175409. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként indándion-származékokat tartalmazó rágcsálóírtó készítmény
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1977.1. 21. (RE-608) Kiállítási elsőbbsége: 1976. IX. 22. 175409 Nemzetközi osztályozás: A 01 N 9/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980.1. 28. Megjelent: 1981.1. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Török Sándor vegyészmérnök 36%, Vörösházy Lajos műsz. gazd. tanácsadó 26%, Reanal Finomvegyszergyár, Budapest Daróczi Iván vegyész 20%, Balogh Sándor vegyészmérnök 3%, Cserey Gábor vegyészmérnök 7,5%, örményi Zoltán vegyészmérnök 7,5%, Budapest Hatóanyagként indándion-származékokat tartalmazó rágcsálóirtó készítmény 1 A találmány tárgya hatóanyagként indándion-származékokat tartalmazó koncentrált rágcsálóirtó készítmény, amelyben a hatóanyag(ok) hidegen is stabil olajos oldat alakjában vannak, és az oldat adott esetben önmagában ehető, növényi eredetű 5 hordozóanyagra van felvive. Ismeretes, hogy rágcsálók irtására jelenleg leghatékonyabbak az antikoaguláns hatású hatóanyaggal készített szerek, mivel nem promt hatásúak, és így nem keltik fel az állatok gyanakvását. E szerek 10 hatóanyagainak legismeretebb képviselői a 4-hidroxi-kumarin-származékok és az újabban elterjedő 2-acil-l ,3-indándionok. A kumarin-származékokkal kapcsolatban az utóbbi időben több helyen is tapasztaltak rezisztenciát. Indándionoknál ilyet ed- 15 dig még nem észleltek. Az indándionok közül leginkább használatos a 2-(2,2-difenil-acetil)-l,3-indándion (difacinon) és a 2-[2-(4-klór-fenil)-2-fenil-acetil]-l ,3-indándion (klórfacinon), továbbá fémsóik, valamint a difacinonnak 20 kis szénatomszámú alkil-, és alkanol-aminokkal képzett sói. Az említett vegyületeket a legegyszerűbben úgy alkalmazzák rágcsálóirtásra, hogy a hatóanyagot megfelelő adagokban valamilyen táplálékba (pl. kol- 25 bász, húspogácsa, stb.) rejtik, és az így készített csalétket az állatok (pl. egér, patkány) járatainak közelébe helyezik. Termelékenyebb és biztonságosabb módja a csalétekkészítésnek, ha a hatóanyagot előzőleg valamilyen vivőanyagban oszlatják el, mi- 30 2 vei így a kis mennyiségek adagolása könnyebben kivitelezhető, és a gazdaságtalan túladagolás is elkerülhető. Az ilyen készítmények (koncentrátumok) már alkalmasak csalétkek üzemszerű előállítására is. A vivőanyagokkal készített hatóanyag-koncentrátumok általában porhomogenizátumok, vagy oldatok. A folyékony szerforma rendszerint előnyösebb, mivel az előállítása technológiailag egyszerűbb, könnyebb az adagolása, nem porlik, és benne a homogén hatóanyageloszlás minden különösebb intézkedés nélkül biztosítható. Az ilyen oldatok készítéséhez szerves, főleg magas forráspontú, indifferens oldószereket (például, poliglikolokat, ásványolaj-párlatokat) használnak, mivel az indándionok vízben gyakorlatilag nem oldódnak, és sóik is csak igen korlátozott mértékben vízoldhatók. A rágcsálóirtószereket e koncentrált oldatokból leggyakrabban úgy állítják elő, hogy meghatározott mennyiségüket — ez a kívánt végső hatóanyagtartalomtól függ - valamilyen ehető (általában növényi eredetű) darabos tápanyagba itatják. Homogén koncentrátum (oldat) és ennek egyenletes eloszlatása esetén a hatóanyag egyenletes elosztása is biztosítva van. Ismert a difacinon és a klórfacinon polietiléngiikollal készített koncentrált oldata, amelyben a hatóanyagtartalom 0,01-15 g/kg (2 227 843 sz. NSZK-beli közzétételi irat). A klórfacinonnak benzolhomológokkal (pl. xilollal) készített koncentrált 175409
