175366. lajstromszámú szabadalom • Légbefúvó szerkezet
3 175366 4 légbefúvó szerkezet legyen alkalmas a légcsatoma hálózat különböző részein rendelkezésre álló különböző légnyomás mellett a tervezett légtérfogat áram beállítására, beszabályozására úgy, hogy kis nyomáskülönbség hatására is be lehessen rajta vezetni viszonylag nagy térfogat áramot, de legyen alkalmas nagy nyomáskülönbség esetén is a légtérfogat áram kis értékűre csökkentésére úgy, hogy ez ne járjon együtt huzat veszély fokozásával vagy fokozott zajjal, kellemetlen akusztikai hatással. Ezek a légbefúvó szerkezetek kialakítását mértékadóan befolyásoló szempontok az eddigi megoldásokban egymás rovására, szerkezet fajtánként különböző mértékben és jelentős mértékű kompromisszumok árán érvényesültek. A levegő sebesség kis távolságon belüli jelentős csökkentésének, elemésztésének célját általában úgy valósítják meg, hogy a légbefúvó szerkezet csatlakozó csövének torkolati nyílása elé egy vagy több elemből álló előlapot helyeznek el, ami a levegőt radiális irányú szétterülő áramlásra kényszeríti. Az előlap igen gyakran a csatlakozó cső tengelyére merőleges egy darab kör alakú sík lap, vagy valamilyen forgástest. Főleg esztétikai szempontok miatt szokásos az egy darab előlap helyett például koncentrikus körgyűrű vagy más alakú, egymáshoz képest axiális irányban eltolt, több elemes előlapot is alkalmazni. A csatlakozó cső környezetéből kiinduló hátlapot is gyakran alkalmaznak arra, hogy az előlap és hátlap között szétáramolni kényszerülő szellőző levegő minél inkább radiális szétáramlásra kényszerüljön. Az elő- és hátlap között kialakuló nyitott térrészt esztétikai szempontból kívánatos optikailag lehatárolni. Erre a célra például az elő- és hátlap közé egy vrg>' több körgyűrű alakú lapot helyeztek el, vagy pedig az elő- és hátlap között radiális sícban álló egyenes lemezből vagy hengeres rúdból álló optikai rácsot helyeztek el úgy, hogy ezek a levegő radiális szétáramlását legcsekélyebb mértékben akadályozzák. Ezek a légbefúvó szerkezetek a levegő radiális szétterítését igen csekély áramlási ellenállással biztosították. A befújt levegő térfogatáramának beállítása, beszabályozása céljából általában az átáramló keresztmetszetek beállításától függő módon csökkentő, állítható fojtó szerkezeteket helyeznek el többnyire a csatlakozó csőben, vagy ritkábban az előlap és a hátlap közötti áramlási keresztmetszetben. Utóbbi egyik ismert megoldása, amikor nyitott állapotában radiális irányban álló, fojtás esetén pedig páronként egymás felé ellentétes forgásértelemben összezáródó fojtó lemezeket helyeznek el az előlap és a hátlap között. A radiális szétáramlásra kényszerítő ilyen légbefúvó szerkezetek egyik igen elterjedt változata az, amikor a légbefúvó szerkezetet térelhatároló épületszerkezetekbe, például álmennyezetbe építik be úgy, hogy a több forgástest alakú előlap elem az épületszerkezet síkjával párhuzamosan, a beépítési sík közelében kerül rögzítésre. Ezeknek a megoldásoknak legfőbb hátránya az, hogy a befújt levegőt a helyiség levegővel kevéssé keveri össze. Jelentős hátránya még, hogy a befújt levegő mennyiségének beszabályozásához és esztétikus megjelenéséhez az alapvető funkciótól független külön költséges szerkezeti elemeket kell bennük alkalmazni. A huzatérzet elkerüléséhez a befújt levegő jó elkeveredése és lelassulása egyaránt szükséges. Mindenfajta befúvó készülékből távozó légsugár keveredik a helyiség levegővel és eközben energiája rovására mozgásba hozza a helyiség levegőt. Nyilvánvaló, hogy intenzív elkeveredést nagy felületű és nagy mozgási energiájú sugarakkal lehet elérni. A nagy mozgási energiájú, vagy mozgási sebességű sugarak viszont a lelassulás szempontjából kedvezőtlenek, nagy az úgynevezett vetőtávolságuk. Tekintettel arra, hogy a légbefúvó szerkezetet a tartózkodási zónától adott épületen belül csak korlátozott mértékben lehet eltávolítani, ezért az ismert légbefúvók nagy részénél a levegő elkeveredése érdekében a légsugár felületét igyekszenek megnövelni. Ilyenek a résbefúvók, fúvókasoros befúvók nagy családja. A belőlük kifújt légsugár irányított és nem szétterülő, a kifújt légsugár mozgási irányával megegyező irányú a levegő elkeveredését kiváltó sebességkomponensek. Hátrányuk e szóban forgó megoldásoknak a nagy csatlakozású nyomás szükséglet, a nagy vetőtávolság, valamint az így irányított légsugárral együtt a szellőző levegőt koncentráltan a helyiségnek egy területére juttatja, a terem átszellőztetése nem egyenletes. A levegő kis távolságon belüli jó elkeveredésének és lelassulásának szempontjait leghatásosabban az örvénybefúvók elégítik ki, mert megvan náluk a lehetőség a nagy keveredési felület létrehozására és a nagy mozgásmennyiség biztosítására is. Ez utóbbi érdekében a kifúvott sugárnak perdületet adunk, miáltal a kifúvott sugárban mozgó részek sebességét úgy növeltük meg, hogy a sebesség iránya eltér a kifúvott sugár haladási irányától, tehát nem növeli a vetőtávolságot. Az örvényes légbefúvó szerkezeteknél alapvetően két fajta vált ismertté. Az egyik az axiálisan irányított légsugarat teszi a sugár tengely körüli forgó mozgással örvényessé, a másik fajta örvényes légbefúvóból pedig radiális irányban szétterjedő légsugárban keltenek tangenciális mozgásirányt, légörvényt. Az axiális örvényes légbefúvó szerkezetet általában úgy valósítják meg, hogy a csatlakozó csőben koncentrikusan légterelő rácsot helyeznek el, és az itt levő terelőrács kényszeríti örvényes kiáramlásra az axiálisan kibocsátott sugarat. Az 1 778 267 lajstromszámú NSZK szabadalom szerinti örvényes légbefúvó szerkezet jellegzetes példája az axiális örvényes befúvónak, ahol a csatlakozó csőbe mélyen benyúló forgási parabolid külső palástfelületén csavar formájú lapátok varrnak, melyek a keresztül áramló levegőnek egy örvénymozgást adnak. A forgási parabolid betét a csatlakozó csőben egyébként axiális irányban állítható, és így a kiáramló levegő mennyiség beszabályozható. Hátránya ennek a légbefúvónak az, hogy nagy a csatlakozó nyomásszükséglete, valamint az, hogy a helyiség átszellőztetését egyenetlenné teszi. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
