175423. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirazol-származékok előállítására

3 175423 4 sóikká alakítjuk vagy valamely rövidszénláncú alkil­­-csoporttal észterezzük, vagy c) egy (IV) általános képletű pirazol-származé­­kot, ahol R.!, R2, R3, R« és n jelentése a fenti diazometánnal reagáltatunk, a képződött diazoke­­tont víz ammónia vagy rövidszénláncú alkohol je­lenlétében átrendezzük és jelenlevő nitro-csoporto­­kat redukálunk, észter-csoportokat elszappanosítunk vagy amid-csoportokat dehidratálunk. Az a) változatnak megfelelő találmány szerinti eljárást olyan körülmények között hajthatjuk végre, amilyeneket szokásosan halogénatomoknak ciano­­-csoportokkal való kicserélésénél alkalmazunk. Ennél az eljárásváltozatnál kiindulási anyagok­ként olyan (II) általános képletű vegyületeket al­kalmazunk előnyösen, amelyek Y szubsztituens­­ként klór-, bróm- vagy jódatomot tartalmaznak. A reakciót előnyösen valamely dipoláros, pro­tonmentes oldószerben (így dimetilformamidban. N-metilacetamidban, N-metilpirrolidonban, acetonit­­rilben, dimetilszulfoxidban, vagy hexametilfoszfor­­savtriamidban) vételezzük ki. Alkálifémcianidként ennél a reakciónál előnyösen nátriumcianidot vagy káliumcianidot használunk. Ennél a reakciónál nagy mértékben növelhetjük a reakciósebességet, ha a reakciót valamely korona­­-éter jelenlétében hajtjuk végre. (pl. dibenzo-18- crown-6 = dibenzo[b,k][l,4,7,10,13,16]hexaoxa-cik­­looktadekán). A b) változatnak megfelelő találmány szerinti eljárást úgy vételezzük ki, hogy a ciánecetsavésztert (így például a ciánecetsavmetilésztert vagy a cián­­ecetsav-etilésztert) vagy a malonsavdialkilésztert (így például a malonsav-dimetilésztert vagy a ma­­lonsav-dietilésztert) valamely közömbös oldószerben előbb egy protonelvonó szerrel és utána egy (III) általános képletű pirazol-származékkal (előnyösen kloriddal, bromiddal vagy jodiddal) reagáltatjuk. Ennél a reakciónál közömbös oldószerekként például szénhidrogének (így benzol, xilol vagy tolu­ol) vagy éterek (így dioxán, tetrahidrofurán vagy glikoldimetiléter) alkalmasak. Protonelvonó szerként ennél a reakciónál alkálifémalkoholátokat (így nát­­riummetilátot vagy kálium-tere-butilátot), alkálifém­­hidrideket (így nátriumhidridet vagy káliumhidri­­det), alkálifémamidokat (így nátriumamidot vagy káliumamidot) vagy talliumalkil-vegyületeket (így talliumetilátot) használunk. A reakció befejezése után a képződött észtere­ket önmagában ismert módon elszappanosítjuk (így például bázisokkal, így nátriumhidroxiddal, nátri­umkarbonáttal, káliumhidroxiddal, káliumkarbonát­tal vagy káliumhidrogénkarbonáttal víz jelenlété­ben) és hevítéssel dekarboxilezzük. A dekarboxile­­zést oldószerek nélkül vagy valamely magas forrás­pontú oldószer (így xilol, klórbenzol vagy dekalin) jelenlétében egyaránt végezhetjük. A c) változatnak megfelelő találmány szerinti eljárást olyan körülmények között hajtjuk végre, amilyeneket szokásosan az Amdt-Eistert-szintézi­­seknél alkalmazunk. így a (IV) általános képletű vegyületeket (amelyeket úgy állítunk elő, hogy a megfelelő karbonsavakat valamely klórozó szerrel, így tionilkloriddal, foszforoxikloriddal vagy foszfor­­pentakloriddal reagáltatjuk) éteres diazometán-ol­dattal reagáltatjuk és a képződött diazoketonokat vízben rövidszénláncú alkohollal vagy ammónium­­hidroxid-oldattal kolloid réz, ezüst, ezüstoxid vagy ezüstnitrát jelenlétében reakcióba hozzuk és így az (I) általános képletnek megfelelő savakat, savamido­­kat vagy savésztereket kapjuk. Az (I) általános képletű ciano-vegyületeknek adott esetben ezt követő hidrolízise ugyancsak a szakterületen jól ismert körülmények között törté­nik. így a nitrileket például erős ásványi savakkal (elsősorban sósavval vagy kénsavval) részlegesen a megfelelő amidokká vagy szigorú körülmények kö­zött a megfelelő karbonsavakká hidrolizáljuk. A karbonsavaknak a megfelelő amidokká vagy nitrilekké való adott esetben ezt követő hidrolízise ugyancsak jól ismert munkamódszerek segítségével történik. így például lehetséges az, hogy a karbonsavak­nak megfelelő savkloridokat, kevert anhidrideket vagy észtereket jól ismert körülmények között am­­móniumhidroxiddal való kezelés útján a megfelelő amidokká alakítsuk. A szabad savak adott esetben ezt követő észte­­rezését ugyancsak önmagában ismert munkamódsze­rek szerint végezzük. így például a savakat diazo­metánnal vagy diazoetánnal reagáltathatjuk és a megfelelő metil- vagy etilésztert kapjuk. Egy általá­nosan alkalmazható módszer a savaknak alkoholok­kal való átalakítása karbonildiimidazol vagy diciklo­­hexilkarbodiimid jelenlétében. Lehetőség van továbbá arra is, hogy a savakat réz(I)oxid vagy ezüstoxid jelenlétében alkilhalogeni­­dekkeí reagáltassuk. Egy további módszer abban áll, hogy a szabad savakat a megfelelő dimetilformamidalkilacetálokkal a megfelelő savalkilészterekké alakítjuk. A savakat ezenkívül erősen savas katalizátorok, így hidrogén­­klorid, kénsav, preklórsav, trifluormetilszulfonsav vagy p-toluolszulfonsav, jelenlétében az alkoholok­kal vagy az alkoholok rövidszénláncú alkálkarbon­­savésztereivel ugyancsak reagáltathatjuk. Az is lehetséges, hogy a karbonsavakat a megfe­lelő savkloridokká vagy kevert savanhidridekké ala­kítsuk és ezeket bázisos katalizátorok, így piridin, kollidin, lutidin vagy 4-dimetilaminopiridin jelenlété­ben a megfelelő alkoholokkal reakcióba hozzuk. A savak sóit például úgy kapjuk, hogy az észtereket bázisos katalizátorok jelenlétében elszap­panosítjuk, vagy a savakat fiziológiailag elfogatható bázisokkal semlegesítjük. A találmány szerinti eljárásváltozatokkal például a következő előnyös (I) általános képletnek megfe­lelő pirazolszármazékokat állíthatjuk elő: az (1,4-difenil-3-pirazolil)-ecetsavat, a 3-(l ,4-difenil-3-pirazolil)-propionsavat, a 4-(l,4-difenil-3-pirazolil)-vajsavat, az 5-(l ,4-difenil-3-pirazolil)-valeriánsavat, valamint ezek amidjait, nitriljeit, nátriumsóit, metil­­észterét, etilészterét, propilészterét és butilészterét képezzük. Az (I) általános képletű új pirazol-származékok farmakológiailag hatásos anyagok, amelyek különö­sen azzal tűnnek ki, hogy kifejezetten gyulladásgát­ló hatással rendelkeznek, a gyomor jól tűri azokat és viszonylag csekély toxieitást mutatnak. Ezen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom