175422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 11-oxo-prostaglandin-származékok előállítására

3 175422 4 nézünk, és/vagy egy 13,14- és egy 5,6-helyzetű kettős kötést hidrogénezünk és/vagy egy éterezett hidroxilcsoportot felszabadítunk. A ll-hidroxi-csoport oxidációját a szakember számára ismert módon végezzük. Oxidálószerként például a Jones-reagenst (J. Chem. Soc. 1953, 2555), a Collins-reagenst (Tetrahedron Letters, 1968, 3368), a Fetizon-reagenst [Tetrahedron, 29, 2867 (1973)] említhetjük, megfelelő oxidálószer továbbá az oxigén, platina jelenlétében [Adv. in Carbohydrate Chem. 17, 169 (1962)] vagy az ezüstkarbonát. Például, ha az oxidációt Jones- vagy Collins-reagenssel végezzük 9a-hidroxil-vegyületek­­ből kiindulva, regioszelektív módon jó termeléssel nyerjük a 11-oxo-prosztaglandin-származékokat. A Jones-reagenssel történő oxidációt —40 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen —30 °C és -10 °C közötti hőmérsékleten, a Collins-reagens­sel történő oxidációt -20 °C és + 30 °C közötti, előnyösen 0 °C és +20 °C közöti hőmérsékleten az oxidálószerrel szemben inert oldószerben végezzük. Oldószerekként a metilénklorid, kloroform, etilén­­klorid stb. említhetők, előnyösen azonban metilén­­kloridot alkalmazunk. Például a Fetizon-reagenssel, ezüstkarbonáttal vagy az oxigénnel platina jelenlétében végzett oxi­dáció során, 9j3-hidroxil-vegyületekből kiindulva nyerjük a 11-oxo-prosztaglandin-származékokat. Ol­dószerként benzolt, toluolt, xilolt, etilacetátot, ace­­tont, tetrahidrofuránt, dietilétert és dioxánt, vagy más inert oldószert használhatunk. A Fetizon-rea­genssel és az ezüstkarbonáttal végzett oxidáció so­rán a hőmérséklet 20 °C és 110 °C között van, előnyösen az alkalmazott oldószer forrpontján. Az oxigénnel platina jelenlétében történő oxidáció so­rán a hőmérséklet előnyösen 20 °C—50 °C. A funkcionálisan kialakított hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületek I általános képletű vegyü­­letekké történő átalakítását az ismert módszerek szerint végezzük. Például az étervédőcsoport lehasí­­tását egy szerves sav vizes oldatában, például ecet­sav, propionsav stb. vizes oldatában, vagy egy szervetlen sav vizes oldatában, például sósav vizes oldatában végezzük. Az oldódás elősegítése érde­kében előnyösen egy a vízzel elegyedő inert szerves oldószert adunk a vizes oldatokhoz. Alkalmas szer­ves oldószerek például az alkoholok, például a metanol vagy az etanol, és az éterek, például a dimetoxietán, dioxán vagy a tetrahidrofurán. Elő­nyösen tetrahidrofuránt alkalmazunk. A hasítást előnyösen 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az —OR5 észtercsoport — ahol R5 1—10 szén­atomot tartalmazó alkilcsoportot jelent - Rj cso­port helyére történő bevezetését a szakemberek számára ismert módokon végezzük. Az 1-karboxil­­-vegyületeket például diazo-szénhidrogénekkel rea­­gáltatjuk az önmagukban ismert módszerek szerint. A diazoszénhidrogénekkel történő észterezést pél­dául úgy végezhetjük, hogy a diazoszénhidrogén egy inert oldószenei, előnyösen dietilétenel készí­tett oldatát az 1-karboxi-vegyülettel ugyanabban vagy más inert oldószerben, például metilénklorid­­ban összekeverjük. A reakció 1—30 perc múlva történő befejeződése után az oldószert eltávolítjuk, és az észtert a szokásos módon tisztítjuk. A diazo­­alkánok vagy ismertek, vagy az önmagukban ismert módszerek szerint előállíthatok [Org. Reactions Bd. 8, 389-394 (1954)]. Az olyan -ORs észtercsoport, melyben Rs egy szubsztituált vagy szubsztituálatlan arilcsoportot je­lent, Rí csoport helyére történő bevezetését a szakemberek számára ismert módokon végezzük. Például az 1-karboxil-vegyületeket a megfelelő aril­­h i d r o x i -vegyületekkel, dicikl ohexilkarb odiimiddel reagáltatjuk egy alkalmas bázis, például piridin vagy trietilamin jelenlétében egy inert oldószerben. Oldószerként a metilénklorid, etilénklorid, kloro­form, etilacetát, tetrahidrofurán, előnyösen a kloro­form jön számításba. A reakciót —30 °C és+50 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 10 °C-on végez­zük. A 13,14- és 5,6-helyzetben levő kettős kötés hidrogénezését az önmagukban ismert módszerek szerint, hidrogénatmoszférában egy nemesfém-kata­lizátor jelenlétében végezzük. Megfelelő katalizátor például a 10%-os palládium-szén. Ha szobahőmér­sékleten hidrogénezünk, akkor mind az 5,6-, mind a 13,14-helyzetű kettős kötést telíthetjük. Abban az esetben, ha alacsonyabb hőmér­sékleten, előnyösen -80 °C és -10 °C közötti hő­mérsékleten dolgozunk, a cisz-5,6-kettős kötést a transz-13,14-kettős kötés előtt hidrogénezhetjük. A cisz-5,6-kettős kötést egy transz-13,14-kettős kötés egyidejű jelenlétében szintén szelektíven hidrogé­nezhetjük trisz(trifenilfoszfin)-ródium(I)-klorid kata­lizátor jelenlétében 0°C és 40 °C közötti hőmér­sékleten, előnyösen 20—30°C-on. A kiindulási anyagokként szolgáló II általános képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy az önmagukban ismert módszerek szerint egy III álta­lános képletű ketont, mely képletben R3, R4, E, D és B a fent megadott jelentésű, például cink­­bórhidriddel az epimer 15a- és 150-alkohollá (PG-számozás) redukáljuk. A 15-szénatomhoz kap­csolódó hidroxilcsoport, például dihidropiránnal történő védése után a laktont diizobutillítiumalu­­míniumhidriddel laktollá redukáljuk. Ha a II általános képletű vegyületekben Rt észtercsoportot jelent, a prosztaglandin-észter el­­szappanosítását a szakemberek számára ismert mód­szerek szerint, például bázisos katalizátorokkal, vagy reduktív hasítással végezhetjük. A II általános képletű 9/J-hidroxi-vegyületek elő­állítása céljából a 9a-hidroxil-csoportot regioszelek­­tíven ketonná oxidáljuk. Ezután például nátrium­­bórhidriddel vagy cinkbórhidriddel redukálunk, így az epimer-keverékhez jutunk, melyet a szokásos módszerek szerint választhatunk szét. Az új I általános képletű 11-oxo-prosztánsav­­-származékok értékes gyógyszerek, melyek hasonló hatásspektrumnál lényegesen erősebb hatásúak, és hosszabb ideig hatnak, mint a természetes proszta­­glandinok, például a PGE2, F2a, és D2. Az új D*típusú prosztagl andin analógok erős luteolitikus hatásúak, azaz egy luteolízis kiváltá­sához lényegesen kisebb mennyiség elegendő, mint a megfelelő természetes prosztaglandinokból, pél­dául a PGF2ö-ból. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom