználva gyűrűzárást hajtsunk végre és a reakcióképes a-klorénamin-ve­­gyületek felhasználásával négytagú ciklusos keton­­vegyületeket állítsunk elő. A találmány szerinti eljárást négy rész lépéssel írhatjuk le, a lépéseket a közbenső termékek izolá­lása nélkül hajtjuk végre. A) lépés Az A) lépésben egy II általános képletű karbon­savamidot, adott esetben egy oldószer, mint például dietiléter, kloroform, toluol, metilénklorid, klórben­zol, tetrahidrofurán dibutiléter, benzol, 1,2-diklór­­etán, 1,1,2,2-tetraklóretán széntetraklorid, aceto­­nitril, ciklohexán vagy petroléter jelenlétében, —10 és 100 °C közötti hőmérsékleten, célszerűen —10 és 40 °C között, valamely szervetlen savhalogenid­del ismert módon reagáltatjuk. Szervetlen savhalogenidként alkalmazhatunk pél­dául tionilkloridot, foszgént, foszforpentakloridot, tionilbromidot, vagy foszfortrikloridot, különösen kedvező a foszgén alkalmazása. A reakciót oly módon hajthatjuk végre, hogy a karbonsavamidot és adott esetben valamely oldó­szert egy reakcióedénybe viszünk, majd a szervet­len savhalogenidet, célszerűen foszgént vagy tionil­kloridot, hűtés közben vagy hőkezelés alatt részle­tekben hozzáadagoljuk. Célszerű a szervetlen savha­logenidet a savamid mennyiségének megfelelően moláris arányban alkalmazni. Némelykor a savhalo­genidet 1,1-1,3 mólekvivalens mennyiségben vi­szünk a reakcióelegyhez. Egyes esetekben az oldószertől és az alkalma­zott II általános képletű savamidtól függően a szervetlen savhalogenid hozzáadásakor vagy a hoz­záadás után a reakcióelegyben kristályos addídós vegyület képződik. A szervetlen savhalogenid hozzáadása után kez­dünk hozzá a B lépés végrehajtásához. Gyakran célszerű azonban, hogy a reakcióelegyet egy ideig szobahőmérsékleten keverjük, hogy az esetleges el nem reagált szervetlen savhalogenidet például desz­­tillációval, adott esetben csökkentett nyomás alatt, eltávolítsuk. Egy másik eljárásmegoldás szerint a szervetlen savhalogenidet megfelelő oldószerrel hozzuk össze, majd hűtés vagy hőkezelés közben, a savamidot részletekben hozzáadjuk. Ennél a megoldásnál is a fent említett moláris arányokat vesszük figyelembe. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyag­ként számos II általános képletű savamidot használ­hatunk. Példaként az alábbiakat említjük: sav­­amidok, amelyek az alábbi karbonsavakból szár­maztathatók: izovajsav, ecetsav, propionsav, izovale­­riánsav, vajsav, kapronsav, laurinsav, sztearinsav, izovaleriánsav , klórecetsav, fenilecetsav, a-etilvaj­­sav, a-metilvajsav, adipinsav, adipinsavmonoetilész­­ter, 0,0-dimetilvajsav, ciklohexánkarbonsav, ciklo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom