175423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirazol-származékok előállítására
5 175423 6 túlmenően ezek a vegyületek gyakran gyors hatáskezdettel, nagy hatáserősséggel és hosszú hatástartammal tűnnek ki, felszívódásuk kedvező és így galénusi készítményekben viszonylag jó a stabilitásuk. Az (I) általános képletű pirazol-származékok a testben másként alakulnak át, mint az ismert gyulladásgátló hatású vegyületek. Az új vegyületek alkalmasak a galénusi gyógyszerészeiben szokásos vívőanyagokkal kombinálva a következő betegségek kezelésére: a) lokálisan: a contactdermatitis, különféle ekcémák, neurodermatitis, eritrodermia, elsőfokú égések, pruritus vulvae et ani, rosacea, erythematodes curaneus, psoriasis, Lichen ruber planus et verrucosus, b) orálisan: az akut és krónikus polyarthritis, neurodermatitis, asthma bronchiale, szénanátha és hasonlók gyógyítására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyászati hatásosságával kapcsolatban a következő vizsgálatokat végeztük. Carragenin mancs-ödéma vizsgálat (lásd Proc. Soc. Exptl. Biol. Med. 111 1962., 544) Patkánymancsba akut, exszudációs gyulladást hoztunk létre, Carragenin-oldat injekció révén. Ez a gyulladás gyulladáscsökkentő szerekkel gátolható. Az ödéma térfogatát mértük. A vizsgálatokhoz 120-140 g súlyú hím (SPF) Wistar-patkányokat használtunk. A vegyületek orális adagolása előtt 16 órával az állatoktól az élelmet megvontuk, vizet tetszés szerint kaptak. Gyulladást kiváltó anyagként Carragenint használtunk. lOmg/liter Carragenint 0,9%-os konyhasóoldathoz adtunk, ebből 0,1 ml-t injekció formájában a patkánymancsokba juttattunk. A vizsgálandó vegyületekből az egyes dózisokat kísérleti állatonként egyszer, az ödéma indukció előtt egy órával 0,5 ml hordozó/100 g testsúly alkalmazása mellett adtuk be. Hordozóként fiziológiás konyhasó-oldatot használtunk, a nem vízoldható vegyületek esetében fiziológiás nátriumkloridoldatban mikroszuszpenziót készítettünk. Minden egyes dózis-csoporthoz 5 állatot használtunk. A jobb hátsó mancs térfogatának műszeres mérése után a vegyületeket orálisan adtuk be, 1 órával később 0,1 ml izgatószert tartalmazó anyagnak a talpba injekciózásával gyulladást hoztunk létre. További 3 óra múlva a mancs-térfogatot ismét megmértük és a gyulladásgátlás mértékét kiszámítottuk. A kiértékelés a következőképpen történt: %-os gátlás = 100- Y 'too z Y = a kezelt csoportoknál az átlagos mancs-térfogat különbség, Z = a kontroll csoportoknál az átlagos mancs-térfogat különbség. Adjuvans—Arthritis vizsgálat (lásd Brit. J. Pharmacol., 21 1963, 127) Freundschem Adjuvans (M. butyricum) injekció beadása után a patkányoknál kb. két hét leforgása alatt sokizületi gyulladás (polyarthritis) fejlődik ki, amely gyulladásgátló anyaggal gátolható. A kísérlethez 110-190 g súlyú, Lewis (LEW) fajtájú nőstény és hím patkányokat használtunk. Az állatok ivóvizet és élelmet is kaptak. Minden egyes dózis-csoporthoz 10 patkányt használtunk. Gyulladást kiváltó anyagként Mycobacterium butyricum-ot (Difko cég, Detroit) alkalmaztunk. 0,5 mg M. butyricum 0,1 ml hígan folyó paraffinban (DAB 7) készített szuszpenzióját a jobb hátsó mancsba adtuk, talpba beadott injekció formájában. A vizsgált vegyületeket a kísérlet 11. napjától kezdve naponta, 4 napon keresztül orálisan adagoltuk. A vegyületeket tiszta vizes oldatként vagy kristályszuszpenzióként, izotóniás nátriumklorid-oldatban adtuk be. A kísérlethez a patkányokat testsúlyukat figyelembe véve különböző csoportokra osztottuk úgy, hogy egy-egy csoportba lehetőleg azonos súlyú állatok kerüljenek. A jobb és bal hátsó mancs térfogatát műszeresen mértük, ezután a jobb hátsó mancsba 0,1 ml adjuvánst tartalmazó injekciót adtunk a talpba. A jobb hátsó mancsokat a kísérlet 14. napjától kezdve a kísérleti időszak befejezéséig mértük. Ugyancsak mértük a kísérlet 14. napjától kezdve a bal hátsó mancsot, amelybe izgatószert nem injekcióztunk. A kísérlet időtartalma 3 hét volt. Az eredmények kiértékelése a következőképpen történt: Y • 100 %-os gátlás = 100-----------y = a kezelt csoportban levő állatok mancs térfogatának átlagos különbsége z = a kontroll csoportban levő állatok mancs-térfogatának átlagos különbsége. Ulcusvizsgálat (lásd Arch. Int. Pharmacodys. 192, 1971, 370 ff) A nem-szteroidos gyulladásgátlókkal végzett terápiánál gyakori komplikáció a gyomorfekély fellépése. Ez a mellékhatás állatkísérletekkel bizonyítható. A kísérlethez hím Wistar-patkányokat (SPF) használtunk. Az állatok súlya 130 ±10 g volt. A kísérlet megkezdése előtt 16 órával az állatoktól az élelmet megvontuk, ivóvizet tetszés szerint kaptak. Dózisonként 5-5 állatot vizsgáltunk. A vegyületeket egyszer, orálisan, nátriumkloridban oldva, vagy kristály szuszpenzió formájában adagoltuk. A vegyületek beadása után, 3 órával difenilkék színezék 3%-os oldatából 1 ml-t intravénás injekció formájában beadtunk és az állatokat leöltük. A gyomrot kimetszettük és mikroszkóp alatt meghatároztuk a hámsejt-elváltozások és fekélyek számát és nagyságát, ami a színezék hatására szembetűnő volt. A kísérletek eredményeit a következő, I. táblázatban foglaljuk össze. A táblázatból látható, hogy a találmány szerinti, 1. és 2. vegyületek az ismert, szerkezeti analóg 3., 4. és 5. vegyületeket hatásukban felülmúlják, mert erősebb gyulladásgátló hatással rendelkeznek és/vagy kevésbé váltanak ki gyomorfekélyt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
