175394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aesculus-szaponin és sói előállítására

3 175394 4 Közelebbről a következőképpen járunk el a ta­lálmány szerint: A nem zsírtalanított, megszarított és finomra őrölt drogot metanol-víz-eleggyel, örvényáramos extrakcióval szobahőmérsékleten extraháljuk. 1 rész drogra 10 rész extrakciós folyadékot veszünk, az extrahálási idő 15 perc. A drogot dekantálókban és szeparátorokban választjuk el a primér kivonattól. A primér kivonatot ezután szűrjük. Az ezután következő ioncserét célszerűen oszlopban, H+-alakú, erősen savanyú kationcserélővei hajtjuk végre, az átfolyást alulról felfelé irányítva. A kifolyó aescin­­-oldat pH-értéke ne haladja meg a 3,5 értéket. Az ioncserélőt 10%-os vizes salétromsav-oldattal, 70°C-on regeneráljuk. Az ioncserélőn való átfolyás után kapott aescin -oldatot az oldószer ledesztillálásával 2 :1 -4 :1, előnyösen 2,5 :1 arányban bepároljuk, vagyis 10 li­ter aescintartalmú oldatot 4 literre párolunk be, miközben a nyers aescin kikristályosodik. A kiszűrt nyers aescint forró vízzel mossuk, újra kicentri­fugáljuk, és vákuumos szárítószekrényben 80 C-on megszárítjuk. Átkristályosításhoz a nyers aescint tízszeres mennyiségű metanolban feloldjuk, a nyers aescinre számított 5% porított aktívszenet adunk hozzá, és az oldatot visszafolyatás közben forrásig hevítjük, majd leszűrjük, és felére bepároljuk. Újra leszűrjük, és a forró metanolos oldathoz kétszerannyi meny­­nyiségű 90 °C hőmérsékletű desztillált vizet adunk. Szobahőmérsékletre való lehűlés után a kivált aes­cin kristályokat kamrás szeparátorokban leválaszt­juk, és vákuumban 80 °C-on megszáríljuk. A ho­zam körülbelül 1,5-2,0% a felhasznált drogra szá­mítva, az aescin tisztasága 97-100%. A kapott aescint oldatban megfelelő bázissal reagáltatva sóvá alakíthatjuk át, miközben ügyelni kell arra, hogy a közömbösítés folyamán a pH ne haladja meg a 7 értéket. Alkoholos közegben hatás­talan aescinol képződik. Sóképzésre alkalmasak pél­dául az alkálihidrogénkarbonátok, amelyeket szilárd alakban adunk az alkoholos aescin-oldathoz, elő­nyösek ezenkívül a mono-, di- és trialkanolaminok, elsősorban a trietanolaminok. A kapott aescin farmakológiailag szelektíven duzzadás- és dagadáscsökkentőként, gyullladás­­csökkentőként és trombózisgátlóként hat. A szoká­sos farmakológiai feldolgozási formákban alkalmaz­ható. A savanyú alak vízben nehezen oldódik, ezért helyi alkalmazásra előnyösen alkoholos oldat­ban vagy gél alakban használjuk. A sók, elsősorban a nátriumsó, jól oldódik vízben, és tabletták, dra­zsék, oldatok, gélek, ampullák alakjában alkalmaz­ható. A perorális adag savas aescinre vonatkoztatva 60-120 mg, az intravénás adag például nátrium­­aescinát esetében átlagosan napi 5-10 mg lehet, savas aescinre számítva. Az akut toxicitási értékek (DLmjn-DL50) az állatfajtól és a kísérleti feltételektől (törzs, tartás, takarmányozás) függően i. v. alkalmazás esetén a következő értékek között ingadoznak: egér 1,5- 9,3 mg/kg patkány 2,0-16,8 mg/kg nyúl 3,0- 5,0 mg/kg sertés «4,0 mg/kg kutya « 3,0 mg/kg A krónikus toxicitás vizsgálatakor állatkísérletek­ben nem észleltünk beteges szervi elváltozásokat. A magzat mérgeződésére és a teratogén hatásra irá­nyuló alapos vizsgálatok eredménye szerint az aescin nem okoz torzfejlődést. Az aescin farmakológiai hatását több mint 30 000 egyedi kísérletben vizsgáltuk. A kapott eredmények széles és biztos alapot szolgáltatnak a gyógyszerészeti alkalmazáshoz. Részletesen megvizsgáltuk például az aescin ha­tását a gyulladt duzzadásos állapotokra a tiszta transzszudációtól egészen a szövetek súlyos elhalá­sáig (nekrózis), amelyek a következő anyagokkal válthatók ki: ovalbumin, dextrán, helyi anafilaxiás jelenség (Arthus-fenomen), karragenin, hialuronidáz, bradikinin, 48/80 vegyület, szerotonin, hisztamin, aerosil, kaolin, méhméreg, sütőélesztő és formalin. Kísérleti modellül minden esetben a patkánymancs jól mérhető ödémája szolgált. Legerősebb azoknak az ödémáknak a gátlása, amelyeknél a vérplazma transzszudációja az extrakapilláris tartományban van túlsúlyban. A mancs-ödémán kívül az aescin gátolni képes még a tengerimalac ovalbuminnal vagy hisztaminnal előidézhető tüdővizenyőjét is. A helyi mesterséges ischaemiával kiváltott traumatikus patkánymancs-ödéma jól átvihető az ember viszo­nyaira is. Jó eredményeket értünk el aescinnel a hátgerinc fájdalom tüneteinek kezelésében is. Csigolya okozta fájdalmi állapotok, például a váll-kar-szindróma (Zervikal-szindróma), LWS-szindróma (lumbágó, ischias) stb. egyre elterjedtebben figyelhetők meg. Az aescin alkalmazása azon alapszik, hogy a gerinc­csatorna környékén található kiterjedt vénafonatok vénás pangása a megbetegedés egyik oka. Az úgy­nevezett radikuláris ödémák és a vénás vérellátási zavarok következményei az alapszövetben (mesenc­­hyma) aescinnel megszüntethetek. Több mint 800 esetben feltűnt, hogy még a részben jelentős gerinci mozgáskorlátozással és az ideggyök érzékenységével járó és gyógykezelésre nem javuló fájdalmi állapotok is meglepően jól reagálnak aescinre. Az eddigi szokványos kezelési módszerekhez vi­szonyítva a gyógykezelés ideje jelentősen megrövi­dül, és a hatás szignifikánsan előnyösebb (>90%). Célszerű a kezelést legalább egy héten át naponta 5 mg-os nátriumaescinát-injekciókkal végezni, majd a javulástól függően heti 2—3 ízben 1 injekcióra csökkenteni az adagot. Kiegészítőig már ekkor vagy később az injekciók elhagyásával aescin-dra­­zsék adhatók a gyógykezelés sikerének fenntartá­sára. ödéma okozta agyi működési zavarok kezelésére még akut és életveszélyes esetekben is kitűnően bevált az aescinnel való kezelés. Elteijedten hasz­nálják az aescint közlekedési baleseti koponya-agy­sérülések (agyrázkódás, agyzúzó dás) esetében. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom