175419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid-tömbpolimerizációjára
3 175419 4 biakban soroljuk fel, az oldhatóság és a forráspontra vonatkozó korlátozásokat figyelembe véve: (a) alkálifémhidroxid, (b) alkálifémaluminát-, -szilikát, -volframát, -bikromát, -permanganát,-foszformolibdát, (c) hipofoszforossav, difoszforossav, foszforossav, hipofoszforsav, ortofoszforsav, trimetafoszforsav, tetrametafoszforsav, pirofoszforsav, tetrafoszforsav, (d) nátrium-, kalcium-, cink-, alumínium-, magnézium- vagy nikkelhalogenid, káliumalumíniumszulfát, vas(II)ammóniumszulfát, (e) alkálifémvas(II)cianid, -vas(III)cianid, -tiocianát, ammóniumtetracianato-diamin-kromát, (f) benzoesav-, tioglikolsav-, formaldehid-szulfoxilsav- és l-naftilamin-2- -szulfonsav-alkálifémsó, etiléndiamino-tetraecetsav-dinátriumsó, (g) pirogallol, rezorcin, (h) keményítő, poli(vinilalkohol), poli(etilénoxid), metil-cellulóz, (i) legalább 13 HLB-értékű kationos, anionos vagy nemionos, vízoldható felületaktív anyag, előnyösen cetil-piridinium-halogenid, lauril-szulfát, poli(oxietilén)-lauril-szulfát, poli(oxietilén)-lauril-szulfoszukcinát vagy poh(oxietilén)-cetiléter, (j) vízoldható trifenilmetán színezék A találmány szerinti eljárás értelmében a monomerrel vagy monomerekkel érintkezésbe kerülő különböző felületeket a fenti vegyületek egyikével kezeljük. Ezek a polímerizációs reaktor belső falai, a keverőmű tengelye és lapátjai és más berendezésrészek felületei, így a kondenzátor, hőkicserélő, szelepek, vezetékcsövek, mintavevők és terelőlemezek. A vizes bevonószer oldattal kezelt felületeket megszárítjuk és a monomert vagy monomereket az ilyen bevonattal ellátott reaktorba adagoljuk, ezt követően pedig a polímerizációs iniciátor jelenlétében a tömbpolimerizációt megindítjuk. A bevonószerként alkalmazott vegyületek oldószeres oldatban is alkalmazhatók, adott esetben a vegyületek jellegétől függően. Oldószerként víz. alkoholok, így metanol vagy etanol, észterek, így etilacetát, ketonok, így aceton és metiletilketon felel meg a fenti célra. A bevonási műveleteket szokásos módszerrel végezzük, például ecsettel vagy porlasztásos bevonással. Más szavakkal kifejezve tetszés szerinti bevonási technológia alkalmazható, amennyiben azzal egyenletes bevonati réteg alakítható ki a különböző típusú felületeken, így a polimerizációs reaktor belsőfalain, a keverőlapáton stb. A bevonási művelet után célszerűen szárítást alkalmazunk különösen, ha a bevonásra alkalmazott vegyület oldatban van. A szárítás szobahőmérsékletétől 100°C-ig terjedő hőmérséklettartományban 30-120 percig végezzük. A bevonásra felhasznált vegyület mennyisége 0,2-20 g/m2 között változhat. Ha ennél kisebb mennyiséget alkalmazunk, akkor a lerakódás kellő mértékben nem előzhető meg és a lerakódás eltávolítása is bonyolulttá válik. Másfelől, ha a bevonószerből túl nagy mennyiséget alkalmazunk, akkor ez a képződött polimer termék minőségét ronthatja. A monomer vagy monomerek tömbpolimerizációját szokásos technikával végezzük. A bevonási művelet befejezése után a polimerizációs reaktorban levő levegőt nitrogénnel kiszorítjuk, majd a monomert vagy monomereket és a polimerizációs iniciátort a reaktorba beadagoljuk és a polimerizációt keverés közben a hőmérséklet emelésével megindítjuk. A találmány szerinti eljárás nem csupán a vinilklorid monomer tömbhomopolimerizációjára, hanem a vinilklorid monomerrel együtt kopolimerizálható monomerek tömbkopolimerizációjára is alkalmazható. A kopolimerizálható monomerekre példaként a következőket soroljuk fel: vinilhalogenidek, így vinilfluorid vagy vinilbromid, olefinek, így etilén, propilén, n-butén, vinilészterek, így vinilacetát, vinilpropionát és vinillaurát, olefinkötést tartalmazó telítetlen savak és ezek észterei, így akrilsav, metakrilsav, itakonsav, etilakrilát és metilmetakrilát, viniléterek, így metilviniléter és etilviniléter, telítetlen kétbázisű savak és ezek származékai, így maleinsav, fumársav és maleinsavanhidrid, vinilaromás vegyületek, így sztirol és a-metilsztirol, telítetlen nitrilek, így akrilnitril és metakrilnitril, vinilidén-halogenidek, így vinilidénklorid és vinilidénfluorid. Ha ezeket a komonomereket vinilkloriddal kombináljuk, akkor a komonomerek mennyisége a monomé rke ve rék összsúlyára számítva rendszerint 50 súly%-nál alacsonyabb. A találmány szerinti eljárás során alkalmazható polimerizációs iniciátorok célszerűen a monomerben oldható szabadgyökös iniciátorok. Ezekre példaként a következőket soroljuk fel: acilperoxidok, így laurilperoxid és benzoilperoxid, szerves savak peroxi-észterei, így terc-butil-peroxipivalát, peroxidikarbonátok, diizopropilperoxidikarbonát, di-szek-butil-peroxidikarbonát és di-2-etilhexil-peroxidikarbonát-azo-vegyületek, így azo-bisz-izobutironitril, azo-bisz-metoxidimetil-valeronitril és azo-bisz-dimetilvaleronitril, végül acilalkilszulfonilperoxid, így acetilciklohexilszulfonilperoxid. A polimerizációs iniciátort a monomer vagy monomerkeverék súlyára 0,005—3 súly%-nyi mennyiségben alkalmazzuk. A vinilklorid monomer vagy ennek kopolimerizálható monomerrel vagy monomerekkel alkotott elegyének tömbpolimerizációjára alkalmas reaktor nincs specifikus kiviteli formára korlátozva. Tetszés szerinti polimerizációs reaktor alkalmazható, amelyben az adott polimerizációs elegy, amely a monomerből vagy monomerekből áll, számottevő menynyiségű folyékony közeg jelenléte nélkül polimerizálható, így hőelvezetésére alkalmas folyékony közeg nélkül dolgozunk és monomer cseppecskéket képzünk. Az alkalmazott reaktor rertdszerint üveggel bélelt vagy saválló acélból készült és hűtővel, keverővei, hőkicserélővei, szivattyúval, szelepekkel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
