175369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 16-dehidro androsztán-származékok előállítására

3 175369 4-androgén hatásuk van, viszont szisztémás anti-and­­rogén hatásuk nagyon gyenge, vagy teljesen hiány­zik. A vegyületek toxicitása nagyon csekély (ege­rekben az intraperitoneálisan meghatározott akut toxicitás LD50 = 1000mg/kg fölött van), és mente­sek a progeszteron- és kortikoszteroidszerű és anti­­-gonadotropin hatásoktól. A vegyületek különféle bőrgyógyászati rendellenességek, például pattaná­sok, korpásodás, androgén hajhullás és kopaszság kezelésére használhatók. Az I általános képletű 16-dehidro-androsztán­­-származékokat az analóg vegyületek előállítására szokásosan használt ismert módszerekkel állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárás egyik a) változata szerint az I általános képletű androsztán-származé­­kokat, ha R3 hidrogénatom, úgy állítjuk elő, hogy egy II általános képletű 170-hidroxi-androsztán-szár­­mazékot a 16(17)-helyzetben dehidratálunk — eb­ben a képletben Rí, R2, R5 és R^ a fenti jelentésüek, R4 hidrogénatomot vagy metilcsopor­­tot jelent, vagy R4 és R5 együtt egy metüén­­csoportot alkotnak, és ha a 6(7)-helyzetben kettős kötés van, akkor R4 halogénatomot is jelenthet, és a 16-helyzetű hullámvonal azt jelenti, hogy minden 16- helyzetű alkilszubsztituens a- vagy ^-konfigurá­ciójú lehet. A dehidratálást például úgy hajthatjuk végre, hogy a II általános képletű 17-hidroxi-androsztán­­-származékot ismert módon alkánszulfonilhalogenid­­del, például mezilkloriddal reagáltatva a megfelelő 17- alkánszulfoniloxi-származékká alakítjuk. Ezt a reakciót előnyösen iners szerves oldószerben, szer­ves bázis, például piridin jelenlétében hajtjuk végre. A keletkezett 17-alkánszulfoniloxi-származékot ez­után alkalmas szerves oldószerben, például dimetil­­formamidban, lítiumklorid jelenlétében melegítve I általános képletű 16-dehidro-androsztán-szárma­­zékká alakítjuk. Egyes II általános képletű 17-hidroxi-androsztán­­-származékok ismert vegyületek. Azokat a II álta­lános képletű 17-hidroxi-származékokat, amelyek képletében R6 alkilcsoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy egy III általános képletű vegyületet — ebben a képletben R’ védőcsoportot, például 2-tetrahidropiranil-csoportot jelent,— a megfelelő 16-(karbetoxi-hidroxi-metilén)-származékká alakít­juk. Ezt a reakciót úgy hajthatjuk végre, hogy egy III általános képletű vegyületet iners szerves oldó­szerben, például benzolban, erős bázis, például nát­­riumhidroxid jelenlétében dietiloxaláttal reagáltat­­juk. Ezután a )6-(karbetoxi-hidroxi-metilén)-szárma­­zékot egy R6 ’J általános képletű alkiljodiddal - ebben a képletben R6’ 1-3 szénatomos alkil­csoportot jelent - alkilezzük. Ezt a reakciót elő­nyösen alkalmas oldószerben, például acetonban, bázis, például káliumkarbonát jelenlétében hajtjuk végre. A reakció befejeződése után a védőcsoportot például sósavval el kell távolítani. Az így kapott 3j3-hidroxi-16-alkil-androszt-5-én­­-17-on-származékot ezután oxidációval, például Oppenauer-módszere szerint, alkalmas oldószerben, például ciklohexanonban alumínium-izopropoxiddal reagáltatva a megfelelő 3-oxo-A4 -származékká ala­kítjuk. Az így kapott 16-alkil-androszta-3,i7-dion-szár­­mazékot szelektíven a megfelelő II általános kép­letű 170-hidroxi-androsztán-származékká redukáljuk. A redukciót például nátriumbórhidriddel metanol­ban, szobahőmérsékletnél alacsonyabb, előnyösen 0 és 5 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás egy másik b) válto­zata szerint az I általános képletű androsztán-szár­­mazékokat úgy állítjuk elő, hogy előbb egy IV általános képletű dehidro-epi-androszteron-szárma­­zékot — ebben a képletben R6 a fenti jelentésű — a megfelelő V általános képletű 16-dehidro-szár­­mazékká alakítunk - ebben a képletben R6 a fenti jelentésű, és R7 hidrogénatomot jelent -, majd a kapott 16-dehidro-származékot oxidációval I általános képletű androsztán-származékká alakít­juk. Egyes IV általános képletű dehidro-epi-androsz­­tán-származékok ismert vegyületek, azokat a szár­mazékokat, amelyek képletében R6 alkilcsoportot jelent, az előzőekben leírt eljárás szeirnt a dehidro­­-epi-androszteron alkilezésével állíthatjuk elő. Hogy olyan V általános képletű 16-dehidro-szár­­mazékot kapjunk, amelynek képletében R7 hidro­génatomot jelent, előbb a IV általános képletű dehidro-epi-androszteron-származékot 17-hidrazonná alakítjuk. Ezt a reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a IV általános képletű vegyületet hidr­­azinhidrát 96%-os, etanollal készült oldatával vissza­­folyatás közben forraljuk. Ezután a 17-hidrazon­­-származékot iners szerves oldószerben, például benzolban, jóddal reagáltatva a megfelelő 17-jód­­-származékot kapjuk. A kapott V általános képletű 17-jód-származékot redukcióval, például nátrium és vízmentes etanol segítségével a megfelelő 17-hidro­­gén-származékká alakíthatjuk, így olyan V általános képletű 16-dehidro-származékot kapunk, amelynek képletében R7 hidrogénatomot jelent. Az V általános képletű 16-dehidro-származéko­­kat, amelyek képletében R7 hidrogénatomot jelent, úgy is előállíthatjuk, hogy a IV általános képletű dehidro-epi-androszteron-származékot tozilhidrazin­­nal reagáltatva a megfelelő 17-tozil-hidrazonná ala­kítjuk, majd a tozilhidrazon-csoportot bázissal, pél­dául metillítiummal eltávolítjuk. Az ismertetett eljárások bármelyikével előállított V általános képletű 3-hidroxi-As-16-dehidro-szárma­­zékokat a megfelelő I általános képletű 3-oxo-A4-16- dehidro-androsztán-származékká oxidációval, például az előbbiekben említett Oppenauer-módszer szerint alakíthatjuk, majd kívánt esetben ismert módon az 1(2)-, illetve 6(7)-helyzetbe egy, illetve több kettős kötést vihetünk be. A fentiekben leírt eljárások bármelyike szerint kapott I általános képletű 16-dehidro-androsztán­­-származékokat arra is használhatjuk, hogy további szubsztituensek bevitelével és/vagy további kettős kötések kialakításával egyéb I általános képletű 16-dehidro-androsztán-származékokat állítsunk elő az alábbiakban ismertetett módon. A találmány szerinti eljárás egy másik, c) válto­zata értelmében azokat az I általános képletű and­­rosztán-származékokat, amelyek képletében R3 ha­logénatomot vagy hidroxil-csoportot jelent, úgy ál­lítjuk elő, hogy először egy IA általános képletű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom