175412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforo-diklorid-tiolát-származékok előállítására
3 175412 4 nem tartalmazó karbonsavak használata előnyös, vagyis bármely karbonsav javasolható, ezeket kivéve. A legelőnyösebb karbonsavak a IV általános képlettel írhatók le, mely képletben Y — hidrogénatom, — 1—8 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben legfeljebb három halogénatommal, előnyösen klóratommal, vagy az V általános képletű csoporttal helyettesített, mely képletben X — cianocsoport, — fenilcsoport, mely adott esetben legfeljebb három — 1—5 szénatomos alkil- előnyösen metilcsoporttal, — 1—5 szénatomos alkoxi, előnyösen metoxi csoporttal, — halogénatommal, előnyösen klóratommal, — nitrol csoporttal, — VI általános képletű csoporttal helyettesített, mely képletben R’ — hidroxil csoport, — 1—5 szénatomos alkoxi csoport, — fenoxi-csoport, mely adott esetben legfeljebb három — 1—5 szénatomos alkil-, előnyösen metilcsoporttal, — 1—5 szénatomos alkoxi-, előnyösen metoxi-csoporttal, — halogénatommal, előnyösen klóratommal vagy — nitrocsoporttal helyettesített, és n 0 és 8 közötti egész szám. A legelőnyösebb karbonsavak a VII általános képlettel jellemezhetők. E képletben X’ — 1—6, előnyösen 1-3 szénatomos alkilcsoport, vagy — fenilcsoport. A legelőnyösebb karbonsavak között is kiemelendő az ecétsav és a propionsav, és közülük is az ecetsav használata az előnyösebb. Az eljárást az A reakcióvázlat szemlélteti, melyben R jelentése azonos a fentebb közöltekkel. Az A reakcióvázlattal leírt folyamatban a karbonsav használata előnyösebb a vízénél, mivel karbonsav használata esetén értékes kémiai intermedier, acilklorid keletkezik melléktermékként. A savklorid kívánság szerint elhidrolizálható a megfelelő karbonsavvá, ami a jelen találmányunkban tárgyalt vegyületek további szintéziséhez használható fel később. A prépara tív eljárás oldószerrel és anélkül is megvalósítható de egy inert szerves oldószer jelenléte előnyös. Megfelelő oldószerek a következők: aromás szénhidrogének, mint a benzol, toluol és xilol, halogénezett alifás és aromás szénhidrogének, kiváltképpen a klórozottak, mint a klórbenzol, kloroform, széntetraklorid és perklóretilén, karbonsavészterek, mint az etil- és butilacetát, és más hasonló oldószerek. Ezek közül az aromás és halogénezett aromás szénhidrogének használata előnyösebb, különösen a toluolé, xilolé és klórbenzolé. A legelőnyösebb oldószer a klórbenzol. A reakciót általában —20 °C és +50 °C körüli hőfokhatárok között hajtjuk végre. Előnyös -5 °C és +30,°C körüli határok között maradni. Általában a reagensek ekvimoláris körüli aránya előnyös, de bármely reagensből használható legfeljebb) 100% mól felesleg. A reakciótermékeket frakcionált vákuumdesztil-; lációval vagy más hagyományos módszerrel választjuk szét. Az így kapott termékek további tisztítás nélkül is alkalmasak további szintézisekhez. . A találmány szerinti eljárás során felhasználható karbonsavak tipikus példái a következők: hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav, izovajsav, benzoesav-p-klór-benzoesav, klórpropionsav, triklórecetsav, fenüecetsav, ciánecetsav, oxálsav-monometilészter, malonsav, borostyánkősav, és más hasonlók. Az ezen találmány szerinti eljárás előnyös megvalósítási változata szerint az A sémában szereplő szulfenilkloridot in situ állítjuk elő a megfelelő merkaptánnak (RSH) vagy diszulfidnak (RSSR) egy klórozószerrel történő reakciójával. A merkaptán használata előnyösebb. Ez az eljárás különösen előnyös, mert egyetlen folyamatos lépésben hajtható végre, bármelyik intermedier izolálása nélkül. • Ha a szulfenilklorid előállításához diszulfidot használunk, a reagáló anyagok, azaz a diszulfid, a klórozószer, a foszfortriklorid és a karbonsav bármilyen sorrendben elegyíthetők. Azonban a következő sorrendek előnyösek: a) egyesítjük a diszulfidot, a foszfortrikloridot és a karbonsavat vagy a vizet (karbonsav használata előnyösebb) és ezután b) adagoljuk a klórozószert. Ennél is előnyösebb sorrend a következő: a) egyesítjük a diszulfidot és a karbonsavat vagy a vizet, (karbonsav használata előnyösebb) b) adagoljuk a klórozószert, és ezután c) adagoljuk a foszfortrikloridot. Ha a szulfenilklorid előállításához merkaptánt használunk, a reaktánsok bármely sorrendben egyesíthetők, feltéve, hogy a klórozószert a foszfortriklorid adagolása előtt egyesítjük a merkaptánnal. Előnyös a következő sorrend: a) egyesítjük a merkaptánt és a karbonsavat vagy a vizet, (a karbonsav használata előnyösebb) b) adagoljuk a klórozószert, és ezután c) adagoljuk a foszfortrikloridot. Ennél is előnyösebb ez a sorrend: a) hozzáadjuk a klórozószert a merkaptánhoz, b) adagoljuk a karbonsavat vagy a vizet, (a karbonsav előnyösebb) és ezután c) adagoljuk a foszfortrikloridot. A reakció körülményei, mint az oldószer kiválasztása és a hőmérséklet megegyeznek az A reakcióvázlathoz tartozó, fentebb közölt reakciókörülményekkel. Bármely reagens használható legfeljebb 100% mólfeleslegben, de az előnyös mólarányok a következők: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
